2016. január 29., péntek

A vadlovakat betörik, ugye???

Fura hasonlat következik, de máshogy nem tudom szemléltetni azt, amit érzek.

Van egy falu. Nem messze a falutól harsányzöldben pompázó dombok, sűrű erdők, gyorsfolyású, hidegvizű patakok vannak.
 A faluban mindenki rohan, hajt, gürizik, - igyekszik megfelelni, igyekszik beilleszkedni.
S vagy te, aki bár éled ezt az életet, de kívülálóként vagy jelen ebben az egészben, mert tudod, nem ez a te világod. A te világod a dombok közt van, az erdőben, a patakparton. S míg a faluban csak az a tiéd, amit megragadsz, magadévá teszel, megszerzel, belesütöd a húsába a bélyeged, megkötöd, bekeríted, papírod van róla,  itt tudod, hogy minden a tiéd lehet, amire csak vágysz.

Ebbe a gazdagságba jársz "megszökni". Leveted szürke egyenruhád, felveszed királyi köntösöd.
 Az erdő széléhez érve felnézel a közeli dombokra. Hátha meglátod. Hátha éppen erre szalad. S ő jön is. Ismer, rádnéz, de meg nem közelít. Igazi, csodálatos vadcsikó. Nem kell megérintened, elég, hogy újra meg újra pompát hoz a napjaidba, mikor elvágtat előtted vadul, szabadon. Igazi csoda.


Egy, kettő, három. Telnek a napok, a hetek, a hónapok, s a lovacska egyre többször néz rád, ahogy ülsz egy kidőlt fenyőfa korhadó törzsén. Nem mozdulsz. Miért kéne?  Hálásan fogadod a tekintetét.
Egy, kettő, három,  a vadlovacska az idő teltével egyre inkább lelassít, ha a közeledbe ér.  Te csak nézed. Még több jutott a csodából.
Egy, kettő, három, ... s a lovacska egyszer csak megáll. Rádnéz, majd legelészik, miközben te csak bámulod őt. Kell ennél szebb dolog az életben?
Egy, kettő, három. A vadló megbök puha, meleg orrával. Nem szólsz, nem érinted. Szereted.


Egy, kettő, három, te vagy az én párom. A lovacska már a tiéd, s te az övé vagy. Nem kell kötél, nem kell karán,nem kell érintés. Szemek, tekintetek, két szív. Ennyi kell csak, ennyi van csak. Ilyen az igazi gazdagság. Nem érti meg, akinek nem volt része benne, s így tévútra kerülve vesz el, tör le, tör be mindent, ami az útjába akad, hiszen birtokolni kell.




S hirtelen zizzen az avar, reccsen az ág, repül a lasszó, felugrik a vadló. El kell kapni! El akarják kapni! Kiáltasz, mented, véded, s azt mondják: azé aki befogta. Azt fogja szolgálni, aki betöri. A vadlovakat betörik, a tekintetük megtörik. Nem marad benne több szabadság.
Mit kiabálsz, mit lázadsz? Fogtad volna be, törted volna be te magad!  Kit érdekel a szépsége, a szabad tekintete, az akarata, a lelke? Szolgálnia kell, igásló lesz ez is, mint a többi.

...

Szuszog mellettem éjszakánként két melegorrú vadlovacska. Sosem akartam őket betörni. Nem voltak felnyergelve, nem voltak bezárva, s most, hogy mások kezében csattog az ostor vadul, értetlenül, kérdőn néznek rám.
Lehet, hogy nekem kellett volna mindezeket megtennem? Kevésbé fájt volna, vagy könnyebben elfogadták volna, hogy ez a világ rendje? Szabadon vágtázó  paripák csak a mesében vannak, a többieknek a szekér, a nyereg, meg a szemellenző jut. Úgy irányíthatóak, úgy érnek valamit.

Minden pillanatban azt érzem, egyre szűkül a tér.  A mező, ahol szabadon futhatnak, ahol igazi, szépséges, ösztönös, értékes vadlovacskák lehetnek.

Akar még ez a világ  egyáltalán ilyen vadlovakat, vagy csak az az érték, ami szolgál minket? Viszi a terhet, húzza az igát,  hajtja a hasznot, s  mindezt némán, lehajtott fejjel.

