2016. november 15., kedd

Az erdélyi grófnő


"Outsider vagyok. Az emberek ténykedését nagy empátiával, a partvonalról figyelem. Onnan viszont könnyebb meglátni egy impresszionista színpacniban a képet.
A Nőnek lenni jó-t én így láttam szombaton - ez már nem "rendezvény", hanem egy igazi Szalon : a házigazdák arisztokrata hölgyek, ezt kezdettől tudtam. Iveta a fehér fotelben, Krisztina a külsejével ma különösen ráerősít erre a benyomásra ...Judit története az elveszett és megtalált szárnyaló hanggal - Natasáé a "Háború és béké"-ből, mi más! Montorffy Letti - ezzel a névvel csak grófnő lehet valaki. Minimum. Pezsgő, finomságok, halk beszélgetés, finoman roppanó, leheletvékony csokoládék, elegáns nők, a lépcsőfordulóban zongorázó kislány. Értelem és érzelem. Szikrázik és ragyog.
Emberek, vigyázat, az ilyen helyeken birodalmak sorsa fordul.
Ajánlom köszönettel (amiért részese lehettem) és szeretettel: a szervezőknek és minden hölgynek, aki biztatott és az ékszereimet viseli. Nagy örömet okoztak." /Forrás: FB/

Ezt az a Kiss Limpár Évi írta rólunk, akire én mióta először megláttam, magamban csakis egy erdélyi grófnőként tudtam  gondolni. Ki másban lehetne ennyi elegancia, tartás, kifinomultság???
Aztán leírta a fenti szavakat. 
... 
Évi, nagyjából egy hónapja  vitattuk meg, hogy véletlenek nincsenek. 
Ezt most méginkább így gondolom.

S akkor íme az ékszer, amelyet  nekem készített s a vers, melyet hozzá ajánlott. Azt is kitűztem a brosommal együtt a szívem fölé, s az utolsó sorába kapaszkodom erősen:


"Minden jövendő tűz is bennem él,
hogy az utolsó harcos én legyek.
A simogatás az én lobogóm
s minden megindul, hogyha én megyek!"

(József Attila: A legutolsó harcos - részlet)


♥♥♥

Köszönöm

Kép forrása: Kiss Limpár Éva FB

2016. november 10., csütörtök

A LESZAROM NAP

Minden született anya frászt fog most kapni és biztosan megkérdőjelezi:
- épelméjűségemet,
- szülői képességeimet és jogaimat,
, .... de én szoktam:

LESZAROM NAPOT TARTANI.

Ez általában hétvégére esik, ne képzeljétek, hogy  heti rendszerességgel, de mondjuk két vagy három havonta egyszer.





Ami az egészben a legfelháborítóbb: A GYEREKEIM IS TUDNAK RÓLA és részt vesznek benne!!!

Szerintem ők kimondottan szeretik, mert a leszarom napot  akkor szoktam bedobni a közösbe, amikor már:
- reménytelennek tűnik, hogy a háznak ház kinézete lesz és nem szeméttelep,
- nincs vasalt ruha,
- elkap a rosszullét a főzésre gondolva (amúgy szeretek főzni ),
- elegem van abból, hogy két nyomorult nap alatt kellene csodákat tenni, élni, takarítani, a gyerekkel tanulni és szerencsétlent zsenivé képezni, s tenni mindezt úgy, hogy közben tiszta flow az egész életem. Hát nem az!
Na és akkor én úgy oldom meg ezt az egészet, hogy kilövöm az éterbe:  MA LESZAROM NAP VAN!

Ujjongás!!! A gyerekek tudják, hogy anya a rá nehezedő elviselhetetlen nyomás hatására mindjárt  felmutat a mobiljában egy QR kódot, ami mozizást jelent, vásárolt kaját hoz, vagy étterembe megyünk, beszabadulunk az Alexandrába és végigolvasunk mindent, majd egy csomó könnyvel térünk haza. Olyan is volt, hogy autóba pattantunk, ének, hajrázás, Road to HELL.  Szóval ilyenkor nálunk  igazi őszinte boldogság  és tombolda van.

A nagyobbik egy az egyben partnerem minden megmozdulásomban. Ő tudja, hogy mit jelent ez úgy mindenestül.  Lazulást.

A kicsi is vele ugrál örömében, juhú mozi, juhú csavargás, juhú leszarom nap ( használja a kifejezést így ebben az összefüggésben ), de vannak dolgok, amik neki még nem egyértelműek.
Ilyen például az, amikor éhes. Naponta átlagban tízszer eszik (ha egyszer lesz Facebookja, tuti nonstop az a status lesz rá  kiírva, hogy NONÓ ÉHES).
Na és akkor, amikor újra kordul a pici gyomra, bizonytalanul odasúgja nekem:  Anya, éhes vagyok. Adsz nekem enni, vagy leszarod?
Hát persze, hogy nem szarom le! Azért mindent még ilyenkor se lehet :-D

Na de hogy mit is akartam elmesélni  ezzel az egésszel. Talán csak annyit, amit már sokan elmondtak előttem: A temetők tele vannak hősi halottakkal. Nem kell túlélni, kibírni, feláldozni magunkat, fogainkat összeszorítva átvészelni mindent, csak mert mi ANYÁK vagyunk!!! Azt gondolom, hogy az említett kifejezéseket használnunk a saját életünkkel és az érzéseinkkel kapcsolatban sokkal vulgárisabb, mint az a bizonyos leszarom kifejezés.

Melyik, mit   jelent?
Kibírni, túlélni, feláldozni = ösztönös reakciónk, érzéseink ellenére felvenni egy elvártnak gondolt viselkedési formát. Úgy tenni, érezni, ahogy az illendő, ahogy muszáj.

Leszarni = jogot formálni arra, hogy az életben vannak jobb és kevésbé jó napok és ezeket nem csak egyféleképpen lehet megélni, s mi élünk is eme jogunkkal. Jogot formálni arra, hogy van választási lehetőségünk. Szabad szembemennünk az elvárásokkal, szabad nemet mondanunk, kifutnunk  a világból, bebújnunk a takaró alá, vagy rácsapni egy nagyot az asztalra. Jogunk van megvonni a vállunkat és azt mondani:  leszarom!

Mindannyian mások vagyunk. Pont ezért nem kell és nem is lehet úgy reagálnunk az életre, a gondokra,  a nyomásra, ahogy azt mások teszik.

Merjetek néha lázadni, tudjatok élni!  Ne majd ha felnő a gyerek, ha majd leválik rólatok, ha majd, ... ha majd, ... ha majd. Ha majd nem lehet élni?!?  Csak most! Csak így! Csak őszintén!
Ne állandóan, mert aki mindig és minden ellen lázad, az  saját maga ellen lázad valójában.

S én aláírom, hogy van olyan, akit nem zavar, ha mindig alárendeli magát, aki azt mondja, ezt most így élem meg,  ez most így kerek, nekem ez jó, én így vagyok  teljesen boldog anya. Ő ne hallgasson rám. Neki ez legyen a leszarom napja,  az a bizonyos leszarom pillanata, mert ahogy az előbb is írtam, nem vagyunk egyformák s ettől ilyen színes és érdekes ez a világ.

2016. november 8., kedd

Mert nőnek lenni jó immár hatodszor - visszatekintő

Mindig beletelik pár napba, amíg összeszedem a gondolataimat egy-egy Mert nőnek lenni jó rendezvényünk után. Most sincs ez másképp, három pihentető alvás van mögöttünk a szombati nap óta. Higyjétek el, ránk fért! 



 Aki figyelte a közösségi oldalunkat, láthatta, hogy hónapok óta minden hajnalban érkeztek az új információk, megosztások, képek. Nekem ekkor és az esti órákban volt időm foglalkozni a szervezéssel, egyeztetni, kiírni, Krisztinának  pedig a nappali műszak jutott. 
Mai bejegyzésében kitért arra, hogy ez alkalommal műsorvezetőtársa is voltam, ő pedig sok szervezési dolgot átvállalt mindazok közül, amelyekkel májusban például én foglalkoztam.
Annyire természetesen alakult ki minden téren az egyensúly, hogy azt talán tudatossággal sem lehetett volna ilyen szépen elérni.

Munkánkat nagyban könnyítette, hogy egy igazi aktív csapat alakult ki körülöttünk, amiért nagyon hálásak vagyunk.
S bár az utolsó napokban volt néhány nem várt fordulat, mégis abban a péntek esti három órában újra megtörtént a varázslat, s egy formális konferenciateremből igazi Mert nőnek lenni jós helyszín lett.

Megjelent a Möbel Fabrikos teherautó, bútorok jöttek egymás után. Megállás nélkült tértek velük a segítők, Tomi vezetésével. S jött Zsuzsi is, újra magával hozta pódafai levendulaházuk egész berendezését, hogy otthonosabbá tehesse a helyszínt. 
Jöttek Heniék, alakult a fotóháttér, Éva, Matyi és Ildi elrendezték a két kiállítás képeit. Harminc szék helyett immár több mint száz volt a teremben, minden hely kipróbálva, letesztelve, hogy biztosak lehessünk, látni fog az ott helyet foglaló vendég mindent. 
S péntek este haza tudtam úgy menni, hogy a legnagyobb gondom a hajmosás és a körömlakkozás volt. Hihetetlen, ilyet még sosem élhettem meg!



A nagy nap reggelén hét óra néhány perckor beléptünk  az előkészített terembe. Mindig hihetetlen ott állni, nézni, hogy ez az egész tér most már csak arra vár, hogy kerete legyen annak a végtelen pozitív energiaáramlásnak, amely másfél - két óra múlva beindul.   S beindul. Bepördül Böbe a rengeteg sütivel, tálalnak, rakodnak a lányok. Fura nézni, hogy nem helyet foglalnak vendégként az érkezők, hanem odaállnak segíteni, rakodni. Nem tudok elég hálás lenni mindezért és tudom, hogy nem tennétek így lányok, ha nem lenne ez az egész a ti szívügyetek is. 

Kitöltöttük a Mert nőnek lenni jós pezsgőt több mint  száz pohárba, amelyet újra Nagy Regiék biztosítottak számunkra. Az ilyen dolgok teszik ezt a napot még inkább nőünneppé.
Fél kilenckor beindult  a gépezet. A terem készen állt, az első falra kivetítve az eddigi rendezvények képei, hozzá a Rossz anyák filmzenéje. Mikrofonok lepróbálva, prezentációk előkészítve.

Mindenkit személyesen fogadtunk ezúttal is, kezünkben a pohár pezsgővel. Ragaszkodunk ehhez a rituáléhoz, mert annyira jó!!! Mi is szeretjük, ha minket így várnak ott, ahová érkezünk. S ti érkeztetek. Kígyózott a sor, megteltek a helyek. Megnyitottuk a hatodik szemináriumot! Mindez kilenc órakor történt, aztán hirtelen öt óra lett. Elrepült az idő, mintha csupán egy pillanat lett volna, pedig tudom, érzékeltem, hogy milliónyi volt, értékes, fontos, megható és felemelő. 

Komoly témákat dolgoztunk fel. Újra őszintén kitárulkoztunk Krisztinával, megosztva veletek a gyermekvállalással kapcsolatos történeteinket. Egy barátnőm ezt írta: Te marha nő, mindig megbőgetsz! Jót nevettem rajta, mert az őszinteség nehéz, de mégis hihetetlenül felszabadító. Én mindig ezt érzem. 

Pém Bálint igazi showman, élvezet vol vele beszélgetni és látva az érdeklődéseteket tudtam, hogy jó dolog volt őt ide hozni.  Mákunk volt  :-)

Egy rövid beszélgetésben bemutattuk a kisebbségben  élő gyermekek és anyák jogait segítő és védő Minority Kids projektet, melyhez mi magunk is csatlakoztunk önkéntesekként. Újra csak arra tudok buzdítani mindenkit, hogy tegyen másokért is, ha módjában áll! A tudás, ismeret, tapasztalat, amellyel mi rendelkezünk és sokszor természetesnek vesszük azt, mások számára mentőöv, igazi segítség lehet.



Egy újabb kemény téma - családon belüli erőszak. Ahogy Krisztina is említette, máshogy látunk ezzel kapcsolatban bizonyos dolgokat mi ketten, de ez így van rendjén. Nem kell egy véleményen lennünk. Nem is ez volt a fontos szombaton, hanem az, hogy egy igaz történetet hallva sokan tudatosították, a családon belüli erőszak nem az első pofonnal kezdődik. Feltettem a kérdést és meg is válaszoltam: Mikor, mennyi idő után lehet feldolgozni, ha valaki áldozattá valaki ? Soha. Meg kell tanulni élni vele. Láthattátok magatok is, mit gondol az áldozat az ajtóra nézve: Úr Isten,mindjárt belép és kicibál innét! Ennyi év után is...
A KATARZIS csupa nagy betűvel az volt, amikor az áldozatunk, aki hangját veszítette a terror miatt, újra énekelt. Hálás vagyok, hogy bátoríthattam, hogy mellette állhattam, foghattam a kezét és azért is, hogy veletek együtt visszaadhattuk a hangját. A témát Bolemant Lilla szakértőként egészítette ki számos fontos statisztikai és jogi információval. Szakszerűen definiálta a családon belüli erőszak fogalmát, bemutatta annak formáit, szintjeit.

Az ebéd után Kosár Kinga doktornő és Varga Mohos Évi az eko - bio gyermekruhákról és a vegyszermentes háztartásról beszélgettek. Ebben a részben a gyerekmodelleket rendeztem. Vicces feladat volt, tiszta londoni divathét!!! P.S.: sztárallűrök is voltak!



Montorffy Letti egy igazi motivációs tréninget tartott a jelenlévők számára. Letti most is tarolt, rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk vele kapcsolatban. 

S végül Derzsi Zsoltival zártuk a sort, aki a gerincerősítő mozgásról beszélt. Bár a beszélgetés hangulata igazán oldott és közvetlen volt (sorry Zsolti, annyi magas labdát dobsz ), számomra a legmeghatóbb ebben a blokkban az volt, amilyen szeretettel Zsolti anyukájáról és anyukájához beszélt, akit én is hosszú évek óta ismerek és tisztelek. 

Az egész csapat számára megtisztelő volt, hogy két fiatal helyi művész munkáit is bemutathattuk. Zsemlye Tímeát remélem megerősítettük abban, hogy igazi tehetség. 
Baláži Martin fotóira személyesen is nagyon kíváncsi voltam. Martin 19 éves Asperger- szindrómás, Ildi barátnőm pártfogoltja. Ildi autista fiatalok fejlesztésével és az ő társadalomba való beilleszkedésükkel foglalkozik és Martint nagyon a szívébe zárta. S csoda? Martin egy igazi egyéniség, aki végül anyukája kíséretében az egész napot velünk töltötte. Mindegyik komoly témát végighallgatta, s ahogy anyukája is mondta, itt szembesült azzal, hogy másoknak is vannak problémái. Mindannyiunknak jutott valami a hátizsákba. A kérdés, mennyire tudunk mindezek ellenére teljes és boldog életet élni. Martin mindannyiunk számára pozitív példa lehet. 




Amilyen nyugalomban kezdtük a napot, ugyanolyan nyugalomban zártuk. Kiürült a terem, elnémultak a mikrofonok. Maradt a hála és a rengeteg pozitív visszajelzés, amellyel napokig beterítettetek minket. 
Megérte, - most is.

Még egyszer  köszönet a fent említetteken kívül Ildinek, Gabinak, Fruzsinak, Evicsnek, Verának, Fecónak, Jenőnek, na és persze a kézműveseinknek.
Molnár Ildikó mára a harmadik ember a gépezetben. Igazi támaszunk. Jelen van, pakol, segít, koordinálja a rendezvény háttérműködését.
 Sokadszor volt igazi segítségünk Kún Gabi kolléganőm, aki a mi tehetséges Fruzsink (smink) anyukája. Gabinál pontosabb pénztáros, gondosabb házigazda nemigen létezik.
Ildivel és Rákóczi Évával (Evics) állták az igazi próbát a regisztráció során, majd az egész nap folyamán biztosították, hogy a tálak, kancsók tele legyenek és minden úgy működjön, ahogy kell. Az egész rendezvény minden egyes apró mozzanata egy teljesen átgondolt forgatókönyv része volt.
Minden rendezvényünk után kiértékeljük, mi mennyire működött és az esetleges módosítási javaslatokat azonnal beépítjük a feladatok közé. Most is így tettünk - igaz, könnyű volt a dolgunk, mert szerencsére egyre kevesebb  az a részlet, amin finomítani kell.  
Matyi nem csak a megfáradt izmaitokat, hanem a mi lelkünket is megmaszírozta. Tudja, érzi, mikor kell odaállni mellénk. Köszönet érte, újra ♥

S hogyan tovább.... ezt már elárultuk nektek, akik szombaton velünk voltatok. Jövőre már csak egy alkalommal találkozunk ilyen nagy rendezvényen. Az évi két nagy szeminárium helyett most egy új koncepcióval próbálkozunk meg. A nyár végén elindítottuk a Mert nőnek lenni jó Klubesteket, ezeket szeretnénk minél gyakrabban, változatos témákkal a lehető legtöbb városba eljuttatni. Ehhez továbbra is kelletek ti, akik befogadjátok, elfogadjátok és színesítitek mindazt, amit hozunk.

Hosszasan tudnám folytatni a terveink felsorolását, a többi legyen meglepetés. Addig is gyertek a klubestjeinkre, olvassátok a Mert nőnek lenni jó  és a Superwomanatwork blogjainkat és egyéb írásainkat a nyomtatott sajtóban ( Vasárnap Lélek Magazin )!
Na és persze hagyjátok magatokat meglepni! 
Ígérem, nem okozunk majd csalódást.