2016. augusztus 23., kedd

Levél a neveletlen gyerekemnek


Rossz, kezelhetetlen, buta, neveletlen. Ezt gondolják. Már megint ezt gondolják!

Rossz, kezelhetetlen, buta, neveletlen, - mondom el újra magamban, miközben a két gyereket vezetem az autóhoz, patakzik rólam a veríték és olyan üresnek érzem magam, mint már rég nem.
Beszállunk az autóba, némán kapcsolom be a biztonsági öveket, nem nyerítek, nem kiabálok,  csak keresem a öv kapcsát, nehéz betalálni reszkető kezekkel.
Ezalatt a gyerek egyenesen a fülembe ordít, amiért nem vettem meg neki a következő hülyeséget, amivel bepróbálkozott.

Rossz, kezelhetetlen, buta, neveletlen, -hallom újra az ítéletet. Olyan érzés, mintha valaki ráolvasná a fejemre az egészet. Leírnak vele engem is, a gyereket is, az egész életünket.

Rossz, kezelhetetlen, buta, neveletlen. Elindulnék, de nem bírom elfordítani a kulcsot. Zsibbadni kezd a jobb vállam, hatalmas nyomás van a fejemben. Sírni kéne, kinyitni minden zsilipet.  Csak egy könnnycsepp, mondom magamban, csak egy csepp és elviselhetőbb lesz ez az egész!
Nem megy, nekem már ez sem megy. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne kiborulni, látványosan, hangosan, sírva, toporzékolni!  Én ehelyett itt ülök az autóban és tartva magam  legutóbbi magamnak tett ígéretemhez, nem reagálok ösztönösen és rögtön.

Rossz, kezelhetetlen, buta, - ezek  neki szólnak.
Neveletlen, - ez pedig nekem.
Mert könnyebb így megbélyegezni gyereket és anyát, mint megérteni a sorsukat, felismerni a keresztjüket és odalépni melléjük, segítve útjukat.

Kilenc évvel ezelőtt úgy lettünk szülők egyik napról a másikra, hogy nem volt időnk elgondolkodni a dolgokon. Azok csupán megtörténtek, peregtek, egyik a másik után. Néha mi irányítottuk az eseményeket,  de legtöbbször nem. Úsztunk az árral, néha ellene, de a felszínen maradtunk és mára úgy érzem, sikerült jól helyt állnunk.

A második örökbefogadást már az egy gyerekes szülők tapasztalatával vártuk. Fele annyi sem volt az kétség, sem az izgulás. Kevesebb volt a kétely, nagyobb volt az önbizalom.

Amikor először a kezemben tarthattam Nonót, tudtam, hogy ő az enyém. Nem volt több kérdés, akkor és ott már minden elrendeltetett. Nézett rám azokkal a nagy és értelmes szemeivel. Nyugodt volt, már már szinte bölcs, gondoltam akkor.  Csak figyelt,  én pedig éreztem, hogy mostantól már semmi sem a régi, nekem már attól a pillanattól fogva két lányom volt.
Lélekben legalábbis. Mert ez a rendszer, amelyben élünk, amelyben egymásnak ítéltetnek egymásnak rendeltetett gyerekek és szülők, nem nézi egyikük érdekeit sem. Ez a  rendszer, amelyben gyilkossági ügyek és válóperek közé benyomnak egy örökbefogadást, amelyben a bíró azt mondhatja x hónapnyi várakozás után nekem, aki napi huszonnégy órában pusztulok el amiatt, hogy a lányom, az a bizonyos második nem lehet velem, hogy ne legyek türelmetlen, ennyi hónapig várni egy tárgyalás kitűzésére teljesen normális.
A fenét normális! 
Ez a  rendszer, amelyben mindenkinek  jogai vannak, csupán nekünk  hármunknak nincsenek! Ez a rendszer,  amely nem segített, hanem fojtogatott bennünket.   Belerokkantam azokba a hónapokba, de hazavittem az akkora már majd egy éves picit. Tudtam, hogy a miénk és bíztam, hogy szeretettel és törődéssel...