Meddig tudom őket megvédeni? Ilyenek maradnak, ha azt látják, hogy  eltorzult, gyilkos tekintettel harcolok az egész világgal? Engem fognak még látni, ha rám néznek? Lehet, hogy az igát is elfogadják azok után. S lehet ők kérdik majd meg tőlem:

" A vadlovakat betörik, ugye? Akkor meg minek küzdesz ellene??? "


2016. január 24., vasárnap

DIY - táskaékszer

Táskabolondnak számítok, szeretem az igazán karakteres darabokat. 
Szükségem volt viszont egy egyszerű fekete crossbody táskára is, amely praktikus, ha az ember cipekedik, gyerekkel megy valahová, vagy simán csak szeretné a meleg zsebeiben tartani a kezeit :-)



A Tescoban találtam egy, a célnak teljesen megfelelő darabot, melyet végül 10 euróért tudtam megvásárolni ( micsoda kellemes meglepetés volt ez az ár  a pénztárnál ).
Elvárások és praktikum ide vagy oda, nagyon unalmasnak találtam szegényt, ezért elhatároztam, hogy ha már díszítés nincs is rajta, kap a táska  valamilyen DIY ékszert.



A helyi hobbiboltban vásároltam kék és sárga bőrszalagokat. Ezekből 2-2 szálat a kézfejem köré tekertem, alul elvágtam. ˇAz így kapott szálakat átfűztem egy kicsi fémkarikán, majd az összefogott szálakat egy harmadikkal összekötöttem. Néztem a neten pár ötletet, ott végül ragasztóval zárták le ezt a folyamatot, nekem viszont a hármas csomó is maximálisan megfelelt.
Készítettem egy kék  és egy sárga változatot. Együtt is jól mutatnak, de külön - külön is feldobják az unalmas táskát. 


Szeretem a baglyokat, ezért ezt a fém baglyot is magammal hoztam, így ő is felkerült a táskaékszerre.
Ez a kompozíció 2,50 euróból kijött, ebből a bagoly volt 1 euró. Nemegész tíz perc alatt elkészültem vele és igazán büszke vagyok rá. Vicces, de már ketten is szóltak, hogy nekik is készítsek hasonló táskaékszert. 
Nektek hogy tetszik? Mivel dobjátok fel ti az unalmas táskáitokat?

2016. január 21., csütörtök

Teásdoboz by Annie Sloan

Egy hete készítettem Andreának ezt az elegáns teásdobozt.


Magát a natúr fa dobozt egy hobbiboltban vásároltam.  
Annie Sloan Old White festékkel két soron lefestettem kívül és belül is, majd egy kevéske csiszolás után színtelen waxszal átkentem és políroztam. A doboz tetejét dekupázs technikával díszítettem. 



A szalvétából kivágott minta csipkeszegélyt kapott, így lett még elegánsabb.


A csipkére gyöngyfilc segítségével nyomkodtam ezeket a gyöngyszemeket.


A dobozt végül átkentem az Annie Sloan sötét waxszával is, s hogy a minta is öregedjen a dobozzal együtt, egy picit a szalvéta is árnyalva lett. Akit zavar, hogy a wax hangsúlyossá teheti a szalvéta esetleges barázdáit, az ezt hagyja ki. 


A megajándékozott nagyon örült a teásdoboznak. 
A képeket meglátva a főnököm is rögtön megkérdezte, mikor szeretnék menni hozzájuk vendégségbe
 ( ő is szeretne egyet ). 

Szeretek efajta személyre szabott ajándékokat készíteni. Teljesen más érzés, mint egy vásárolt ajándékkal meglepni valakit. 

Szinte bármit egyedivé varázsolhatunk egy kis kézügyességgel, na meg fantáziával. Igazán apróság, de például a gasztroajándékok üvegeit is kidíszítettem. Szerintem aranyosak lettek:




2016. január 20., szerda

Felvidék Szépe - megvan a döntős csapat!

Másfél héttel ezelőtt zajlottak a Felvidék Szépe válogatói Somorján, Léván, Komáromban és Galántán. A négy helyszínen a zsűri  a jelentkezők közül kiválasztotta   azokat a hölgyeket, akik versenybe szállnak a királynői koronáért és a Felvidék Szépe címért is. 



A rendezők számos nemzetközi bemutatkozási lehetőséget biztosítanak a döntősöknek. A napokban például a  VI. Magyar Világtalálkozó Szépe főszervezőjével született megegyezés az együttműködésről, így a TOP 5 egyike eme rangos eseményen is megmérettetheti magát a legszebb lányok között, míg egy másik lány a Miss Supranational Hungary döntőjébe kerül.




Ahogy azt már említettem, a Felvidék Szépe cím nyertese egyenes ágon jut a Miss Universe magyarországi döntőjébe, képviselve ezzel szülőföldjét az anyaországi versenyen is.



A Felvidék Szépe döntőjére 2016. február 27.-én kerül sor a somorjai VMK-ban. A lányok a verseny előtti hét folyamán a somorjai Kormorán Hotelben fognak készülni a gálára. 



Mint a Mert nőnek lenni jó szervezőit az a megtiszteltetés ért minket Mészáros Krisztinával, hogy személyesen is találkozhatunk a döntősökkel és egy kellemes este folyamán  elbeszélgetünk velük a BELSŐ SZÉPSÉG fontosságáról is.  

Míg Krisztina a coaching eszközeit felhasználva fogja segíteni a lányokat az útjukon, én a női erő öntudat, büszkeség témában igyekszem majd valami újat adni, mondani nekik.
Mindketten kíváncsian várjuk a találkozást a szépségkirálynőjelöltekkel.







2016. január 17., vasárnap

Visszatekintés

Az elmúlt időszakban nem nagyon hoztam elmélkedős bejegyzést. Nem, mintha nem foglalkoztatna ezer meg ezer dolog fejben, de nem volt ihlet, idő, kedv ezeket leírt sorok formájába rendezni.
Mögöttünk az év legszebb része, az Ádvent és a Karácsony. 

Szerettem ezt az ádventi időszakot. Jó volt reggelente bekapcsolni a fényeket az ablakban. Sokszor csak magamnak, míg olvastam néhány blogot, egy könyvet, vagy míg a kávémat kortyoltam. Néha csak tíz percnyi fényöröm jutott, de azok a pillanatok mindig megalapozták a napomat. 
A házunk dekorációjának egy részét megmutatttam, a másik részéről megfeledkeztem, de jól van ez így. Lent a piros-fehér-zöld, fenn a fehér kék színek domináltak. Nem volt egységes koncepció, nem volt megdizájnolt látványterv, de szerethető volt, s mi szerettük is.



Az ünnepek számomra leginkább a nyugalmat jelentették ( azért ezt a férjem cáfolni tudná, de én egy rapid, napi összcsaládi  takarítást nem tartok stresszes dolognak, ami azért kellett a sűrű vendégfogadás mellett ).  Jó volt csak úgy lenni, vendéget várni, finom falatokat vagy apró meglepetéseket készíteni, mások karácsonyi otthonát meglátni. Mindenért hálás vagyok. Minden egyes nyugalomban vagy épp izgalomban megélt napért, az emberekért, akikkel találkozhattam és azért is, hogy azok száma, akikre nem jutott idő, elég sok. Hangozzon ez utóbbi akármilyen értelmetlenül is, én mégis örülök neki, hiszen ez azt jelenti,  sok szeretető ember vesz körül minket,- több, mint amennyit egy téli szünetbe bele lehet préselni.



Maga a vendégvárás is sok dologra tanított, ahogy a vendégek is számtalan esetben. Hányszor magyarázkodtam: itt elrepedt a csempe, de megcsináljuk, ez még nincs kész, ez le lesz cserélve, és így tovább, és így tovább. S milyen igazuk volt azoknak, akik azt mondták: ezeket csak te láttad, én nem ezt néztem. Én egy meleg otthonba érkeztem, Karácsony illatba, hangulatba. S igazuk volt. Mert azoknak, akik eljöttek hozzánk, mindig jutott egy kedves szó, egy finom falat, pár órányi kellemes beszélgetés, egy meleg otthon  vendégszeretete. igazi gyerekzsivaj, olaszosan rendet teremtő anyával. Egy olyan hangulat, amely itt az év  minden napján várná. Egy fokkal sem modorosabb, hallkabb, rendezettebb. Igazi. Családi.



S hogy voltak extrák is, mint pókháló, megrepedt ez meg az, vagy fényszűrősre állított ablaküveg (értsd: koszos ), az mostanra már mellékes, hisz mit sem ért volna egy tökéletes ház úgy, ha senki se kopogott volna be az ajtaján.

Elbúcsúztattuk az óévet is. Csendesen, otthon, békésen. Elengedtük. Sok jó dolog történt velem, velünk 2015-ben, de számomra fontos volt az a tiszta lap, amit csak a január elseje tud adni, nulla óra nulla perckor.
S hogy mi kerül arra  a bizonyos tiszta lapra? Nagyrészt majd teleírják a hétköznapok. Nem tettem semmiféle újévi fogadalmat. Szoktam, de most nem éreztem szükségét, mert én abban a nulladik pillanatban már a startvonalon álltam, tudtam, merre megyek, mi a fontos, mi a cél.

S hogy csak egyet említsek, fontos a pillanat. Fontos az idő. Ezredmásodpercek alatt megélt dolgok képesek egy életre belénk ivódni, ezért minden ezredmásodperc fontos.
El kell engedni sok időrabló dolgot. 
Fura megvalósítási eszköznek tűnhet, de ezért vettem például  egy mosogatógépet, s az új évben már hű segítőm.  Olyan sokáig győzködtem magam, hogy nekem ez felesleges, mi az a napi ötszöri mosogatás. Mi az? Idő. 
Az ünnepi sütiket is rendeltem, legalábbis a sima liszteseket.  Most először gondoltam úgy, hogy ezt a feladatot is elengedhetem. Hagyhatom másra a dolgot. Olyanra, akiben megbízom, s tudom, hogy a vendégeim szeretni fogják az eléjük rakott falatokat, azok jó alapanyagokból és szeretettel készültek. 
A gluténmentes valamint a pohár és krémdesszertek így is mindig általam készültek, s mivel az időígényes részét a dolognak másra delegáltam, volt időm és kedvem a magam örömére sütni, új recepteket kipróbálni. 

Az évet egy rövid wellnessszel indítottuk a hófedte Balaton partján.



A hotelt ellepték a kisgyerekes családok. Sokan mondják, hogy gyerekkel fárasztó az utazás, nem lehet igazán kikapcsolódni. Én ezt is a múlt évben tanultam meg. Sok függ persze a gyerektől is, de ahogy az utolsó kiruccanásunk is bizonyítja, nem rossz dolog, ha a kicsiket önállóságra neveljük. Így volt lehetőségem nekem is nyugodtan kávézni, beszélgetni, koktélozni, egy könyvet kiolvasni, míg ők például a játszóházban tomboltak, barátkoztak, bandáztak.



Megjegyezném, egy ilyen szünidőzáró kirándulás azért is jó, mert mikorra az ember elérne abba  a stádiumba, hogy bezzeg az ő gyereke ilyen, olyan, amolyan, akkor meglátja, hogy a másiké se különb. Vagy fogalmazzunk úgy, hogy az is ugyanúgy gyerek? Igen.



Ennyi lenne hát a visszatekintés. Az új év gyorsan telik, a feladat sok, az élet meg szép.

Nektek, akik néhanapján olvastok, nem ígérek semmit sem erre az évre. Hozom azt, amivel kapcsolatban úgy érzem, másnak is érdekes lehet.  Szép, élményekben és értékes pillanatokban gazdag 2016-os évet kívánok mindenkinek!






