2016. február 28., vasárnap

Vasárnapi szupernő

A tegnap esti Felvidék Szépe csillogásának hatása még benne van a reggelben, amikor szinte kiröppenek az ágyból. 

Annyi lapos hasat ( has helyét ) láttam a döntő során (túl közel ültem a színpadhoz), hogy ma reggel, ezen a bizonyos vasárnap reggelen első utam  a szobabringámhoz vezet. 

Amíg átvágok a bordelszobán ( igen, majd ezt is ki fogom pakolni egyszer ) elképzelem, ahogy minden erőmet beleadva letekerek húsz kilómétert.
 Patakzik rólam a veríték, Ákos üvölti  a fülembe, hogy "Őóóóó, erő és alázat" s miközben felkel a nap és annak  első sugara lágyan  megsímítja az arcom, én érzem, hogy igen, ez az, - van itt izom! Mélyen, meg elrejtve, de mindig is gondoltam, hogy a hájat megtartani kemény munka, ahhoz valódi izom kell. Hát van is!

 Az Ironlady életérzést aztán ez a valóság rombolja le:




Próbálok tekerni, de valami reccsen, roppan. Feladom. Rakodni itt nem fogok, elveim vannak és nem húzom fel magam a rendetlenség miatt, mert ez az a bizonyos vasárnap reggel és én egy szupernő vagyok!

Meglátom én mindenben a jót, megy ez nekem úgy, hogy azt már szinte tanítani lehetne. Ebben a momentumban is megvan annak a felismerésnek a varázsa, hogy nem baj, ha a torna elmaradt, a hajam még mindig illatos és laza loknikban hullik a vállamra. 

Hát milyen egy hűdeazta érzés illatos sörényt lazán dobálva elkészíteni a reggeli kávét, majd elkortyolni azt a napkeltét bámulva? Aztán egy lendület, repül a hajkorona, ahogy a tűzhely elé lépek s felrakom a párolórácsra a zöldséget. Egészséges leszek! Ma nagyon.

Milyen könnyedén megy minden, sipp, supp, újabb pörgés, a maradék kávét élvezve olvasok a neten vicces sztorikat koszos autóról meg hűt˜őről, miközben nálam minden szinte magától működik - tökéletesen.  Ahogy lapozok, megtörik a fény az esti manikűrömön. Ahh, de szép! Ahh, de csillog!

Valami ég! - kiált a férj, de én meg se hallom, mert ezen a bizonyos vasárnapon, mikor lobog a hajam és csillog a körmöm, mi a franc éghetne, mikor én csak zöldséget párolok? Biztos valamelyik szomszéd tüzel a kertben. Aztán füstszag. Hát persze, hogy elforrt a víz a párolórács alól! Ablaknyitás, szellőztetés, de a füst szaga marad. A hajamban érzem!

Nem baj, nem adom fel, ezen a bizonyos napon, mikor a körmöm még mindig csillog, semmi baj nem történhet. Ez az én napom. Glamúr van! A szupernőket ennyi nem tudja elpusztítani!

A fazék sem, pedig bemutatja, hogy a szürke ötven árnyalatából az egyik a KOROMFEKETE, ha leégetjük.
Nem segít itt semmi más, csak a dörzsi. Korom le, .... köröm le. Viszlát, ragyogás!

A szuperhősök megküzdenek ezernyi gonosszal. Én is ezt teszem egész nap, s mikor fegyvert ránt ellenem a lazacsteak azzal, hogy elfogyott a konyhai törlő és a szalvéta, én nevetve vágok neki vissza egy csomag kávéscsésze alátéttel. Röhögsz még lazac??? 



Telik a nap, harc harc után s én még mindig itt vagyok. A gyerekek tiszták és alszanak, a férj boldog, mert szülinapi üzenetet kapott tőlünk a kedvenc csapata mai meccse alatt az eredménykijelzőre. 

Senki és semmi nem töri meg a vasárnapi szupernőt! Mindent elintézett, mindennel vele bírt!

Diadalittasan kortyolok a nap végén a pezsgőmbe, miközben Spongyabob vihog a Nickelodeon mesecsatornán. Nem, még mindig nem kapcsoltam el, pedig a gyerekek már egy órája alszanak.