Mára már tudom, hogy ez nem így megy.  Az ő élete nem akkor kezdődött, amikor kaptam egy bírósági határozatot arról, hogy mi egymáséi vagyunk ország és törvény előtt.  Az ő életéből akkorra már majd egy évet elraboltak. Hány millió pillanatnyi szeretet, törődés, babusgatás, egymás arcába lélegzés, ölelés maradt el? Amikor ránéztem, hálásan nézett rám. Amikor megsimítottam, kirázta a hideg és látszott rajta, hogy boldog a puszta  emberi érintéstől. Nem szokott hozzá. Milyen hihetetlen, ugye? Nem szokott hozzá!!!
  



Tudtam és tudom én valaha pótolni azt a rohadt egy évet? Lehet egyáltalán? Ki adja azt neki vissza? Ki adja azt nekem vissza? Ebben a pillanatban nem tudom. Nehéz terheket cipelünk.

Gyorsan telnek az évek. Nonó egy igazi csibész lett, életvidám, energikus, nagyon lehet szeretni. S hogy mennyire kell, az most tudatosul bennem igazán.
Mikor ott zúg a fülemben a "rossz, kezelhetetlen, buta, neveletlen".  Amikor semmit se ér a hangos szó,  a fenyítés, a magyarázat. Amikor csak szorítani kell, erősen és őszintén, mert neki ez kimaradt. Neki ez járt volna. Tőle ezt elvették és én ordítva gyűlölöm az egész rohadt világot, mert ők ebből a gyerekből csak a rossz, kezelhetetlen, buta, neveletlent látják. Nem tudják, milyen fájdalom az, amikor ki vagyunk fosztva. Mi igen is ki lettünk fosztva!  Tőlünk annyit vettek el, amennyit nem lehet. Nyomok és következmények nélkül nem!

Lassan négy éves. Felveszem, mint egy kisbabát. Ugyanolyan nagy szemekkel néz rám, gügyög is valamit, az ujját is a szájába veszi, pedig sosem dudizott. Ő most az én kisbabám, négy évesen. A kezemben lenyugszik. Hallja a szívem dobbanását, amit nem hallhatott. Érzi a testem melegét, amit nem érezhetett. Meleg takaróként vonja be lehelletem.  Istenemre mondom, hogy ha kell, én egy életen át tartogatom a  karjaimban ezt a gyereket!

Visszalépve sokmilliót kell továbblépnünk, folytatnunk mindent, miközben újrakezdünk, néha addig meg sem élt dolgokat. Előre, hátra, jobbra, balra, koreográfia szerint, majd freestyleban. Mindenhogy, bárhogy, csak segítsen.  Mindenhogy, bárhogy, csak neki jó legyen!

Annyi erőpróba jutott nekem eddigi 36 évem alatt, amennyi másnak talán sosem. Hogy igazságos -e ez? A fene tudja, de hol igértek nekünk olyasmit, hogy az életben bármi is igazságos lesz?

Mára már tudom, hogy oda pakolnak, ahol van erő, ahol van akarat, ahol van szeretet. S az ember cipeli a pakkot még akkor is, amikor egyre többen hagyják őt magára. Cipeli, mert ez az ő sorsa. Kiválasztott, nem pedig áldozat. Kiválasztottak vagyunk Nonó, mind a ketten!

Vannak egymásnak rendelt emberek. Mi ilyenek vagyunk. Mások, de nem rosszak, kezelhetetlenek, buták  vagy  neveletlenek. Erre gondoljon monstantól mindenki, aki az én négy éves kisbabám szemébe néz!!!


23 megjegyzés:

  1. Azzal ne foglalkozzál hogy ki mit gondol! Kívánom hogy sokáig legyetek egymásnak és nagyon boldogok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nehéz ezt így kezelni Éva, mert olyan emberek is bántanak minket, akiknek nem szabadna, akiknek támogatniuk kellene minket mindenben.

      Törlés
  2. Ez mellbe vágott. (Szerintem Nonónak nagyon jó, hogy te vagy az anyukája!)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon megható írás.Nekem nagyon sírós,hisztis gyerekem volt,főleg mikor fáradt volt.Hányszor megbélyegeztek a buszon,nyilvános helyen.Ha ilyen kisgyereket látok,mindig erőt,kitartást,sok szeretetet kívánok magamban a szülőknek.Nektek is csodás szép ölelésben gazdag éveket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Anna. Akkor te is tudod, milyen az, mikor ítélkeznek feletted, pedig erre senkinek sincs joga.

