2016. január 17., vasárnap

Visszatekintés

Az elmúlt időszakban nem nagyon hoztam elmélkedős bejegyzést. Nem, mintha nem foglalkoztatna ezer meg ezer dolog fejben, de nem volt ihlet, idő, kedv ezeket leírt sorok formájába rendezni.
Mögöttünk az év legszebb része, az Ádvent és a Karácsony. 

Szerettem ezt az ádventi időszakot. Jó volt reggelente bekapcsolni a fényeket az ablakban. Sokszor csak magamnak, míg olvastam néhány blogot, egy könyvet, vagy míg a kávémat kortyoltam. Néha csak tíz percnyi fényöröm jutott, de azok a pillanatok mindig megalapozták a napomat. 
A házunk dekorációjának egy részét megmutatttam, a másik részéről megfeledkeztem, de jól van ez így. Lent a piros-fehér-zöld, fenn a fehér kék színek domináltak. Nem volt egységes koncepció, nem volt megdizájnolt látványterv, de szerethető volt, s mi szerettük is.



Az ünnepek számomra leginkább a nyugalmat jelentették ( azért ezt a férjem cáfolni tudná, de én egy rapid, napi összcsaládi  takarítást nem tartok stresszes dolognak, ami azért kellett a sűrű vendégfogadás mellett ).  Jó volt csak úgy lenni, vendéget várni, finom falatokat vagy apró meglepetéseket készíteni, mások karácsonyi otthonát meglátni. Mindenért hálás vagyok. Minden egyes nyugalomban vagy épp izgalomban megélt napért, az emberekért, akikkel találkozhattam és azért is, hogy azok száma, akikre nem jutott idő, elég sok. Hangozzon ez utóbbi akármilyen értelmetlenül is, én mégis örülök neki, hiszen ez azt jelenti,  sok szeretető ember vesz körül minket,- több, mint amennyit egy téli szünetbe bele lehet préselni.



Maga a vendégvárás is sok dologra tanított, ahogy a vendégek is számtalan esetben. Hányszor magyarázkodtam: itt elrepedt a csempe, de megcsináljuk, ez még nincs kész, ez le lesz cserélve, és így tovább, és így tovább. S milyen igazuk volt azoknak, akik azt mondták: ezeket csak te láttad, én nem ezt néztem. Én egy meleg otthonba érkeztem, Karácsony illatba, hangulatba. S igazuk volt. Mert azoknak, akik eljöttek hozzánk, mindig jutott egy kedves szó, egy finom falat, pár órányi kellemes beszélgetés, egy meleg otthon  vendégszeretete. igazi gyerekzsivaj, olaszosan rendet teremtő anyával. Egy olyan hangulat, amely itt az év  minden napján várná. Egy fokkal sem modorosabb, hallkabb, rendezettebb. Igazi. Családi.



S hogy voltak extrák is, mint pókháló, megrepedt ez meg az, vagy fényszűrősre állított ablaküveg (értsd: koszos ), az mostanra már mellékes, hisz mit sem ért volna egy tökéletes ház úgy, ha senki se kopogott volna be az ajtaján.

Elbúcsúztattuk az óévet is. Csendesen, otthon, békésen. Elengedtük. Sok jó dolog történt velem, velünk 2015-ben, de számomra fontos volt az a tiszta lap, amit csak a január elseje tud adni, nulla óra nulla perckor.
S hogy mi kerül arra  a bizonyos tiszta lapra? Nagyrészt majd teleírják a hétköznapok. Nem tettem semmiféle újévi fogadalmat. Szoktam, de most nem éreztem szükségét, mert én abban a nulladik pillanatban már a startvonalon álltam, tudtam, merre megyek, mi a fontos, mi a cél.

S hogy csak egyet említsek, fontos a pillanat. Fontos az idő. Ezredmásodpercek alatt megélt dolgok képesek egy életre belénk ivódni, ezért minden ezredmásodperc fontos.
El kell engedni sok időrabló dolgot. 
Fura megvalósítási eszköznek tűnhet, de ezért vettem például  egy mosogatógépet, s az új évben már hű segítőm.  Olyan sokáig győzködtem magam, hogy nekem ez felesleges, mi az a napi ötszöri mosogatás. Mi az? Idő. 
Az ünnepi sütiket is rendeltem, legalábbis a sima liszteseket.  Most először gondoltam úgy, hogy ezt a feladatot is elengedhetem. Hagyhatom másra a dolgot. Olyanra, akiben megbízom, s tudom, hogy a vendégeim szeretni fogják az eléjük rakott falatokat, azok jó alapanyagokból és szeretettel készültek. 
A gluténmentes valamint a pohár és krémdesszertek így is mindig általam készültek, s mivel az időígényes részét a dolognak másra delegáltam, volt időm és kedvem a magam örömére sütni, új recepteket kipróbálni. 

Az évet egy rövid wellnessszel indítottuk a hófedte Balaton partján.



A hotelt ellepték a kisgyerekes családok. Sokan mondják, hogy gyerekkel fárasztó az utazás, nem lehet igazán kikapcsolódni. Én ezt is a múlt évben tanultam meg. Sok függ persze a gyerektől is, de ahogy az utolsó kiruccanásunk is bizonyítja, nem rossz dolog, ha a kicsiket önállóságra neveljük. Így volt lehetőségem nekem is nyugodtan kávézni, beszélgetni, koktélozni, egy könyvet kiolvasni, míg ők például a játszóházban tomboltak, barátkoztak, bandáztak.



Megjegyezném, egy ilyen szünidőzáró kirándulás azért is jó, mert mikorra az ember elérne abba  a stádiumba, hogy bezzeg az ő gyereke ilyen, olyan, amolyan, akkor meglátja, hogy a másiké se különb. Vagy fogalmazzunk úgy, hogy az is ugyanúgy gyerek? Igen.



Ennyi lenne hát a visszatekintés. Az új év gyorsan telik, a feladat sok, az élet meg szép.

Nektek, akik néhanapján olvastok, nem ígérek semmit sem erre az évre. Hozom azt, amivel kapcsolatban úgy érzem, másnak is érdekes lehet.  Szép, élményekben és értékes pillanatokban gazdag 2016-os évet kívánok mindenkinek!






5 megjegyzés:

  1. Szívesen olvaslak, bármit hozol. Szerintem is a fa a ti kedves fátok legyen, ne a divaté. S igen a vendégfogadó melegség a lényeg, a többi esetleges hiba lényegtelen. Rá is éreztek a vendégeitek.

    VálaszTörlés
  2. Élvezettel olvastalak én is!

    VálaszTörlés
  3. tetszik"fényszűrősre állított ablaküveg (értsd: koszos ), az mostanra már mellékes, hisz mit sem ért volna egy tökéletes ház úgy, ha senki se kopogott volna be az ajtaján."-és igaz. Az én ablakom is fényszűrős lett, mostanában süt a nap,így nyilvánvaló.:

    VálaszTörlés
  4. SW, nektek is minden jókat kívánok az új évre, még akkor is ha lassan eltelt belőle az első hónap. Jó benézni hozzád, megnyugszik a háziasszonyi és anyai lelkem.;) Köszönöm.

    VálaszTörlés