 Eltelt egy újabb  győztes nap. Nem feszül az izom, tönkrement a frizura, lekopott a körömlakk, de a képesség, hogy ezt a bizonyos napot én még mindig tökéletesnek éljem meg, megmaradt. 
Velem van  a szupererő, - látom, ahogy fel-felvillan a ragyogó "S" betű a megtépászott, harcban elnyűtt fekete kikkes pólóm alatt. 

Megérintem,  s azt érzem, élni jó. Nem baj, ha máshogy alakulnak a dolgok, mint ahogyan ideálisak lennének.  A lényeg, hogy  zajlik az élet,  s mi megéljük mindazt, amit meg kell és érdemes. Mi,   a vasárnapi szupernők. 

Rend a gyerekszobában

Kinek van meg az a pillanat, mikor a  szintén gyerekes vendégek a gyerekszobába lépve vigasztalóan és együttérzően megsúgják, hogy


 nyugi, 

no para, 

a gyerek az gyerek, 

náluk is mindig így néz ki a legkisebbek birodalma,


ti meg a vendégség előtt fél napig lapátoltátok a humuszt, hogy ilyen állapotba hozzátok a szobát???



(Na, én is annyira, hűde bevállalós vagyok, hogy a netről húzok le képet illusztrációként, mintha nem lenne saját válogatásom a témához kapcsolódóan a mi gyerekszobánkról. )







2016. február 24., szerda

Belső szépség tréning a Felvidék Szépe döntőseivel

A Felvidék Szépe döntősei hétfőtől a somorjai Kormorán hotelben készülnek a hétvégi gálaműsorra. 

A felkészítőtábor első napján látogattunk el hozzájuk a Mert nőnek jó képviseletében Mészáros Krisztinával, s tartottunk a lányoknak a nap végén egy Belső szépség tréninget.



forrás: FSZ FB oldala


A versenyben maradt 14 lány  Krisztina vezetésével egy önismereti gyakorlaton vehetett  részt, velem pedig az önbizalom, önazonosság  megerősítésén, a valódi motiváció felszínre hozásán dolgozhattak.

Hiszem és vallom, hogy minden felkészülés, megmérettetés egyik legnehezebb  feladata a lelki. Tisztázni és kimondani, mi motivál minket valójában. Megfogalmazni a céljainkat és azonosulni velük. Ha ez megtörtént, hinni abban, hogy azokat el is  fogjuk tudni érni.

Nem rágörcsölni, csak egy utat látva magunk előtt, hanem nyitott szemmel és elmével felismerni  minden más perspektívát, utat lehetőséget, hozadékot.

Egy versenynek nem csupán egy győztese és egy fődíja van. Egy ugyanazon versenyt annyian nyerhetnek meg egyidejűleg, profitálva és tanulva a megéltekből, ahányan azt fejben eldöntik.
Ennek a szemléletnek az átadása volt  számomra az igazi feladat.

S hogy mennyire is volt ez kemény munka? Köszönhetően a hamar megtalált közös hangnak és mindannyiunk nyíltságának,  nagyon  őszinte beszélgetéseket lefolytatva jutottunk el a kitűzött célig, s változott a komoly feladat egy kellemes esti beszélgetéssé. 

Mindamellett, hogy sok dolog, érzés kimondatott,  a lányok is közelebb kerülhettek egymáshoz a közös munka első napján. 



Felvidék Szépe selfie Krisztinával


Bízom benne, hogy az este ugyanolyan kellemes tapasztalat és tanulás volt a lányok számára is, mint számunkra.  

Minket sikerült lenyűgözniük és tiszta szívből szorítunk majd nekik a nézőtérről szombat este a somorjai VMK-ban.

A felkészítőtábor további programajiról folyamatosan értesülhettek, ha követitek a Felvidék Szépe Facebook oldalát.



2016. február 19., péntek

Jelmezbál 2016

Ahogy egy évvel ezelőtt, úgy most is saját készítésű jelmezzel készültünk  az iskolai jelmezbálra.

Eszter elsőben  szivárványos égbolt volt, azt a jelmezt  ITT nézhetitek meg.

Ebben az évben pedig Noé bárkája lett. Noé is, meg bárka is :-)

A bárka alapját egy kartondobozból vágtam ki. Ezt vontuk be színes kartonlapokkal. Ha már Noé bárkája, akkor kellett sok sok állat is. Lehettek volna autentikusabbak is, de azt gondoltam, a vidám állatfigurák  gyerekközelibbé teszik a témát. Szerintem ez jól működött, ezek az állatkák tették a jelmezt vidámmá.





Sajnos nem tudtunk minden állatból két darabot felköltöztetni a hajóra, így is nehezen fértek el.

Noé ruháját anyukám varrta maradék fehér anyagból, nekem nagyon tetszett. Eszter olyan volt benne, mint egy bibliai figura.

A buli jól sikerült, minden gyerek kapott egy kis meglepetést, így nem volt csalódottság sem.

S hogy mik leszünk jövőre? Szerintem hamarosan azt is megálmodom, ahogy ezt a jelmezt is egy évvel ezelőtt.

2016. február 15., hétfő

Felvidék Szépe - Íme a várva várt fürdőruhás fotók!!!

Közeleg a Felvidék Szépe gálaestje!  Február 27.-én megtudhatjuk, ki viselheti egy éven át ezt a megtisztelő címet. 

Ma gyönyörű fürdőruhás képeket hoztam nektek a lányokról. Ennek elsősorban a férfiak fognak örülni, azt viszont nekünk nőknek is el kell ismernünk, hogy ami szép az szép. Ezek a lányok pedig tényleg azok.

Íme a döntősök:

Czibor Zsófia, 23 éves, Marcellháza:




Farkas Dominika, 19 éves, Párkány:




Farkas Mónika, 19 éves, Dunaradvány:




Juhász Denisza, 22 éves, Nagymegyer:




Katona Tracy, 21 éves, Tallós:




Kovacsics Karmen, 19 éves, Nagyszarva:




Nagy Viktória, 21 éves, Ekecs:




Orvos Evelin, 17 éves, Nagymegyer:




Pitócky Evelin, 20 éves, Kistárkány:




Pásztor Orsolya, 17 éves, Kéménd:




Rapács Gréta, 19 éves, Nagykapos:




Repka Mercédesz, 21éves, Dunaszerdahely:




Simo Bianka, 17 éves, Gúta:




Uzsák Viktória, 20 éves, Ógyalla:




Viderman Zsuzsa, 22 éves, Marcelháza:




Zsíros Viktória, 21 éves, Bátka:



A Felvidék Szépe Facebook oldalán  még szavazhattok a ti kedvencetekre a Miss Internet címért. A döntős lányok albumát ITT találjátok! Hajrá, tessék szavazni!!!



A gálaműsorra még kapható néhány jegy a somorjai VMK-ban.

A képekért köszönet Katona Rékának.
Frizura: Hair- Szalon Galéria Fodrászat
Smink: Beauty Garden
Styling: Kiss Kósa Annamária
Fürdóruhák: KOKAFASHION




2016. február 14., vasárnap

A szerelem művészete - filmajánló

Szeretettel ajánlok nektek ma estére egy igazi francia filmet, melynek címe A szerelem művészete.

Na nem azért, mert Valentin nap van, hanem csak úgy, - hogy szórakoztatóbb legyen a vasalás, szebb a vasárnap este vagy legyen ok felkezdeni egy üveg rosé bort :-)




Árvák vonata - könyvajánló


A 2016-os év számomra olvasás tekintetében megint csak erősen indult. Az új év első öt hetében hat könyvet olvastam el, melyek közt volt két igazán pozitív élmény és egy határozottan negatív is.

Abszurd, hogy pont az a könyv volt a legnagyobb csalódás, amelyet a legjobban vártam,  mégpedig a Léböjt Hotel, a Keddi nők folytatása. Annyira púderes, lányregényes, naiv, kiszámítható volt az egész történet, hogy számomra legalábbis fájdalmas volt végigolvasni. Ennek ellenére megtettem, hogy ne egy megkezdett, majd félbehagyott könyről mondjak véleményt. Maradjunk is ennyiben, hogy ne kelljen több negatívat írnom róla.

Az efajta, agyam és ízlésem ellen elkövetett merényletek után általában egy sokkal súlyosabb történetet szoktam olvasni,így sikerült ez most is.
Christia Baker Kline, amerikai írónő könyve vagy egy éve várta a polcomon, hogy végre a kezembe vegyem és elolvassam. A történet két főszereplője a 91 éves, egyedül élő Vivien és a felnőttkor küszöbén álló Molly.
Vivien a múlt század huszas éveiben  kislányként került családjával Írországból Amerikába, egy jobb élet reményében. Az álmaik azonban nem válhattak valóra, Vivien családja ugyanis egy tűzvészben halálát lelte. 
New York városában rengeteg az árván maradt gyerek. Őket vonattal viszik a keleti partvidékre, hogy számukra új otthon találjanak. Sajnos nem minden gyerek talál igazi családra. Sokaknak inkább a munkás, szolgálói életforma jut egy-egy család birtokán.  Vivien is útra kel, hogy élete egy új család részeként folytatódhasson. A vonat városról városra jár. Az állomások csarnokaiban a gyerekek marhavásár hangulatú szemléken várják az őket befogadni szándékozókat. Mindenkiben kettős érzelmek vannak. Vágynak egy igazi családra, várják, hogy kiválasszák őket, másrészt viszont rettegnek attól, hogy rájuk is csak a munkás élet vár, véget vetve ezzel a gyerekkornak és az álmaiknak is. Ilyen érzelmi viharok zajlanak Vivienben is és sajnos kislányként meg kell tapasztalnia, milyen az, amikor az embert kizsákmányolják, kihasználják. Csak egy hajszál választja el egy nemi erőszaktól. Két sikertelen befogadás után végre igazi családra talál. Olyan szülőkre, akik elhunyt kislányuk helyett sajátjukként tudják szeretni, megadva ezzel neki  minden esélyt a boldogságra. S a boldogság meg is érkezik, Viven rátalál az árvák vonatán megismert szerelmére, akivel családot alapítanak. Még mielőtt megszülethetne kislányuk, férje életét veszíti a háborúban. Vivien a sokk hatására örökbe adja lányát, mert retteg attól, hogy újra elveszíthet valakit, akit szeret. Egy ilyen életet tud maga mögött, mikor 91 évesen találkozik Mollyval.






 Mollyra  közhasznú munka vár, ki kell takarítania Vivien óriási házának padlását. Ez a vállalt feladat  menti meg   a fiatalkorúak börtönétől az árván maradt indián származású lányt. A véletlen találkozás, Vivien emlékeinek közös újraélése megváltoztatja mindkettőjük életét. 

A történet nagyon jól megírt, számos  történelmi  forrást felhasználva mutatja be több százezer gyerek életét, akik az árvák vonatán utaztak át az országon, hogy új családra leljenek.
Az írónő hosszas kutatómunka után írta meg a regényét. 

Élvezet volt olvasni minden sorát, bár a vége sajnos túl amerikaira sikeredett.  Hiszem, hogy születhet mély barátság két ilyen különböző ember között, azt viszont nem gondolom, hogy egy 91 éves, addig visszavonultan élő ember  elfojthatatlan vágyat érez arra, hogy beszerezzen egy notebookot, regisztráljon a Facebookra, ismerősöket keressen, internetes áruházakban vásároljon hitelkártyájával. Ami pedig talán a legnagyobb túlzás, hogy a hatvan éve elhagyott lánya egy levélváltás után családostul rohan anyjához, hogy láthassa azt.  Se egy miért, se egy hogy tehetted, csak nagy összeborulás és instant családegyesítés. Ahogy írtam, ez Amerika. Lehet, hogy ott tényleg ilyen happy enddel zárul minden egyes történet? 

A könyvet ettől függetlenül szeretettel ajánlom mindenkinek.

2016. február 12., péntek

Best of Nonó - Ne gúnyolódj a pöszékkel!

Párbeszéd esti zuhanyzás után:

- Nonó, vedd fel a pimamádat!
Csúnyán rám néz, majd mérgesen helyrerak:
- Anya, hát te nem tudod? Ez nem pimama, hanem pi-ma-ma! Losszul mondtad.

Na bumm...

2016. február 6., szombat