2015. szeptember 6., vasárnap

Az Aranyember nyomában




Számomra a Duna Komáromnál kezdődik, Jókai szülővárosában. 
Szeretem Bécsben, szeretem Pozsonyban, számtalan nehéz pillanatban adott erőt nálunk is, de mégis Komáromig kell mennem, hogy ráhangolódjak.  Itt érzem úgy, hogy lelassul az a hajtás, amelyet Pozsonytól Dunaszerdahelyen át mindenhol érzek és a korom előrehaladtával talán nehezebben is viselek. Nem pörgésként élem már meg, mint azelőtt, sokkal inkább érzem felesleges és talán felszínes hajhászásnak, hajtásnak.

De ahogy  elérem Komáromot, megérzem, hogy hív a folyó  arra, amerre az Aranyember is menekült a nagyvilági élettől, felszínes kapcsolatoktól, hatalomtól, érdekektől a tisztaság, a Senki szigete és az ő Noémije felé. 

"A szegény ember szűk négy fala jobban összeszorítja azokat, akik egymáshoz tartoznak. A napszámos, a hajóslegény, akinek egy szobája, egy ágya, egy asztala van: boldogabb ember. A favágó, aki mikor fűrészel, az egyik végét a fűrésznek a felesége fogja, az boldog ember; azok, mikor elvégezték a munkát, leülnek a földre, s esznek egy szilkéből bablevest, s megcsókolják egymást utána. Tehát legyünk szegény emberek."

Ezekkel a képekkel búcsúztatom az én nyári Dunámat, az Aranyember nyomában
 (mégha csak egy kis darabot is járhattam be belőle):

Gyönyörű ♥




Ezen a helyen azt éreztem, Isten már nem jöhet közelebb az emberhez:


A Duna mindenki számára rejteget kincseket, s mindenki számára a sajátja lesz a legértékesebb:


Szeretek Visegrád irányába vezetni, a Duna partján. A mostani látvány eléggé szokatlan volt. Ilyen kevés vizet még soha sem láttam a Dunában. És hirtelen milyen sok Senki szigetét láthattunk, ahogy követtük a folyót! Talán nekünk is juthatna egy, Noémink már van hozzá :-)


Íme a bizonyíték arra, hogy ingyen is lehet utazgatni a világban! Ez a kisbogár belénk szeretett az út során és ha már a csapat része lett, szeretett volna pár képet is emlékül. 



Tényleg minden képen ott volt egészen vissza Párkányig.


Dömös - kötelező megállónk, bár itt a víz és a part is inkább bántja, mint szereti az embert, na meg a talpát.


A lányok itt is becsábították a mamát a vízbe.


16 éve otthon érzem magam itt. Kovácspatak ♥


Lehet szebb helyen hintázni???


... S a pillanat, amikor minden kerek: kávé,  Kofola, Dunakanyar ♥

 Utolsó érintés:


Naplementében Dunamocsnál:


A Duna partján - azt hiszem, ide bármikor beköltöznék. Ebben a házban minden megvan, ami kell. 
A gyerekek szerint is, hiszen itt is volt trambulin.



Ennyi fért bele egy napba úgy, hogy az élményt adjon, ne csak látnivalókat. Érzést és erőt. Na meg hitet, hogy ha az Aranyember rátalált, akkor talán nekünk is sikerülhet.

Én hiszem, hogy mindenkinek rá kell találnia a saját kis Senki szigetére. Biztosan eljön ez a pillanat, ha már nem saját maga elől menekül. Hiszen az Aranyembernek is legalább annyi fájdalmat okozott az ő földi paradicsoma, mint örömet mindaddig, amig nem merte önmaga előtt felvállalni, mi is teszi őt igazán boldoggá. 

2 megjegyzés:

  1. Csodaszép!!!!!! Dunának ez a csendes partszakasza sajnos nincsen közel hozzám....

    VálaszTörlés
  2. Mi is messze vagyunk,amikor errefelé éltem is ritkán jártunk ott, s főleg nem így. tetszett a párhuzamod.

    VálaszTörlés