2015. november 30., hétfő

Türkiz fehér ádventi asztaldísz

A tetőtéri pihenősarokba készült el az első ádventi asztaldísz. A szoba hangulathoz igazodva, természetesen türkiz - fehér színekben.




Igazi minimalista darab, de az idén rá vagyok kényszerülve erre a stílusra, mert Noémi minden alkotásból kiszedi közelebbről megvizsgálni a tetszetősebb díszelemeket.


Az asztaldísz egyetlen igazi "csicsája"  a türkiz  gyertyára és a kaspóra ragasztott dekortapasz. Mivel egy egyszerű, éppen nem használt kaspót használtam alapként, több dísz nem is igazán férne  bele. Nekem így is tetszik, a maga egyszerűségével.



Hamarosan megmutatom a nappali dekorációját is, ahol főként a piros és a fehér színek dominálnak.



2015. november 28., szombat

Karácsonyi " NE FELEDD "

Karácsony közeledtével sokszor emlegetik, hogy legyen nyitott a szíved. Én most arra kérlek, hogy legyen ugyanilyen nyitott az agyad, a gondolkodásod is. Tedd be az alsó fiókba az előítéleteket, tedd fel a legerősebb szemüvegedet, s ha ezek társulnak a nyitott szíveddel és gondolkodásoddal, akkor megérted és észre fogod venni ezeket a dolgokat is: 

*  Attól, hogy valaki drága, régi porcelánt gyűjt, még fogadhat gyermeki örömmel egy szép karácsonyi, szarvasos bögrét egy doboz finom teával.

*  Azt is megörvendeztet  egy pár színes, meleg kesztyű,  vagy  egy pár vidám mintás meleg zokni, aki a napjai nagy részét fekete fehérben tölti. Elhiheted, sok esetben ez nem az ő választása.

*  Egy tál illatos, karácsonyi sütivel mindenkit meg lehet venni kilóra, anyagi helyzettől, státusztól függetlenül.

* A saját készítésű ajándékaid miatt ne magyarázkodj! Légy rájük büszke, mert pont azt attad hozzájuk, ami megfizethetetlen: a szeretetedet és saját magadat.

* Ha vendéget fogadsz, ne stresszelj! Az, ha valaki a lazacot imádja, nem jelenti azt, hogy nálad nem enne meg mást szívesen. Az otthonod szeretetével fogadod, ez a legtöbb, amit adhatsz, minden más már csak apróság. A karácsonyi vendégség lényege a szeretet, az együtt töltött idő, nem pedig a pompa és a mindenkit lenyűgöző kínálat. Egyébbként is: mi marad neked az ünnepekből, ha kényszeresen mások vélt elvárásainak akarsz megfelelni, s ezek miatt robotolsz naphosszat  hangzatos és látványos menüsorokat gyártva? Nem ez a lényeg!

* Több karácsonyi mintájú és mesés pizsamát a világnak!!! Mikor ér ilyet adni, ha nem éppen Karácsonykor???



* Egy jól megválasztott könyvvel nem csak 100, 200 oldalnyi betűt, olvasnivalót adsz, hanem kulcsot  egy másik világhoz. Merj könyvet adni! Figyeld meg  a másikat, idézz fel beszélgetéseket, nézz végig a könyvespolcán és nem lesz gond a választással. A gyerekeket pedig kimondottan tanítsd az olvasás csodájára és szeretetére, s akkor számukra is hatalmas öröm lesz egy - egy ajándékba kapott új könyv.

* Küldj képeslapot! Olyanoknak is, akik nem számítanak rá. Gondolj arra, mekkora öröm lenne, ha a te postaládád rejtene ilyesfajta meglepetéseket az ünnepek előtt.

Egy apróságot se becsülj alá a leírtak közül! Karácsonykor mindegyik számít és az értéke a sokszorosára növekszik, kiindulva akár abból az utolsóként említett képeslapból is. Hiszen az sem csupán egy  képeslap, hanem egy karácsonyi üzenet, - üzenete annak, hogy a szeretet ünnepén gondoltunk, gondoltak rád.

S azoknak, akik bátrak és hisznek a Jézuskában: írjátok le, ti milyen apróságnak tudnátok igazán örülni Karácsonykor - legyen az bármi az említettek közül vagy esetleg valami más.



2015. november 24., kedd

Van egy adósságom

Adós maradtam. Kereken egy hónapja volt a Mert nőnek lenni jó negyedik rendezvénye. Eltelt, minden elvárásunkat felülmúlta, s a rengeteg üzenet, köszönet, személyes visszajelzés még éteribb szintre emelte számunkra azt a napot.
Ismeritek azt az érzést, amikor elámultok valami felett, ami a ti munkátok? Ezt tényleg a mi munkánk gyümölcse? Ezt valóban mi értük el, hoztuk össze? Sokáig éreztünk így Krisztinával mi is.
Most egy hónappal az élmény, az utórezgés, valamint egy elgondolkodtató beszélgetés után úgy döntöttem, kicsit másképpen írok a rendezvényről, mint ahogy azt eredetileg terveztem.



A bögrekampányhoz csatlakozók csoportképe


A négy rendezvény mind egy-egy fejlődési szint volt számunkra és érdekes módon a nézősereg  összetétele is folyamatosan változott ez idő alatt. Az első rendezvényre egyedül vagy barátnőkkel jöttetek. A másodikra már magatokkal hoztátok azokat is, akiknek meg akartátok mutatni ezt az új, éledező közösséget. 
A harmadik rendezvényen tűntek fel köztetek anyák, akik lányaikat is magukkal hozták.  Kell ennél jobb "csapatépítő tréning" anya és lánya számára? Közös élmény, egy közösen átgondolkodott és megélt nap, tele annak minden érzelmi töltetével!



Számunkra ez a jelenség már a bizalmatok jele volt. Elhívtátok magatokkal  a lányaitokat is, mert úgy gondoltátok, itt hallhatnak, tanulhatnak, tapasztalhatnak olyan dolgokat, amelyek  formálhatják, de legalábbis elgondolkodtathatják őket.

Aztán elérkezett a negyedik széria, egy új jelenséggel. Huszas éveik végén, harmincas éveikben járó hölgyek - lányok, akik magukkal hozták az édesanyjaikat is.
Bevallom, nagyon irigykedtem, amiért olyan bátrak voltak és el merték hívni őket. Igazából  viszont akkor fogok irigykedni, amikor ezek  az anyukák, akiket lányaik ily módon  beengedtek az életük, gondolkodásuk, értékredjük nézőterére, azt mondják nekik:  TÁMOGATLAK LÁNYOM!



Támogatlak. Olyan egyszerű dolog. Oly kevés kell hozzá s mégis oly sok:  Bizalom!!!  Ezek az anyukák odaálltak a lányaik mellé, mögé. Egy felnőtt, feleség, anya, karrierépítő  lánynak nem is kellhet nagyobb támogatás annál, minthogy az anyukája támogatóan megsimítsa a hátát, megfogja a kezét. Támogatlak. Minden benne van. Nem kell, hogy megértselek, hogy egyetértsek veled, de hiszek abban, hogy jót akarsz tenni. Hiszek benned. Megmutattad nekem a világot, ez által az egy nap által azokat a dolgokat, amelyek kimondatlanul is foglalkoznak, s ha egyszer valamelyiket az életed részévé teszed, érteni fogom, miért, s te érezni fogod, hogy abban a  döntésedben is veled vagyok.



Ugye milyen csodás dolgok ezek? Így alakulnak át emberi kapcsolatok, kapnak megerősítést nagy döntések. S ehhez vagyunk mi a színház,  a díszlet, a kellékek.   Hat témában színpadra állítunk mellékszereplőket, biztosítunk sminkest, lelki támaszt,  mert bár ti ültök a nézőtéren, az igazi főszereplői a Mert nőnek lenni jó című előadásnak  mégis ti magatok vagytok. 

Mérföldkő volt ez a bizonyos negyedik premier számunkra is. Azt hiszem, nem titok, hogy számtalan nagy dolog kelt s kel életre a hatására. Bizonyára senkit sem lepünk meg azzal sem, hogy annak a bizonyos jövő májusi ötödiknek már két nappal  az utolsó rendezvényünk után megvolt a forgatókönyve. 
A jóhír tehát az, hogy lesz újabb előadás. Gyertek csak, csatlakozzatok egyedül, barátokkal, családdal, anyukákkal!  A díszlet készül, márcsak a főszereplők hiányoznak, azaz ti hiányoztok! Várunk titeket szeretettel 2016 májusában is!!!




2015. november 21., szombat

Karácsony előszele

Valahogy minden évben Budapesten érzem meg először, hogy közeleg a Karácsony.

Most is így volt ez. November közepe ide vagy oda, miattunk egy héttel előbbre hozták még a karácsonyi vásárt is a Vörösmarty téren.

S ha már ott jártunk ... 



A Karácsony illata. Minden évben itt veszem ezt az olajat.



A fára is hozunk egy új díszt, ez is hagyomány.



Őket nem tudtam ott hagyni. Pici tobozkák.



Hosszú ideje csak kézműves szappanokat használok. Ezzel a körömvirágossal ajándékoztam meg most magam.



Eszter ezt a két figurát választotta vásárfiaként.



Szeretem ♥



Színház előtt a kihagyhatatlan Gerbeaud.



Ezekkel a képekkel indítom a karácsonyi készülődést  a blogon.


Nálunk ma már egyszerű díszek is fognak készülni  a gyerekek közreműködésével, hamarosan azokat is megmutatom nektek.

Kellemes ünnepvárást kívánok mindenkinek♥♥♥

2015. november 12., csütörtök

Best of Eszter - Konyhafőnök Junior

A tévében a Konyhafőnök Junior-t nézzük.

- Anya, ide én is elmegyek és megnyerem a versenyt. - mondja Eszter.
- Mit fogsz főzni? - kérdem.
- Például egy tojást. - jön a válasz.
- Eszter, egy tojással nem lehet főzőversenyt nyerni.
- Akkor majd főzök két tojást!

2015. november 3., kedd

Más árnyalatok

Végignézve rengeteg régi fotót, felidézve élményeket, érzéseket, sokszor vágyódsz arra, hogy újra olyanná válj, úgy élj, érezz, mint azokban a bizonyos megörökített pillanatokban.

"Ha újra lefogyok száznegyven kilót, megnövesztem (felvarratom) a hajam, rakatok szempillákat, lesz újra macskakarmom, 36-os méretű ruhám, ..... akkor  ugyanolyan boldog leszek, mint régen! Újra magabiztos leszek, lesz értelme az életemnek, élni fogok!!!"

AKKOR ................ MOST.
Nem csupán  két, egymást követő  pillanat. A kettőt nem  egy üres időbeli vonal köti össze, köztük ezernyi történés, változás, élmény, egy megélt életút található.
Mindaz, amilyenné váltál, lenyomata ennek a szakasznak. Igen, a kilók is és a ráncok is, a gravitációval küzdő cicikről és fenékről nem is beszélve.
Ledobhatod a kilóidat, befedheted a ráncaidat, visszakerülhetnek a felső polcra a melleid is, mégsem leszel ugyanolyan. 
A tekintetedben benne van a megélt élet. Minden jó és kevésbé jó élményed.  Boldog boldogtalanság, sírva nevetés, élve meghalás, ... minden.
Benne vannak az emlékek, a gyerekeid, a meg nem élt álmok s a még előttünk állóak is.
Szóval minden lehet a régi, de ez, a szem, ami a lélek tükre, a tekintet, amiben minden benne van, sohasem lesz már ugyanolyan.



S lennie kell egyáltalán? Lehet a múltat vágyva, remélve, siratva élni?
Egy öt, tíz éves kép illúziójáért lélekben eldobni  mindazt, amit megéltél? 

Mert míg akkor a fiatalság, a bohóság, a mindenre nyitottság harsány árnyalatai színezték szemhéjadat, most más árnyalatokat használsz a színplatettáról. Tapasztalatot, életszeretetet. 
Igen, talán sok lett kicsit a sötét - álmatlan éjszakák egy lázas gyerekkel, kettővel, hárommal, megfulladok a nyomástól, elegem van, dolgozzak, neveljek, szeressek, önmegvalósítsak, mit, mikor, hogyan, miből?????  De ott vannak a mély árnyalatok mellett a fényesek, a lágyak is. Az első ölelés, az első anya szeretlek, a nekem így is tetszel drágám, a hálás vagyok ezért az egy óra nyugalomért, az élni jó. Te már ezeket is ismered. s tudod, ugyanolyan jól állnak neked, mint anno azok a merészebbek.

S ha hiteles képet akarsz látni magadról egyszer, a közeljövőben, amikorra lefogysz száznegyven kilót, megnöveszted (felvarratod ) a hajadat, szempillákat rakatsz, lesz újra macskakarmod és 36-os méretű ruhád, akkor tudd magad ezzel a tekintettel, ezekkel az árnyalatokkal is ugyanolyan szépnek, boldognak, élettel telinek látni!!! Enélkül az egész változás nem lesz több, mint illúzió, mese, délibáb. Azokban pedig már nem hiszel. S hogy honnét tudom? Látom a szemedben, a tekintetedben.