2015. október 5., hétfő

Virágom, virágom


Nap mint nap ezer szabály. Ezt így kell, amazt meg úgy. Nehogy eltérj tőlük, mindenki így csinálja!
A rózsát virágáért tartsd! Legyen kerted vagy házad dísze az!

Megint nem hallgatsz rám? Te mindig a szemetet gyűjtöd?



Róluk nem a romantika, a szerelem jut az eszedbe, s nem is egy teli váza,  hanem az illatos rózsaszörp vagy rózsapárlat?


Ezekből meg dekoráció lesz?



A külső hajtásokat hagytad meg már megint? Hát nem tanulsz belőle, hogy így majd újra  benövik a járdát???



Miért nem vágtad őket egyforma magasra? 



 Követelné a világ, hogy szabályai szerint éljek, gondolkodjak.

S én balga,  a rózsától csak annyit kértem, amennyire  tényleg szükségem volt.  
Belőle is csak anyit metszettem le, amennyi a gondtalan átjárás miatt szükségeltetett. Hogy ez egy kicsit sem szabályos, vagy logikus, az engem nem érdekel. 


 Belső hajtás, külső hajtás, szabályozás, visszametszés, szintre vágás. Mindenki ezt teszi, mindenkivel ezt teszik. Én meg csak hagyom, hogy az a rózsa szabadon nőjön, kússzon szerelmesen a nap felé,  ráadásul  a járdát, - AZ ÉN TEREMET is ellepje, pofátlanul, ... ösztönösen. 
Tegye azt, ami a dolga. Éljen. 





Hiszem,  hogy aki  a virágot tiszteli, az tiszteli az embert, az állatot, - tiszteli magát az életet. 
S mitől lenne az én élethez való jogom felsőbbrendű másokénál?  Mitől lennék én több, mint egy virág? 


 Ugyanonnan jöttem, s ugyanoda is tartok. Ugyanaz tart életben. Ő az én virágom, s talán vagyok én is valaki, ....  valakik virága.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése