2017. március 29., szerda

Nincs szuszogás


A nagymamánál alszik a két gyerek. Nincs szuszogás, csak a lelkiismeretfurdalás bújt  szorosan mellém. Szorít, nem enged el. Nem beszél, csak képeket  vetít az agyamba azokról a mai történésekről, amelyeket másként  is meg lehetett volna élni. Hozzánk méltóbban.  Kiabálás nélkül, parancsszavak nélkül. Büntetés nélkül.

De ezek mind megvoltak és bár a szoba, az a bizonyos, amelyben  (Vekerdy után szabadon) egy ösvénynek is elégnek kellene lennie, hogy én boldog anyuka   legyek, a gyerek meg igazi szabad lélek, őserdő maradt, benőtt, fojtogató indákkal teli.
Én ennek ellenére mégis  minden elvemet és „ti innét addig ki nem mentek“  típusú fenyegetésemet félretéve  fél perc alatt pakoltam össze a két vándortarisznyát és kötöttem fel négy darab utilaput a gyerekek talpára, mikor a mama felajánlotta, ma éjjel nála alhatnak.
„Menjetek csak! Jobb lesz így mindenkinek. Mama mama lehet, ti unokák, én meg talán újra Iveta.„

...

Nincsenek gyerekek.  ... Oké, oké, mit is kezdjünk ezzel a hirtelen megváltozott helyzettel??? Elég a takarításból, a gondokból,  a hülye, önmarcangoló gondolatokból,  ... irány az élet, csapjunk bele a lecsóba! Tudod, csak úgy  mamisan.
Egy kis csavargás a fővárosban, egy kis Ikea túra, ahol minden szoba rendezett és én bármelyikben ott maradnék egy éjszakára vagy akár egy életre is, majd egy kis vacsi. Nyugis, „lájtos“.  Olyannyira lelkes vagyok, hogy még a párom is elhiszi, ez akár egy normális este is lehet. Nekiindulunk hát a nagyvilágnak, vigyázz élet, jövünk! Ketten, gondok, gyerekek nélkül.


Nézem a sötét tájat az ablaküvegen át, idegennek érzem magam a saját életemben. Legyen vége az útnak!  ... Jussak ki végre az áruházból!  ... Fizessünk már, túl sok az ember az étteremben!  ... El innen, ki innen! Menjünk már haza!!! Csak ott jó, csak ott vagyok én is én, csak ott vagyok teljes.
Hazaérkezvén némán becsukom a szobám ajtaját magam mögött.  Befekszem az ágyba. Csend van.  Nincs szuszogás, csak a lelkiismeretfurdalás bújt mellém szorosan. Nem jó így. Elfordulok tőle, de hátulról  úgy is szorosan átölel, nem enged.  Ma éjjel ő a társam.




Jobbomra fordulva egy ott felejtett maci néz rám hideg gyöngyszemeivel. Abban a nézésben, a mozdulatlanságban, a szótlanságban benne van minden vád, melyekkel saját magamat bántom.

Néha fáj a boldogság. De csak azért, mert él, formálódik, növekszik, tanul. Ad, majd elvesz, ölel, majd  szíven szúr. Elgáncsol, felsegít, etet  és éheztet. Kínoz és kényeztet.

S ami ennél is jobban, a világon talán a legjobban tud fájni, az a boldogság hiánya, mikor nem szuszog ott mellettem  a nyugodtnak remélt, ámde üres éjszakákon.

11 megjegyzés:

  1. :)
    Mikor elszaladok itthonról pár napra... hogy tudnak hiányozni!

    VálaszTörlés
  2. Hűha.... onnantól, hogy az ember szülő lett, ez mindig ottvan, ottlesz.... ismerős érzés.
    De tudod mit, néha kell a szabadság is... nekik is, meg nekünk is... csak valahogy "úgy" kellene megélni. Jól. Hogy jól is essen. Nem mindig megy, tudom én is. Még mindig nem tudok úgy elmenni "szórakozni", hogy ne legyen lelkifurkám. És nem-veszekedni sem tudok. Jön....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én lelkifura nélkül is el tudok menni szórakozni, de ez sajnos nem mindig sikerül. Nagyon függ a helyzettől, amiből kifutott a dolog.

      Törlés
  3. Néha meg a nagymamáknak is jó, ha vannak nála szuszogók. El sem hiszitek, az mennyire jó (lenne).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez így van, nekik is kell néha a szuszogás :-D

      Törlés
  4. Ne bántsd magad. Szükség van az önszerető egymást szerető figyelmes szerelemre! A lányoknak is jobb egy pihent mami, aki mosolyog , ölel és van kedve játszani, mert nem kényszerből teszi. A feltöltődés mindenkinek jár. Maminak, Papának, Nagyinak. Az egyensúly teremti meg a boldogságra való képességet. Az önmarcangoló gondolatok energiavámpírok. Nemcsak akkor szeretsz amikor anya vagy. Akkor is szeretsz, ha szerető feleség, társ és önmagaddal békében lévő Nő vagy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Minden szavaddal egyet értek Györgyi és mindig erre törekszem. Hogy sikerül - e? Néha nem, ahogy azt a fenti gondolatok is mutatják.

      Törlés
    2. Györgyi egy kincs, s milyen igaza van!

      Törlés
  5. Egyik kedvencem:

    „Próbáld élvezni a gyerekedet, ez a legfontosabb. A gyerek iszonyatosan fárasztó, kiszívja a vérünket, lerágja a húsunkat, ezért meg kell tőle szabadulni néha. Régen ez nem volt probléma, óriási családok éltek együtt, és mindig volt kire bízni a gyereket. Manapság egy izolált anya próbál két-három gyereket nevelni, ami pokoli fárasztó. Élni kell néha, hogy utána egy jól szívható-rágható anyát kapjanak vissza. Nem számít, hogy mindig rend legyen, jól álljon a függöny, és minden ki legyen vasalva. Nem kell vasalni, hordjanak a férfiak olyan inget, ami nem gyűrődik. Ha mindennek próbálunk megfelelni, abba beledöglünk, és a gyerekeinkkel is ingerültek leszünk. Próbáljunk felelőtlen szülők lenni, akik élvezik az életet és a gyerekkel való marháskodást, és akkor jó lesz mindenkinek.” – Dr. Vekerdy Tamás

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. PL, ezeket a mondatokat a Vekerdytől személyesen is hallottam és vasalt ingben állt a színpadon :-D

      Egyébbként pedig egyetértek és én a napjaim, életem nagy részét abszolúte pozitívan élem meg, a külön töltött időt is, de nem mindig sikerül. Ezeket a gondolatokat pont azért írtam le, mert igen is, ezekkel is megküzdünk néha. Mindannyian.

      Törlés