2015. december 25., péntek

Karácsonyi gondolatok

Nekem a Karácsony azért ünnep, mert olyankor hazajár és megpihen a lélek. Ez az ő ünnepe. Miatta égnek a fények. Nem a tiszteletére, hanem azért, hogy belőlük merítsen, töltsön le egy kicsike ragyogást.
Mert 365 nap van az esztendőben, kellő töltettel mind ragyoghat, s mindnek ragyognia is kell, hogy érdemes legyen élni.

Olvastam néhány gondolatot az ajándékozásról. Van e bátorságod csak magadat, a mosolyodat, egy jó kívánságot a fa alá tenni? - így szólt a kérdés. Ěrtem a lényegét, de mégsem értem, hisz én az egész évben odarakom magam minden nap minden karácsonyfája alá, s a mosoly, a jó kívánság ott vannak velem. Ott kell, hogy legyenek, szívből kell, hogy jöjjenek,  hisz máshogy nem érdemes élni.




Másrészt meg őrületbe csapott át maga az ajándékozás. Láttam csúcstelefonokkal pózoló boldog gyerekeket, s azt gondoltam, ez az ajándék elvesz majd belőlük, hozzájuk nem ad. Mondom mindezt úgy, hogy rám is várt egy darab a fa alatt, mégis máshogyan kezeli az ember egy kis tudatossággal a nullahuszonnégyes szájberteret meg a virtuális valóságot, mint egy gyerek. Szocializálódni a játszótéren, barátok közt, iskolában, buliban kell. Ott kell barátságokat kötni, ott kell érzelmeket lájk helyett szavakkal kimondani, konfliktust oldani billentyűharc helyet, szerelmet vallani, szakítani, megélni mindent, ami kapcsolat, ami élet, hisz tudod, - máshol, s máshogy nem lehet igazán élni.

Hangozhat bármilyen önzően, de én most élem meg az igazi Karácsonyt. Hajnalban. Egyedül. Amikor némán, de ezernyi gondolattal a fejemben bámulom a szépséges, kivilágított karácsonyfát. Amikor érzem a fenyő illatát, s hangok, neszek nincsenek. Egy kis ideig csak az enyém a világ. Nekem ez az igazi ajándék. S bár lehet ezerféle képpen, máshogyan, s jobban is, tisztábban, mélyebben, vagy harsányabban, bátrabban, én valamiért csakis így tudok igazán élni.

Kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek!!! ♥♥♥

2 megjegyzés: