2017. március 29., szerda

Nincs szuszogás


A nagymamánál alszik a két gyerek. Nincs szuszogás, csak a lelkiismeretfurdalás bújt  szorosan mellém. Szorít, nem enged el. Nem beszél, csak képeket  vetít az agyamba azokról a mai történésekről, amelyeket másként  is meg lehetett volna élni. Hozzánk méltóbban.  Kiabálás nélkül, parancsszavak nélkül. Büntetés nélkül.

De ezek mind megvoltak és bár a szoba, az a bizonyos, amelyben  (Vekerdy után szabadon) egy ösvénynek is elégnek kellene lennie, hogy én boldog anyuka   legyek, a gyerek meg igazi szabad lélek, őserdő maradt, benőtt, fojtogató indákkal teli.
Én ennek ellenére mégis  minden elvemet és „ti innét addig ki nem mentek“  típusú fenyegetésemet félretéve  fél perc alatt pakoltam össze a két vándortarisznyát és kötöttem fel négy darab utilaput a gyerekek talpára, mikor a mama felajánlotta, ma éjjel nála alhatnak.
„Menjetek csak! Jobb lesz így mindenkinek. Mama mama lehet, ti unokák, én meg talán újra Iveta.„

...

Nincsenek gyerekek.  ... Oké, oké, mit is kezdjünk ezzel a hirtelen megváltozott helyzettel??? Elég a takarításból, a gondokból,  a hülye, önmarcangoló gondolatokból,  ... irány az élet, csapjunk bele a lecsóba! Tudod, csak úgy  mamisan.
Egy kis csavargás a fővárosban, egy kis Ikea túra, ahol minden szoba rendezett és én bármelyikben ott maradnék egy éjszakára vagy akár egy életre is, majd egy kis vacsi. Nyugis, „lájtos“.  Olyannyira lelkes vagyok, hogy még a párom is elhiszi, ez akár egy normális este is lehet. Nekiindulunk hát a nagyvilágnak, vigyázz élet, jövünk! Ketten, gondok, gyerekek nélkül.


Nézem a sötét tájat az ablaküvegen át, idegennek érzem magam a saját életemben. Legyen vége az útnak!  ... Jussak ki végre az áruházból!  ... Fizessünk már, túl sok az ember az étteremben!  ... El innen, ki innen! Menjünk már haza!!! Csak ott jó, csak ott vagyok én is én, csak ott vagyok teljes.
Hazaérkezvén némán becsukom a szobám ajtaját magam mögött.  Befekszem az ágyba. Csend van.  Nincs szuszogás, csak a lelkiismeretfurdalás bújt mellém szorosan. Nem jó így. Elfordulok tőle, de hátulról  úgy is szorosan átölel, nem enged.  Ma éjjel ő a társam.




Jobbomra fordulva egy ott felejtett maci néz rám hideg gyöngyszemeivel. Abban a nézésben, a mozdulatlanságban, a szótlanságban benne van minden vád, melyekkel saját magamat bántom.

Néha fáj a boldogság. De csak azért, mert él, formálódik, növekszik, tanul. Ad, majd elvesz, ölel, majd  szíven szúr. Elgáncsol, felsegít, etet  és éheztet. Kínoz és kényeztet.

S ami ennél is jobban, a világon talán a legjobban tud fájni, az a boldogság hiánya, mikor nem szuszog ott mellettem  a nyugodtnak remélt, ámde üres éjszakákon.

2017. március 19., vasárnap

Mangós ruccolasaláta gyömbéres, citromos öntettel

Vasárnap ebédre többféle finomságot készítettem, de ezek közül az én kedvencem ez a saláta volt:

Ruccolához felkockázott paradicsomot és finom édes mangót adtam.

Az öntethez olivaolajat, fehérborecetet, balzsamecetet, egy kevés vizet, citromlevet, gyömbért, borsot, egy kicsi cukrot kevertem össze, majd ezzel nyakonöntöttem a salátát. Ha lett volna otthon, még egy kis csilit is adtam volna hozzá.
A salátához pácolt, grillezett csirkemellett kínáltam.





Isteni, friss, gyorsan elkészíthető.

Komolyan mondom, én elvenném magamat feleségül!  Pechemre más már megelőzött ebben 12 évvel ezelőtt. Szerencsés egy pasas, mit mondjak...

2017. március 18., szombat

Karfiol curry

A gyerekek szombatra rántott karfiolt óhajtottak,  amelyet én  a gluténmentes étkezésem miatt nem eszem - GM változatban sem.
Kedvet kaptam viszont én is a karfiolhoz, így ideje volt elkészítenem  azt a csábító karfiol curry receptet, amelyet nemrég találtam a Vasárnap magazinban.

A karfiolt pici  rózsákra szedtem. Kókuszzsíron megdinszteltem két fej apróra vágott hagymát, ehhez hozzáadtam két gerezd felaprított fokhagymát, egy darabka reszelt gyömbért, majd erre az alapra raktam a karfiolt, melyet jól átforgattam vele.  Egy pici vizet tettem alá, tényleg csak keveset, nehogy leégjen, majd hozzáadtam a curry fűszerkeveréket (Kotányi fűszermalom ), sót,őrölt köményt és frissen őrölt  borsot.



A fűszerekkel is átforgattam a karfiolt, majd egy kevés kókusztejet és egy kis doboz kókusztejszínt adtam hozzá. A karfiol curryt fagyasztott cukorborsó hozzáadásával tettem még érdekesebbé. Lefedve nagyjából fél órán át főztem, ez alatt szépen besűrűsödött az étel.

Szafi free lángos lisztkeverékből egy tortillához hasonló lepénykenyeret készítettem, ehhez receptet Szafi oldalán találtam IDE kattintva
A forró, enyhén  kókuszzsírral kikent  serpenyőben megpirítottam a lepénykenyereket. Nagyjából 3-3 percig sütöttem őket mindkét oldalról, majd az elkészült karfiol currihoz adtam köretként.

A curry nagyon finom lett, igazi ízorgia.
Jó étvágyat kívánok hozzá!

P.S.: a receptet a férjemen  is leteszteltem, repetázott belőle !!! 

2017. március 11., szombat

A világom képekben

Akit érdekel egy kicsit több az én világomból ( sok sok kép cipőkről, könyvekről, virágokról és kajákról) az kövesse mindannapjaimat az Instagramon:

https://www.instagram.com/superwomanatwork/



Mert van, amikor feleslegesek a szavak.


2017. március 8., szerda

Sajtóvisszhang -Vasárnap Lélek Magazin

A tegnap megjelent Vasárnap Lélek magazin mellékletében egy terjedelmes könyvajánlót olvashattok tőlem, melyet  Gretchen Rubin Bolgogságterv című könyvéről írtam.

Keressétek a Vasárnapot az újságárusoknál!