2015. december 2., szerda

Boldogság és Ádvent

Azt az érzést, hogy boldog vagy, senki sem akaszthatja rád, de el sem veheti  tőled.
Mert a boldogság az egyszerűen van. Benned él,  - ég, akár egy picike mécses. Van, hogy gyengén, de akkor is melenget és  ott pislákol a tekintetedben. Másszor erősen, s olyankor azt mondják: az arcodra van írva.

A boldogság sok esetben elhatározás dolga. Olyan egyszerű a kérdés: Boldog akarok lenni?
 A válasz lehet igen, vagy nem. Nincs átmenet, nincs talán, nincs lehet, nincs olyan, hogy majd január egytől, vagy a férjem, gyerekem, anyámapámbárkim miatt, val, vel. Csak igen, vagy nem. Csak én. 

S ha az igent választottad, mi tehet téged azzá? Képes vagy apró dolgoknak is örülni, hálás lenni azért, amiért annyi csoda vesz körül? Ilyennek látod egyáltalán az életed, vagy csak várod a nagybetűs Csodát,  az igazit,  a csillogót, az irigylésre méltót,  
 s közben minden mást figyelmen kívül hagysz???



Olyan ez mint az Ádvent és a Karácsony. Lehetőséged van minden egyes napot csodaként megélni, érezni, ahogy közeleg a Karácsony, szeretni a hűvös napokat, az édes illatot a levegőben, a jégvirágot az ablakon, a fényeket este a városban, a rénszarvasos zoknidat, a gyereked Télapónak vagy Jézuskának írt levelét, ádventi naptárat készíteni, tölteni hajnalok hajnalán, darabonként, lassan gyűjtögetni a karácsonyfadíszeket, mikulásos szalvétába csomagolni a gyerek tízóraiát, s mellé egy szaloncukrot elrejteni titokban,  cinkosan.  Lehet mindezektől szép ez a négy hétig tartó készülődés. Képes vagy magát a várakozást is  boldogságnak megélni, vagy neked csak a Karácsony kell? Az a három nap! Abba fekteted minden remélt boldogságodat? Az ragyogjon, legyen pompás és tökéletes!?!



Nem nagy kockázat ez? Olyan, mint az egy hetes nyaralástól várni az újabb egy évre elegendő erőt, feltöltődést. Szabad ilyen felelőtlenül hazárdíroznunk a saját életünkkel és boldogságunkkal???



Én az előbbi szerint élek, mert hiszek a hétköznapi csodákban. Mindazok ellenére is, hogy némelyek soha nem teljesülnek, s olyan emberektől várok egy hogy vagyot, mi volt mát, mi van veledet, egy ölelést, egy büszke vagyok rádot,  egy látogatást, egy képeslapot, egy majd én segíteket, akiktől ezt sosem kapom meg. Nem azért, mert nem tehetnék, hanem mert nem is tudatosítják, ilyen apróságokkal, fél szavakkal, mikroboldogságokkal is lehet csodát varázsolni egy másik ember életébe. 



Mi marad más nekem? Én varázsolok, húzom elő a feneketlen cilinderemből egyik boldog pillanatot a másik után, s nem csak most Ádvent időszakában, hanem az év 365 napján. 
Az én életem. Az én boldogságom. Az én döntésem. Az én felelősségem. Az én ezernyi csodám.




8 megjegyzés:

  1. A legszebb csodát az utolsó fotó, annyi melegség van benne!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kétségkívül a gesztenye volt a legmelegebb :-D

      Törlés
  2. Szépet írtál ismét. Köszönöm.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon köszönöm, útmutató ez most nekem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Anna, igazán örülök neki és köszönöm a visszajelzést.

      Törlés
  4. Itt mindig olyan szépeket lehet olvasni. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bekapcsolom a szűrőmet és csak ilyen szép dolgokat engedek be :-)

      Törlés