2016. március 18., péntek

Így gumizik anyátok

Megvan az a pillanat, amikor hirtelen ösztönös, zsigereitekből fakadó, leírhatatlan vágyat éreztek az iránt, hogy átadjatok a gyereketeknek valamit? Tudást, hagyományt, értéket, s most ti, igen TI vagytok azok, akik eme szent feladattal megbízva gazdagíthatjátok a következő generációt???

Így voltam ezzel én a minap, amikor néztem, ahogy a gyerekek a youtube-on fellelhető Just Dance koreográfiák egyikére táncoltak. Á, mondom, már a tánchoz, a mozgáshoz is internet kell? Anyátok mutat nektek holnap olyat, amit enélkül is lehet csinálni!

Megtanítom őket gumizni, - gondoltam és közben éreztem, ahogy szétárad bennem a büszkeség, amiért ilyen filléres, ellenben teljesen valóságos, mindenfajta szájberteret mellőző játékra tanítom meg őket.



Az egész küldetés legegyszerűbb  feladata a gumi beszerzése volt. Vettem négy méternyit! Tudom, kicsit eltúloztam, na de mindegy. Szokták ugye mondani, hogy a parasztnak még a pofonból  is nagy kell. Így voltam vele én is. Hamár gumizunk, akkor tegyük azt négy méteres gumival!

Hazavittem. Hagyományőrző fesztivál nyitóbeszédét megszégyenítő monológgal indítottam arról, mi is ez a négy méternyi ruganyosság a kezemben, mennyit játszottuk kiskoromban, ez lányos játék
 ( nem kell már megint a fiúkkal focizni szünetben ) és persze azt is hosszasan ecseteltem, hogy nem csak a youtube-on lehet érdekes dolgokat találni. 

Néz rám a gyerek lelkes tekintettel, mondja, hogy mutassam be.  Kifeszítjük egy szék segítségével, beleáll és nézi, ahogy az anyja magyarázza, hogyan kell egyre feljebb majd feljebb emelni a gumit. Tetszik neki nagyon, érti is. 
- Ugrálj, anya!, - mondja  s érdeklődéssel várja a csodát. Igen, azt.
Anyátok pedig meglendülve a tudás és hagyaték átadásának magasztos pillanatától ugrik egy bele kit, aztán annyi. 
- Most akkor magasabbra! - mondja és én egy negyven kilós balerina vélt lendületével ugrok. 
A bele résznél érzem, ahogy a térdem felküldi a májamat a gyomorszájamba. Nem baj, nem baj,  bele kell csak rázódni. A gyerek még mindig lelkes és ez egy különleges pillanat, hiszen éppen hagyományt viszünk tovább, tudást adunk át!
- Ugrálj még anya! Ez olyan vicces! - mondja, s nekem már se erőm, se lendületem, de nem szabad feladni, ez most egy igazi küldetés.
Töröm az agyam, talán három ugrástípusig jutok, aztán annyi. Belátom, hogy több nem maradt meg. Se a tudásból, se az erőmből.
- Gyere lányom, megmutatom a youtube-on, hogyan kell gumizni!  - mondom, s már keresem is a videókat.
Igen, 2016 van. Néha már a hagyományokat és a tudást is a youtube segítségével  adjuk tovább a gyerekeinknek.

3 megjegyzés:

  1. Jaj, ezen most nagyon jót nevettem. :-) És bizony, már én is mondtam Borinak, hogy tavasszal gumizunk...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó játék, csak már nehezen bírom szuflával. Viszont az iskolában végre lenne a lányoknak is közös játékuk. Eszter mindig panaszkodik, hogy nincs jó lányos játék.

      Törlés
  2. :D
    De jó, hogy eszembe juttattad a gumizást! Majd mi is megnézzük YouTube-on, hogy is kell csinálni, mert én már elfelejtettem... :DDD

    VálaszTörlés