2015. november 3., kedd

Más árnyalatok

Végignézve rengeteg régi fotót, felidézve élményeket, érzéseket, sokszor vágyódsz arra, hogy újra olyanná válj, úgy élj, érezz, mint azokban a bizonyos megörökített pillanatokban.

"Ha újra lefogyok száznegyven kilót, megnövesztem (felvarratom) a hajam, rakatok szempillákat, lesz újra macskakarmom, 36-os méretű ruhám, ..... akkor  ugyanolyan boldog leszek, mint régen! Újra magabiztos leszek, lesz értelme az életemnek, élni fogok!!!"

AKKOR ................ MOST.
Nem csupán  két, egymást követő  pillanat. A kettőt nem  egy üres időbeli vonal köti össze, köztük ezernyi történés, változás, élmény, egy megélt életút található.
Mindaz, amilyenné váltál, lenyomata ennek a szakasznak. Igen, a kilók is és a ráncok is, a gravitációval küzdő cicikről és fenékről nem is beszélve.
Ledobhatod a kilóidat, befedheted a ráncaidat, visszakerülhetnek a felső polcra a melleid is, mégsem leszel ugyanolyan. 
A tekintetedben benne van a megélt élet. Minden jó és kevésbé jó élményed.  Boldog boldogtalanság, sírva nevetés, élve meghalás, ... minden.
Benne vannak az emlékek, a gyerekeid, a meg nem élt álmok s a még előttünk állóak is.
Szóval minden lehet a régi, de ez, a szem, ami a lélek tükre, a tekintet, amiben minden benne van, sohasem lesz már ugyanolyan.



S lennie kell egyáltalán? Lehet a múltat vágyva, remélve, siratva élni?
Egy öt, tíz éves kép illúziójáért lélekben eldobni  mindazt, amit megéltél? 

Mert míg akkor a fiatalság, a bohóság, a mindenre nyitottság harsány árnyalatai színezték szemhéjadat, most más árnyalatokat használsz a színplatettáról. Tapasztalatot, életszeretetet. 
Igen, talán sok lett kicsit a sötét - álmatlan éjszakák egy lázas gyerekkel, kettővel, hárommal, megfulladok a nyomástól, elegem van, dolgozzak, neveljek, szeressek, önmegvalósítsak, mit, mikor, hogyan, miből?????  De ott vannak a mély árnyalatok mellett a fényesek, a lágyak is. Az első ölelés, az első anya szeretlek, a nekem így is tetszel drágám, a hálás vagyok ezért az egy óra nyugalomért, az élni jó. Te már ezeket is ismered. s tudod, ugyanolyan jól állnak neked, mint anno azok a merészebbek.

S ha hiteles képet akarsz látni magadról egyszer, a közeljövőben, amikorra lefogysz száznegyven kilót, megnöveszted (felvarratod ) a hajadat, szempillákat rakatsz, lesz újra macskakarmod és 36-os méretű ruhád, akkor tudd magad ezzel a tekintettel, ezekkel az árnyalatokkal is ugyanolyan szépnek, boldognak, élettel telinek látni!!! Enélkül az egész változás nem lesz több, mint illúzió, mese, délibáb. Azokban pedig már nem hiszel. S hogy honnét tudom? Látom a szemedben, a tekintetedben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése