2016. április 25., hétfő

Heti élni jó - 2#


Igazi színházi élmény szlovákul Mišo Kubovčíkkal ♥ három nappal később egy komoly dráma Udvaros Dorottya főszereplésével. senki se tud ilyen szépen magyarul artikulálni. ♥ Tavaszi este Nagyszombatban ♥ cukkinifőzelék krumplichipsszel ♥ virágzó gesztenyefák ♥ nem várt, gyönyörű meglepetés Judittól és Petitől ♥ Nonó boldog névnapja ♥ szép kert ♥ muskátlik minden mennyiségben♥ Villa Rosa koment nélkül, hisz ott mindig igazi gasztroélmény vár ránk ♥ John Bull Pub és epres steak♥  Nonó ismerkedik a fűszerkertemmel ♥ kellenek a barátok, mindig ♥


És nektek miért volt jó élni???















2016. április 24., vasárnap

Kiugrani a saját életemből

Néha szeretnék kiugrani a saját életemből. Mert sok. Mert nem olyan. Mert akkor, abban a pillanatban azt érzem, nem az enyém.

Kötelességek  végtelen listája egy nap, egy hét, .... valakinek egy élet is.
Én nem akarok és soha sem akartam így élni. 
Mindig lázadsz! - mondták nekem, pedig én nem lázadok.  Nincs sztrájk, nincs transzparens, mégcsak képletesen se. Ha valami nem tetszik, teszek érte, hogy azon változtatni tudjak.
Mostanában viszont úgy érzem, nem mindenen tudok, nem mindenen lehet, nem mindenen azonnal.

Szerda estére, mikorra már én is megfáradok, számomra a legborzasztóbb dolog, kötelesség az, hogy még a gyerekkel is tanuljak. Kimondtam, pedig nem illik. Élveznem kell anyaságom minden pillanatát, hálásnak lennem ezért is, de nem megy. Szerda estére már nem.
Addigra nálam is szakad a cérna, kiborul a bili, elindul a szájkarate a gyerekkel, belefáradok, ahogy egy figyelemzavaros nyolc évest x percenként kell terelnem vissza a kötelességéhez. Figyelemzavar. Olyan fura néznem, figyelnem sokszor. Látom, mennyi gondot okoz egy jóképességű gyereknél is és tudom, szerdára már nagyon tudom és érzem, mennyi energiámat emészti fel nekem is ez az egész. Egy diagnózis. Egy kezelendő probléma. Nehézség.  Ezek a tények.  Nekem viszont a tények soha nem voltak elegek. Mindig több kellett, mindig más. Most is csak figyelem, hallgatom és azt gondolom, milyen csoda, hogy egy gyereknek ennyi receptora van, ennyi dologra tud figyelni, nem csak egyre. Annyira megértem! Én is ilyen voltam és bár meggyilkol, hogy a másikat kell terelnem, korlátoznom, valahol belül tudom, hogy nem olyan borzasztó ez. Mert ez az egész belülről színes és egy igazi csodaország, tele felfedeznivaló dolgokkal és kalandokkal. Mégsem ez a jó. A világnak nem ez a jó. Ilyen emberből nem lehet sorkatona, dolgos hangya, nem lehet az egység része, hisz neki saját univerzuma van. Hogy nézne ki az egyenszürke, masszív csodamasina, ha annak egyes alkatrészei színesek lennének? Ki venné komolyan? Ilyen alkatrész az én gyerekem is. Ilyen alkatrész voltam és vagyok én is. 
 Anyám mondogatja gyakran, hogy hihetetlen, miket tud az élet produkálni!  Figyelve küzdelmünket szinte részletazonosan peregnek le előtte saját harcaink, mikor velem kellett ugyanígy nap mint nap küzdenie. S most itt ez az örökbefogadott gyerek, aki olyan, mintha  legyártottak volna belőlem egy kisebb változatot, egy munkadarabot. Had dolgozzak rajta.
Ez viszont nem az a műhely, ahol van egy mester és egy darab alapanyag. Mindketten mesterek vagyunk, s mindketten alapanyagok.  Odanyes az egyik, vissza a másik. Sok mozdulat nem tudatos, sok mozdulat inkább reakció a másikéra. S ebből, ettől leszünk mások, mint akik azidáig voltunk. Valahol ez a szülő - gyerek kapcsolat lényege. A kölcsönös formálás. 






Illúzió azt hinni, hogy ennek az egésznek minden pillanata szép. Inkább fontos, mintsem szép. Mert akkorra, arra  a bizonyos szerda estére már mindkét fél megfárad, a fáradt ember pedig nem mindig tudatos. inkább ösztönös.  Kitör belőle  minden, amit addig odalenn tartott, hirtelenek a szavak, az érzések, a gondolatok. 
" Úr Isten, én mindjárt kinyírom ezt a gyereket! Nem, inkább magamat! Eddig nem ittam, esküszöm, szerda esténkét rendszeresen fogok, hogy ezt túléljem! Miket mondtam neki már megint! Hogy viselkedtem!?!  Piszkosnak érzem magam, hirtelen mindent annak érzek. Felfutok az emeletre és megmosom az összes tetőablakot  pár perc alatt! Meg kell tisztulniuk! Meg kell tisztulnom! Bejelentkezem az Erőszakmentes komunikáció a családban tanfolyamra! Nem, inkább írok nekik, hogy ez az egész hülyeség! Nem csak rajtam múlik, hogy alakul egy helyzet! Nem csak engem érnek hatások. Itt ez a gyerek, miért kellene azt hinnem, hogy csak az én szavaim, tetteim, érzéseim hagynak benne nyomot s teszik olyanná, változtatják szerda estére ilyenné? Elmegyek világgá! Itthagyok mindent! ...  Nem megyek sehová. Itt van a MINDEN! "

Ennyi, s még százszor több gondolat, érzés annak a szerda estének minden percében. Kifárasztjuk egymást, bikaviadal két bikával, torreádor nélkül. Porba hullunk. Számomra  néha ott, abban a pillanatban vége is lehetne a világnak,  mert semmivé válok. Széthullok,  s azt érzem, én ehhez az egészhez kevés vagyok. Vannak nálam anyább anyák, születettebb feleségek és sikeresebb önmagvalósítók. Nekem meg mindenből kell valamennyi, s az a valamennyi most nagyon kevés. Mindenből kevés. Megérte? 
Ott fekszik mellettem a porban a másik megfáradt bika is. Lassan feláll, némán és lassan pakol a táskájába, percekig nincsenek szavak majd azt mondja: 
- Én tudom, hogy  te  szeretsz engem! 

Ennyi.

- Szeretlek. 

S újra béke van. Újra MINDEN van. Ennyi.

Néha szeretnék kiugrani a saját életemből. Mert sok. Mert nem olyan. Mert akkor, abban a pillanatban azt érzem, nem az enyém. Kimegyek a sötét udvarra, s percekig csak nézem, ahogy  a házban, az én házamban zajlik az élet. Zajlik az én életem. Igen, az enyém. Ideje hát  visszamennem oda.


2016. április 21., csütörtök

Röszti gluténmentesen, egy kis maradékfelhasználással

Igyekszem nagyon odafigyelni mostanában arra, hogy a konyhánk minimális maradékot termeljen. Pár napja rakott krumpli készült, három darab főtt burgonya kimaradt. Örültem is neki, mert találtam egy tetszetős röszti receptet. 
Ehhez a három főtt krumplit lereszeltem nagylyukú reszelőn. Hozzáadtam kislyukú reszelőn lereszelt újabb három krumplit, sót, borsot, egy tojást és egy harapásnyi, megmaradt keménysajtot.
Az összekevert masszából leveseskanálnyi halmokat raktam forró olajba, majd aranybarnára sütöttem a rösztiket. 




Fokhagymát nem tettem bele, de nem is hiányzott, a sajt eleve erős volt és karakteres ízt adott a rösztinek. Sok receptben lisztet adnak a keverékhez, esetünkben a főtt burgonya helyettesíti ezt, így a röszti gluténmentes lehet.

Sima, vagy ízesített ( só, bors, mustár, esetleg hagyma, fokhagyma)  tejföllel kínáljuk.
 Próbáljátok ki ti is!


2016. április 19., kedd

Föld napja - családi kihívás

Április 22.-én, pénteken a Föld napját ünnepeljük. Hosszasan tudnék írni arról, milyen apró kis változásokkal mekkora eredményt érhet el egy ember, egy család, de nem teszem.
Helyette szemléltetném a mi idei két, Föld napi kihívásunkat:

Az első Eszteré, aki hétfőtől hazahordja a tízórais zacsit, hiszen legtöbb esetben ez még legalább egyszer használható, a benne lévő általában vajas, sajtos, paprikás kifli szalvétába van csomagolva. A zacsi eddig automatikusan a kukában végezte, de mostantól még fut egy kört és másnap is tízórai kerül bele.
A feladat teljesítését feljegyezzük (kipipáljuk ) minden nap és jutalmat is kap érte. Sokan mondják, hogy nem így kell gyereket motiválni, én viszont azt gondolom, hogy még kicsi ahhoz, hogy másképpen  tudjam, s az ilyesfajta módszerekkel be tudom  építeni a gondolkodásába az új szokásokat, szabályokat.

Változás: fele annyi tízórais zacsi kerül a szemétbe, s onnét a szeméttelepre. A gyerek is megtanulja, hogy a dolgokat addig használjuk, amíg a célnak megfelelnek. Nem minden egyszerhasználatos, alkalmi, instant. Hiszem, hogy az ilyen dolgok nyomot hagynak a gondolkodásukban. 
A másik kihívás az enyém, - kicsit hasonlít is az előzőre. Én végre a bolti táskákra mondtam nemet. Bevásárláshoz ott lapul a táskámban egy textil táska, az autó csomagtartójába pedig bekerül egy láda, a nagyobb bevásárlások bepakolására.
Esetemben a motiváció most egyfajta büntetés.  Minden véletlenül vagy szándékosan hazahozott táska után 1 eurót kell átutalnom egy alapítvány számára (egyébbként is több helyre adakozom, de kellett saját magam számára is egy olyan módszer, amely tényleg odacsap, ha nem tartom be a szabályokat).    Nagy nehezen felszámoltam az otthoni táskahegyet ( anyunak hála, ő elvitte és fogja is használni őket ), s ezt a mostani állapotot szeretném megtartani. Ami maradt, azt elhasználjuk, de újat nem hozunk haza.
Remélem, idővel  a férjem is átveszi ezt a szabályt, ő rengeteg táskát hoz haza úgy, hogy ráadásul fizet érte, így neki is változtatni kellene a szokásain.

Változás: sokan azt mondják, hogy egy üzletlánc akkor is ugyanannyi táskát fog rendelni, mi értelme így annak, ha mi azt nem hozzuk el. Az üzletek táskautánrendelése is a keresletből indul ki, így ha kevesebben fogadjuk el, vásároljuk meg, ez a megrendelt, legyártott táskák mennyiségére is hatással lesz. 

Ezek lennének a mi Föld-napi fogadalmaink. Kis lépések, de minden nagyobb változást így kell kezdeni. Változtattok  ti is valamin a gyerekek bevonásával a közelgő Föld napja alkalmából? Itt a lehetőség, ez az ünnep minden évben egy jó alkalmat biztosít új, környezettudatos  szokások bevezetésére!!!

2016. április 18., hétfő

Heti élni jó #1

Nem is tudom, hány éve olvasom örömmel mások blogjain az efajta képes, vagy akárcsak szöveges összefoglalókat. Mindig azt gondoltam, az enyém kit érdekelne? Miért olvasná el, nézné meg képekben más, milyen apró örömök értek engem? Miért jó élnem? Aztán ahogy telnek az évek és figyelem az embereket, akik azt mondják, az ő életükben semmi szép sincs. semmi említésre méltó, egyre inkább érzem úgy, hogy ezt a sorozatot nekem is el kell indítanom.
Pillanatok, érzések, élmények, új dolgok, sok sok miniboldogság. Ezek mind ott vannak a ti életetekben is, ahogy az enyémben. Ki kell őket emelnetek, tudatosítva, hogy igen, ez is egy olyan igazi élni jó pillanat. Ezért is hálás lehetek, ezért is szerencsés vagyok. 
Ezentúl a hét összegzését, élni jó pillanatait nálam is követhetitek, s csak reménykedni tudok benne, hogy idővel ti is leírjátok a tiéteket vagy itt nálam kommentben, a saját FB vagy Instagram oldalatokra, esetleg egy hálanaplóba. Kell a nyom. Kell a figyelmeztetés, saját magunk számára is, hisz olyan gyakran elfelejtjük, pedig annyira fontos ez az egy mondat és maga az érzés: ÉLNI JÓ ♥