2016. január 10., vasárnap

Felvidék Szépe 2016


Nemrég egy érdekes felkérést kaptam. Ennek köszönhetően  bepillantást nyerhetek egy olyan, általam eddig egyáltalán nem ismert esemény kulisszái mögé, mint a Felvidék Szépe elnevezésű szépségverseny. 
Ebben az évben immár harmadik alkalommal kerül megrendezésre ez a rangos megmérettetés. A február 27.-i  gála során, amely a somorjai VMK-ban kerül megrendezésre,  a zsűri a döntőbe jutott jelöltek közül megválasztja a Felvidék legszebb lányát és két udvarhölgyét, A királynő mindamellett, hogy egy éven keresztül viseli a Felvidék Szépe címet,  egyenes ágon bejut a Miss Universe Hungary 2016-os döntőjébe is.



A válogatók már javában folynak,  január 8.-a és 10.-e  között Léván, Galántán, Somorján és Komáromban méretik meg magukat azok a lányok, akik elég bátrak voltak és jelentkeztek.

Azt hiszem, ez volt az első alkalom, hogy elgondolkodtam azon, milyennek is  kellene lennie egy igazi szépségkirálynőnek. Ahogy azt már említettem, a Felvidék Szépe mindamellett, hogy a királynői címet viseli, képviselni fog minket, felvidéki magyarokat a magyarországi Miss Universe döntőjében is.
 Komoly felelőséggel jár a korona. Nem csupán ragyog, szebbé tesz, súlya is van, hiszen viselője félmilliónyi  magyar arca lesz az anyaországban.

Milyen egy  igazi királynő? Egy olyan lány, akinek valódi ragyogását belső szépsége, inteligenciája is adja.  Egy olyan lány, aki büszke magyarságára és tudja, mekkora  kiváltság a Felvidéket képviselni, szülőföldje arca lenni egy éven át.

Királynőnek lenni nem csupán a korona viselését jelenti, ez a rang sokkal több annál.

Engedjétek meg, hogy néhány kép kíséretében beszámoljak egy  szívmelengető és igazán meghitt eseményről:  a 2015-ös Felvidék Szépe udvarhölgyei, Barthalos Andrea és Szabó Bianka,   Kiss Kósa Annamária  divattervező, a rendezvény egyik szervezője, valamint Cserpes Laura énekesnő, 
Karácsony előtt meglátogatták a dunaszerdahelyi Egyesített Iskola diákjait.



Az intézmény sajátos nevelési igényű gyermekek képzését és fejlesztését biztosítja alap és középszinten.



 A Felvidék Szépe csapatát negyven kiváncsi gyerkőc várta egy kedves programmal, melybe a lányok is bekapcsolódtak.
A közös éneklés mellett  finom sütiket is készítettek a karácsonyvárás jegyében. S ha már Karácsony, akkor  a meglepetés sem maradhatott el, a gyerekek csomagot is kaptak a Télapó puttonyából.



Miután a szép program megvalósításában egy picit  magam is segédkeztem, állíthatom, hogy ajádékot nem csak a gyerekek, hanem a Felvidék Szépe csapata is kapott.
 A megélt élmény, az adás öröme minden szívet megmozgatott.



 Az ilyen és ehhez hasonló szerepek, felkérések is a királynői küldetés részei, ezek adnak a koronának valódi  ragyogást s ezektől  lesz a a címből igazi küldetés.  


További részletek  a Felvidék Szépe Facebook oldalán, valamint a www.felvidekszepe.com oldalon találhatóak.


2016. január 6., szerda

Grillezett körte és camambert ruccolaágyon

A ma készített salátáról napok óta fantáziáltam. Amint hazaértünk a siófoki miniszabinkról, gyorsan el is készítettem. Igen, -  gyorsan, nagyjából 15 perc alatt kész is volt.

A tányérra ruccolát rendeztem. Ezt meglocsoltam balzsamecetkrémmel, valamint egy pici mézzel. A ruccolára pirított dió került.



 Egy körtét négyfelé vágtam, majd egy kevés vajon karamellizáltam egy kanálnyi méz és frissen őrölt bors kíséretében. A körtéket a tányérra rendeztem, ezt követte az utolsó fázis, a grillezett camambert elkészítése. Miután ez is a saláta tetejére került, öntöttem rá egy keveset a körte alatt megmaradt vajas, mézes, borsos finomságból.




Ennyi volt, szerintem a 15 perc túlzás volt. Megenni tovább tartott, mert annyira finom volt, hogy nem szerettem volna gyorsan felfalni. 
Azoknak, aki szeretnének hozzá egy kis szénhidrátot, pirított vagy friss bagettet ajánlok. 
Jó étvágyat kívánok hozzá!

2016. január 4., hétfő

Új év, új jelszó 2016-ban is

Két éve ezzel a bejegyzéssel indítottam az évet. Új év, új jelszó. 
A feladat most is adott. Megtalálni azt a szavat, mondatot, gondolatot, amely kifejezi mindazt, amire vágyunk, törekszünk, amihez ragaszkodunk az elkövetkező évben.

Nekem sokat segítenek ezek a jelszavak. A 2013-as, amelyre az eredeti bejegyzésben utaltam, a DIAMOND volt. S mennyire találó volt ez arra az évre! Kincsvadászat volt, Noémi lett a mi gyémántunk. Kemény munka, sok fájdalom, küzdelem, várakozás, mire a miénk lehetett. 
Tudjátok, hogy a gyémánt utáni harc sok áldozatot kíván, emberek ölik érte egymást. Akkor, abban az évben, abban a küzdelemben kicsit úgy éreztem, én is meghaltam lélekben, én is az áldozatává váltam. Ilyenkor segített a jelszavam,- tudtam, mit keresek és kapok - egy igazi drágakövet.

Na de itt a 2016-os év!
Én ma reggel egy blogot olvasva megtaláltam az enyémet. Látjátok, ennyi kellett! Olvassatok, érezzetek, figyeljetek, hallgassatok a belső hangra, vagy akár valaki máséra! 

Keressétek meg ti is az új, 2016-os jelszavatokat!


2016. január 2., szombat

Kreatív újrahasznosítás - bébitápszeres dobozból sütisdoboz

Tegnap este  már jeleztem a blog Facebook oldalán, hogy ma egy újabb kreatív bejegyzés következik, ráadásul ez egy újrahasznosítós történet lesz.





Reni kolléganőm kérdezte néhány hónapja,  nem kell-e valamire néhány bébitápszeres doboz.
Már abban a pillanatban tudtam, hogy sütisdoboz lesz belőlük. 
A dobozokról leszedtem a fólia borítást, majd Annie Sloan Old White színnel két soron átfestettem. A festéket néhány helyen visszakoptattam. A festés után következett a színtelen wax.




Ezután mindkét dobozra választottam egy szép mintát a szalvétagyűjteményemből. Legnagyobb örömömre sikerült két francia feliratot találnom, ezeket dekupázstechnikával vittem fel.



Bár látszatra mindkettő sütisdoboz, az egyik éppen kávéskapszulatartóként funkcionál. Amint találok egy szép kávés motívumot, elkészítem a harmadik dobozt is erre a célra.
A kis Máténak szerencsére nagy étvágya van, így reménykedem, hogy hamarosan újabb dobozokat fogok kapni az anyukájától.



Ebben a mostani munkában az az igazi öröm, hogy egy vágyott tárgyat olyan alapanyagból készítettem el, amely kidobásra került volna. 
Vásárolni biztosan lehetne szebbet is, de van egy szint, amikor az ember számára már nem ez az elsődleges opció, hanem az, hogy egyedül elkészítse azt, amire szüksége van.
Ebben az évben még jónéhány újrahasznosítós tervem van.
 Alig várom, hogy meg tudjam őket valósítani.

2016. január 1., péntek

Faágból falidísz

Nemrég láttam a szlovák LeSimple blogon egy nagyon szép és egyszerű karácsonyi dekorációs elemet, amely lényegében egy faág volt, kicsit megdíszítve és a falra akasztva / ragasztva.



Ez inspirált, hogy én is elkészítsem a mi faág falidíszünket.



 Bár most karácsonyi díszítést kapott, ezt később  télire, majd tavaszira fogom változtatni. Nekem nagyon tetszik, minden évszakban fogom tudni használni. A gyerekek suliban és oviban készített papírdíszeit is fel fogom tudni rá kötni.
Készítsétek el ti is, ha tetszik. A faágat akár le is festhetitek, úgy is jól fog mutatni a fehér falon.