2016. június 18., szombat

Békeló és békepatkány

Fárasztó ez a nap. A gyerekek gyilkolják egymást reggeltől, aztán engem, én őket. 
Még mindenki él, de én már néhányszor feladtam lélekben mindent, például amikor potyogó könnyekkel súroltam a tollal összefirkált krémszínű bőr ülőgarnitúrát. Harag, csalódottság, düh, indulat, hozzá reggeltől tartó, végeláthatatlan házimunka. Nálam talán csak a mosógép volt  fáradtabb, mikor elaludtam a tévé elé ledőlve.  S húsz perc múlva erre ébredtem - békeló és békepatkány. Ezek vagyunk mi.  Elfutottak a mérgemmel a békekövetek.


Bilív

Legerősebb tulajdonságom kétségkívül az, hogy  a legkilátástalanabb helyzetekben képes a hitem hatalmassá nőni. 
Ez a mostani is ilyen, amikor  fáradtan pakolom  a szárítóról a tiszta ruhákat a lépcső fokaira, mert fel kell jutniuk a hálószobákban található szekrényekbe. 
Közben pedig hiszem, hogy a hitem még ezt  a masszív lépcsőt is képes lesz mozgólépcsővé változtatni, s ezek a ruhák, meg még az utánuk várakozók a helyükre kerülnek. 

Más alternatíva itt kérem szépen nem lehetséges. Szóval csak pakolok és nyomoromban még erősebben hiszek :-)


2016. június 12., vasárnap