reggeli kávék, ebédek, délutáni tanulás a kertben ♥ reggeli pókháló a kapun ♥ reggeli a vasgyomrúval, aki sonkát kér a gabonapehely mellé ♥ 2 új balerina ♥ virágzik a múlt évben ültetett orgonám ♥ meglepetés mini bokor a nagy alatt ♥ kertszépítés ♥ most már tényleg publikálok ♥ beadott pályázat ♥ maradékújrahasznosítás ♥ erdei túra a lányokkal ♥ gólya az erdőben ♥ új nyakékem ♥ fehér tulipánok ♥ új korallberkenyém♥

És nektek miért volt jó élni az elmúlt héten???




.













2016. április 16., szombat

Legyél te is állat!

Most nem az a játék következik, hogy gondolj bele, ha állat lennél, milyen kedves állatka szeretnél lennél, hanem az, amikor igenis emberállat vagy/lehetsz.

Felhívásom apropója ama nap dél körüli végkifejlete, amikor is madárénekkel indult a csoda. És én mosolyogva vártam a gyerekeket és készítettem reggelit és sztorizgattam és á, menjetek csak játszani, anya főzmostakarít, de minden jó ígyet éltem és tényleg jó volt. Jó lesz a zöldségleves délre? Neeeeeeeeeeeeeeeeem, húsleves! Már ma? Na nem bánom, legyen!  Jó lesz a tészta? Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeem, palacsintaaaaaaaaaaaaaaa! Irgumburgum, azt egy órát fogom sütni! Na mindegy, lesz palacsinta! Ma mindent lehet, mert élni jó napja van anyátoknak.

Mikor le merek írni olyat gusztustalan dolgot, hogy de szép az élet, akkor valaki bosszúból tuti elektrosokkolja a gyerekeimet. Így történt ez ma is, bumm, beremegtek és belecsaptak. Illetve odacsaptak! Nóóóééémiiiiiiiiiiiiii!!!! Eter! Csak ezt hallottam. Vagy bőgést. Vagy a saját hangomat. Vagy a szívdobogásomat. 
Á nem baj, szépazélet akkor is, elmúlik ez mindjárt. Egy, kettő, három .... nem múlt el.
Nonó ráadásul azt a típusú napját éli, amikor fél óránként jön utánam bőgve, hogy éhen fog halni. 
Eddig még nem halt éhen, jelentem. 
11 és dél között háromszor tépte a nadrágszáramat ordítva, hogy éhenhal. Adjak neki palacsintát. Csak egyet!!! Egyet adtam. Jött az ismétlés, második, harmadik felvonás. Az ebéd kezdetére már bőgött. saját éhhalál által bevégeztetett sorsa miatt. Ebéd. Leves. Húsleves.
- Nem kéjem.
- Megeszed.
- Undojító.
- Nem kapsz palacsintát.
- Isteneeeeeeeeeeeeeeeeeeem!
Megette.
Palacsinta. Megkenem, elérakom.
- Nem kéjem.
- Megeszed.
- Utálom.
- Megeszed, mert be....d nyomom. 
Igen, ezt mondtam. Le is írom. Nem szégyenlem, ablak is nyitva volt, más is hallotta.
Majd a gyerek szétszedi a ragacsos, megkent palacsintát és beletapicskol a közepébe. Ezek után meg akarja fordítani, az a ragacsos felével landol az asztalon. A gyerek négy lyukat rág bele, négy ementáli típusú lyukat, majd közli:
- Undojító.

Tudtam akkor már, hogy nem kellett volna madarakkal kezdeni a napot, mert én is állat leszek és igen, kijött belőlem (meg amúgy is láttam már ilyet filmekben és jó hatásvadász húzás volt), ... kivágtam a tányért az ablakon!!!

Nem vagyok ám akkora vagány. Műanyag spongyabobos tányért és gusztustalan, szétrágott palacsintát fél méterre az ablaktól, amely alatt ott fekszik a kutya, más is ki tud vágni!





Na de az érzés!!! Hát marha jó! És csend is lett. Tíz percre.

Szóval ne legyetek modorosak, legyetek állatok, ha az esik jól,  vagy azt kívánja a helyzet. Nem fogtok tőle kevésbé szeretni, nem lesztek kevésbé jó anyák.  A gyerek is állat néha, a férj, a főnök is, a szomszéd, vagy a bolti eladó. Mind azok vagyuk. Én is az vagyok. És attól még mindig szép az élet és még  mindig szeretek élni  és még mindig szép a madárcsicsergés. Píííííííííííííííííszendlav ♥



Szombat reggeli élni jó

Reggel fél hatkor, egy pohár kávéval a kezemben sétáltam egyet az udvaron. Madárénekverseny. Leírhatatlanul szép és hihetetlenül hangos. A fácán valószínűleg bealudt, - úgy látszik, a szombat az neki is szombat. A vadgalamboké most is az utószólam, - pont, mire lekapcsolom a videót.
Szeretek élni. Mondják, neked könnyű. Itt, ilyen életet. Ilyenkor mindig megrázom a fejem, mert nem az itten, az ilyen életen van a lényeg. Nem ezeken múlik a boldogság. Az én mini birodalmamban is van mit kijavítani, sírhatnék, hogy megrepedt a fal, hogy ez akkor is egy öreg ház, hogy még 25 évre el vagyok adósodva és ez mekkora teher. Sajnálhatnám magam a megviselt egészségemért, a háromszor kibeodavissza fordított és csepppet sem szokványos és könnyű életutamért.  Ezek is a valóság részei, hozzá tartoznak, tagadhatatlan tények. Mégis annyi szép dolog van benne, ebben az egészben rajtuk kívül, amiknek hála a mérleg pozitív irányba mozdulhat el!   S minden közül a legszebb és legfontosabb, hogy én boldog vagyok benne. Magam miatt vagyok boldog. Nem kell tökéletes élet, új, mindig tiszta ház, mintaférj és mintaboldogság, mintagyerek, mértani formára nyírt buxus,  egyengyep és sorolhatnám. Ott vagyok benne, a kellős közepén a fene nagy én-boldogságommal kettesben. S akit ez megérint, meghat, inspirál, odaül mellénk. Tanul. Töltődik. Gyönyörködik. Boldog. Hiszem, hogy így vannak ezzel a gyerekeim is. Mert bár tényleg sok minden megadatik nekik, Eszterem tegnap mégis azt mesélte, milyen jó volt, amikor a két párás hátsó autóablakra egy-egy szívbe beleírtam, hogy Eszter és Noémi.




S tudom, hogy az a kicsi három éves is attól lesz boldog, hogy ma reggel fogtam neki egy csigát. Egy minit! Ő  ennél jobban semmit sem szeret.  Ők már ott ülnek mellettem. Hiszem, hogy megtanulták, az ilyen dolgoktól szép az élet és jó élni. Hely mellettem, mellettünk  mindig van. Lehet jönni, odakuporodni, ha lemerült az elem, ha kifakultak a színek. Kellenek az embernek a magunkfajta lámpások, melegedők, életigenlők. 
S boldog lélekkel a madérénekverseny is még szebb, a fű is zöldebb, a pirítós is finomabb és még az a pici csiga is nagyobb ajándék lesz. 


2016. április 15., péntek

Faágdíszünk utóélete

A karácsonyi dekorációnk kapcsán már mutattam nektek a faágdíszünket, amely a konyhában kapott helyet. 
Ezt terveztem mindig az évszak, az aktuális ünnep szerint feldíszíteni, miközben az elsődleges küldetése az, hogy helyet adjon a gyerekek alkotásainak.



Eszter az Ügyes kezek szakkörön mindig nagyon szép dolgokat készít, így biztosítja az utánpótlást a faágunkra. A hétvégén fogjuk frissíteni  azt, tavaszi virágos, szívecskés, anyák napi változatra.

Örülök, hogy rátaláltam erre az ötletre a télen. Aki kedvet kapott hozzá, gyorsan el is készítheti. A mi változatunk egy költségmentes verzió, de fehérre vagy színesre lefestve is jól mutat egy faág a házban és még a festék árával számolva is minimális a költség.

Tervezem egy két képpel is megbolondítani olyan közös élményekről, amelyekre a gyerekek is szívesen emlékeznek. Egy nagyobb ágat színesre festve pedig a gyerekszoba falára is elkészítünk, hogy a gyerekek kedvükre díszíthessék azt. További képek hamarosan!!!



Valentin napi üdvözlőlapjainkal



Az eredeti, karácsonyi verzió

2016. április 10., vasárnap

Citromos túrós szelet - gluténmentesen

A citromos túrós sütit még időszámításunk (gluténmentes étkezés ) előtt készítettem először. Mivel nagyon szerettem, igyekeztem a  gluténmentes változatát is kikísérletezni.

A tészta:
6  tojás
12 dkg rizsliszt
12 dkg porcukor vagy tetszés szerint édesítő
Kb 1/3 zacsi sütőpor
egy citrom reszelt héja

A tojás sárgáját kikeverjük a porcukorral, majd fokozatosan hozzáadjuk a rizslisztet, a sütőport és a reszelt citromhéjat.
A tojásfehérjéket habbá verjük egy csipetnyi sót hozzáadva, majd a habot óvatosan a tésztához adjuk és átforgatjuk.




A masszát kikent tepsibe öntjük, majd 180 fokos sütőben alul felül sütési programon 5 percig sütjük. Ezután a hőfokot visszavesszük 160 fokra, így sütjük további 20 percig.
A rizslisztes piskótaalapot kihűtjük, ezalatt gyorsan elkészítjük a krémet.

A krém hozzávalói:
50 dkg túró - én a Lidlben kapható kannás túrót használtam ez alkalommal
250 ml  tejföl
2 citrom reszelt héja
1 citrom kifacsart leve
ízlés szerint porcukor vagy édesítő - ezt nem mértem, de én nem készítettem túl édesre
1 csomag Dr. Oetker zselatinlap




A túrót összkeverjük a tejföllel, a cukorral, a citromhéjjal és a citrom levével, majd botmixerrel egy perc alatt homogén állagúvá turmixoljuk.
A zselatinlapokat egy kevés hideg vízbe rakjuk, majd tíz percig állni hagyjuk.  Ezután hozzáadunk két kanálnyi túrókrémet és folyamatos melegítés és keverés mellett felodljuk a zselélapokat. Ezt a langyos egyveleget visszaöntjük a túrókrémhez, párszor átkeverjük azt, majd a rizslisztes piskótaalapra öntjük az egészet. 
A sütit pár órára a hűtőbe rakjuk, ahol a krém vágható állagúvá szilárdul.

Igény szerint gazdagítható a süti pl lekvárral is, azt a még forró piskótára ajánlom kenni, majd erre jöhet a krém. Az alapra barackkompót darabokat is rakhatunk, majd ezeket fedjük be a túrókrémmel.
Készítettem az alapot csokis változatban is, úgy is nagyon finom volt.

Jó étvágyat kívánok hozzá!



Beszélgetés velem, az Új Nőben

Az Új Nő áprilisi számában egy hosszabb és nagyon őszinte beszélgetést olvashattok velem. 

Derzsi Bettivel beszélgettünk a rák elleni harcról, az örökbefogadásról, a blogról és természetesen rólam. 
Énidő, boldogság, gyereknevelés, önazonosság ... ezekről mind olvashattok, ha megveszitek az Új Nő aktuális számát.


2016. április 5., kedd

Best of Eszter - harmadik félév

Esztert felvilágosítom, melyik tantárgyakból kellene belehúznia a tanulásba, hogy javítani tudjon.
- Anya, a harmadik félévben is lehet javítani?
- Nincs harmadik félév!
- Bakkkkkkkkkkkkkkkkkkkker!!!!

Best of Eszter - az itatóspapír

Eszter bepakol a füzetébe egy itatóspapírt:

- Anya, viszek magammal egy itatóspapírt, hogy fel tudjam itatni a nyálam a füzetlapról, ha rácsurog.