      Törlés
  4. Te egy nagyon erős NŐ, ANYA vagy! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Anikó! Köszönöm szépen. Igen, erős, ezért kaptuk egymást a lányokkal, mert nekik ilyen segítőre van szükségük. üdv a családodnak ♥

      Törlés
  5. Magam is ilyen anyát kívánok egy gyereknek (szült-e vagy örökbefogadott, mindegy: az anyaságot akkor kezdjük "tanulni" igazán, amikor először vesszük kezünkbe a gyerekünket)

    VálaszTörlés
  6. Az en nagyobbik fiam is nehezen kezelheto. Csak nekem sikerul megnyugtatni. De mindennek oka van. Engem nem erdekel mas velemenye, ugyis csak magunkra szamithatunk. Tetszett az irasod.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vélemény és ítélkezés között van különbség. Nem beszélve arról, milyen igazságtalan is az egy olyan gyerkőc esetében, aki élete első évét elvesztette.

      Törlés
  7. Az en nagyobbik fiam is nehezen kezelheto. Csak nekem sikerul megnyugtatni. De mindennek oka van. Engem nem erdekel mas velemenye, ugyis csak magunkra szamithatunk. Tetszett az irasod.

    VálaszTörlés
  8. Nagyon büszke lehetsz Magadra, amit már Te végig csináltál, azt kevesen tennék meg, és az is nagy igazság, hogy csak arra pakol igazán az élet, aki úgy bírja a terhet, mint például Te. :)

    VálaszTörlés
  9. Nagyon köszönöm ezt az írást, nagyon kellett most nekem. Kicsit helyretett, és új erőt adott. Ìrom ezt két örökbefogadott gyermek anyukájaként.(8 és 10 évesek) Sok szeretgetést kívánok nektek továbbra is. Bea

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bea, akkor te igazán érted, mit is élünk meg.

      Törlés
  10. Most legszívesebben megölelnélek. Mindhármótokat. Fantasztikus nő vagy, minden csodálatom a tiéd. Tudom, könnyű mondani, de ne foglalkozz a megjegyzésekkel, az ítélkezőkkel. Az, ahogy ti együtt vagytok, sok "normális" családnak példa lehetne. Pótolni nem tudod azt az egy évet, de az összes többit szebbé, boldoggá tetted, teheted. 💗

    VálaszTörlés
  11. Ivetám, minden csodálatom a Tiéd. Ne feledd, ő téged választott! Tudatosan.... Tanultok, nevelitek egymást. nincs véletlen. Ne foglalkozz azzal, hogy más mit gondol. Tudom, hogy nagyon nehéz, mert csak Te tudod, min mentetek keresztul. Az én gyermekem is buta neveletlen, rossz gyerek. Idegenek szemében. Holott fogalmuk sincs, mennyi energiát szentelek a nevelésére. mindhárom nevelésére. De már nem foglalkozom vele, nem magyarázom miért ilyen.az idő megmutatja, hogy nem rossz, csak kulonleges.
    A jóisten tudta, hogy miért épp Te legyél a lányaid anyukája. Ezt sose téveszd szem elol. Sok szeretetet, turelmet és kitartást kívánok, jól csinálod!
    Rencés Kovács Juli

    VálaszTörlés
  12. Iveta,kivanok sok lelkierot ahhoz hogy elerd ne érdekeljen ki mit mond,addog míg ezek az emlékek benned élnek mondhat bárki barmit.Legkonyebb a másik embert megbélyegezni hogy ilyen még olyan úgy hogy semmit nem tudnak róla...a hisztis korszak a nem orokbe fogadott gyerkocokkel is egy maratonfutas...sokszor éreztetik az emberrel hogy szar anya mert az üzlet közepén földnek vágják magukat..de nem akarok tökéletes anya lenni míg a gyerek boldog,oneki csak szerető,,neveletlen,,anyára van szüksége�� jól csinálod,olellek Èvi

    VálaszTörlés
  13. Valahol azt olvastam,hogy az örökbefogadott gyermek nem az édesanyja pocakjában,hanem a szívében nőtt <3 mindig mindenki ítélkezik pedig aki kapcsolatba lépett gyerekekkel,tudhatná,hogy nem egyszerű a gyermek nevelés . Kitartást! :*

    VálaszTörlés