2015. november 24., kedd

Van egy adósságom

Adós maradtam. Kereken egy hónapja volt a Mert nőnek lenni jó negyedik rendezvénye. Eltelt, minden elvárásunkat felülmúlta, s a rengeteg üzenet, köszönet, személyes visszajelzés még éteribb szintre emelte számunkra azt a napot.
Ismeritek azt az érzést, amikor elámultok valami felett, ami a ti munkátok? Ezt tényleg a mi munkánk gyümölcse? Ezt valóban mi értük el, hoztuk össze? Sokáig éreztünk így Krisztinával mi is.
Most egy hónappal az élmény, az utórezgés, valamint egy elgondolkodtató beszélgetés után úgy döntöttem, kicsit másképpen írok a rendezvényről, mint ahogy azt eredetileg terveztem.



A bögrekampányhoz csatlakozók csoportképe


A négy rendezvény mind egy-egy fejlődési szint volt számunkra és érdekes módon a nézősereg  összetétele is folyamatosan változott ez idő alatt. Az első rendezvényre egyedül vagy barátnőkkel jöttetek. A másodikra már magatokkal hoztátok azokat is, akiknek meg akartátok mutatni ezt az új, éledező közösséget. 
A harmadik rendezvényen tűntek fel köztetek anyák, akik lányaikat is magukkal hozták.  Kell ennél jobb "csapatépítő tréning" anya és lánya számára? Közös élmény, egy közösen átgondolkodott és megélt nap, tele annak minden érzelmi töltetével!



Számunkra ez a jelenség már a bizalmatok jele volt. Elhívtátok magatokkal  a lányaitokat is, mert úgy gondoltátok, itt hallhatnak, tanulhatnak, tapasztalhatnak olyan dolgokat, amelyek  formálhatják, de legalábbis elgondolkodtathatják őket.

Aztán elérkezett a negyedik széria, egy új jelenséggel. Huszas éveik végén, harmincas éveikben járó hölgyek - lányok, akik magukkal hozták az édesanyjaikat is.
Bevallom, nagyon irigykedtem, amiért olyan bátrak voltak és el merték hívni őket. Igazából  viszont akkor fogok irigykedni, amikor ezek  az anyukák, akiket lányaik ily módon  beengedtek az életük, gondolkodásuk, értékredjük nézőterére, azt mondják nekik:  TÁMOGATLAK LÁNYOM!



Támogatlak. Olyan egyszerű dolog. Oly kevés kell hozzá s mégis oly sok:  Bizalom!!!  Ezek az anyukák odaálltak a lányaik mellé, mögé. Egy felnőtt, feleség, anya, karrierépítő  lánynak nem is kellhet nagyobb támogatás annál, minthogy az anyukája támogatóan megsimítsa a hátát, megfogja a kezét. Támogatlak. Minden benne van. Nem kell, hogy megértselek, hogy egyetértsek veled, de hiszek abban, hogy jót akarsz tenni. Hiszek benned. Megmutattad nekem a világot, ez által az egy nap által azokat a dolgokat, amelyek kimondatlanul is foglalkoznak, s ha egyszer valamelyiket az életed részévé teszed, érteni fogom, miért, s te érezni fogod, hogy abban a  döntésedben is veled vagyok.



Ugye milyen csodás dolgok ezek? Így alakulnak át emberi kapcsolatok, kapnak megerősítést nagy döntések. S ehhez vagyunk mi a színház,  a díszlet, a kellékek.   Hat témában színpadra állítunk mellékszereplőket, biztosítunk sminkest, lelki támaszt,  mert bár ti ültök a nézőtéren, az igazi főszereplői a Mert nőnek lenni jó című előadásnak  mégis ti magatok vagytok. 

Mérföldkő volt ez a bizonyos negyedik premier számunkra is. Azt hiszem, nem titok, hogy számtalan nagy dolog kelt s kel életre a hatására. Bizonyára senkit sem lepünk meg azzal sem, hogy annak a bizonyos jövő májusi ötödiknek már két nappal  az utolsó rendezvényünk után megvolt a forgatókönyve. 
A jóhír tehát az, hogy lesz újabb előadás. Gyertek csak, csatlakozzatok egyedül, barátokkal, családdal, anyukákkal!  A díszlet készül, márcsak a főszereplők hiányoznak, azaz ti hiányoztok! Várunk titeket szeretettel 2016 májusában is!!!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése