2016. augusztus 29., hétfő

Megújult a nappalink - vakító fehérség egy kis sárvával, zölddel és eská papírgirlanddal

Néha olyan kevés elég ahhoz, hogy az ember lelke megnyugodjon!  Nekem ehhez most egy kevéske maradék fehér falfesték és egy kis (szintén maradék ) krétafesték elég volt, na meg egy kis papír, két új díszpárna és egy icike picike, mokkáskanálnyi fantázia.

Az elmúlt hónapok számomra  a lelkiségről és a túlélésről szóltak. Ahogy egyre jobban  újra magamra találtam,  hiányozni kezdett a kreatív alkotómunka. Kisebb projektekkel kezdtem, amelyeket összerakva egy megújult nappalit sikerült összehoznom.



Habár a bútort már egy éve sikerült lecserélnem, a sötétbarna  tapétától nem szabadultam meg - egészen egy héttel ezelőttig. Addig tartott a milyen legyen az új tapéta mizériám. Hát semmilyen! Fehér lesz itt is a fal és majd kicsit megdekoráljuk, ha üresnek tűnik, - ez lett az újonnan rögtönzött koncepcióm, amely egy szombat esti nyolc órás, hirtelen  felindulásból elkövetett tapétaletépés alatt született meg.
Így utólag nagyon hálás vagyok, amiért ez így alakult. A fehér az a szín, amelyben minden lehetőség benne van. Könnyű lesz a mostani tavaszi - nyári dekort őszivé, majd télivé varázsolnom egy ilyen tiszta "kerettel".



Az ILYEN VOLT -ot egy tavaszi - húsvétos bejegyzésemben megnézhetitek IDE kattintva.

A mostani változásról pedig röviden:
- eltűnt a sötétbarna tapéta - helyette itt is fehér lett a fal
- leszedtem a sötétbarna sötétítő függönyt
- Annie Sloan krétafestékkel átfestettem a karnist törtfehér színűre
- vettem két új, halványzöld díszpárnát a Mömaxban (ezeket még a nyár elején )
- elkészítettem a a tévé fölé a HOME feliratú papírgirlandot
- a polcokon kevesebb a dísz és több a  könyv.



Örülök annak, hogy a zöld mellé sikerült a sárgát is beépítenem az összképbe. Nagyon szeretem a sárgának ezt az árnyalatát, de nehéz ebben az árnyalatban kiegészítőket vásárolni.




Most a papírgirland, a keresztszemes hímzéssel készült nárcis, az orchidea sárgája behozta  a szobába azt a vágyott meleg nyugalmat, amelyre  annyira áhitoztam.



Kész, megvan. Jól esik itt üldögélni, töltekezni és hálát adni azért, hogy így és itt élhetek.
S ehhez a leírhatatlan érzéshez tényleg elég volt egy kevéske maradék fehér falfesték és egy kis (szintén maradék ) krétafesték, na meg egy kis papír, két új díszpárna és egy icike picike, mokkáskanálnyi fantázia.




1 megjegyzés: