2015. augusztus 26., szerda

Kihívás - kérem ezt a négy napot!!!

Egy kihívást hoztam ma  nektek, amelynek a "Kérem ezt a négy napot !"  nevet adtam és nagyon szeretném, ha minél többen csatlakoznátok hozzá.

Hogy mit is jelent ez?
 Végiggondoltam az elmúlt nyolc hónapot és megpróbáltam minden hónapból egy olyan napot megnevezni, amely csak az enyém volt és csak rólam szólt. Nem gyerekes program, nem családi, hanem saját.
Szerintetek sikerült?
Sajnos nem. Pedig aki ismer, vagy rendszeresen olvassa a blogomat, az  tudja, hogy igyekszem tudatosan védeni az én-időmet és mindig szem előtt tartani, hogy csak úgy működhet kerek egészként az életem, annak minden egyes szerepével és feladatával, ha mindennek a magja, az alapja, én, mint ember rendben és jól vagyok.

Na de most matematikázzunk egy kicsit, mielőtt bármiféle új célokat tűznénk ki magunk elé. Lássuk számokban, ezt az évet:  237 nap van mögöttünk az évből. Ebből olyan sok lett volna nyolc napot csak magunkért élni, csak magunknak adni???

Valahogy a barátnő, feleség, háziasszony, majd anya szerepek elérkeztével megszűnik az életünkben a saját idő fogalma. Beledobjuk az egész  létünk, minden évünk 365 napját és azok minden egyes óráját a nagy közösbe. Ha bárkinek bármi kell, tessék,szolgálja ki magát,  vegyen el belőle, - belőlünk!  Jut is,  marad is talán. Jut, ... de tényleg marad is? A saját statisztikám nem ezt mutatja, s elhihetitek, hogy a környezetemben élő nők sem dicsekedhetnek sokkal kedvezőbb adatokkal.



Annak az apropója sem véletlen, hogy ezt a kihívást mostanra időzítettem. Talán még soha sem éreztem ennyire, hogy több időt kell csak magamra fordítanom. Lemerültek egy kicsit az elemek, az pedig az életfilozófiámmal teljes mértékben ellenkezik, hogy csak a túlélésre játszak. Nem akarok kibírni, kihúzni, túlélni, átvészelni egyetlen napot sem! Ahhoz túl értékes ez az élet, ilyen módon eltékozolni azt   egyszerűen nem szabad!

Jöjjön hát akkor maga a kihívás:

A maival együtt 128 napunk, picivel több, mint 4 hónap van hátra ebből az évből. Csatlakozzatok hozzám és válasszatok   ki négy olyan napot, - minden hónapban egyet, amely csakis a tiétek lesz! Na de  itt még nem végeztünk, ez önmagában még nem  lenne egy  kihívás! Most jelöljetek ki mind a négy napra  egy- egy konkrét programot, célt és kötelezzétek el   magatokat, hogy meg is fogjátok  azokat valósítani. Kérlek titeket, ne vegyétek félvállról ezt a kihívást! Ne gondoljatok arra, hogy ezek is majd üres ígéretek lesznek. Tiszteljétek magatokat annyira, hogy a saját magatoknak tett fogadalomaitokat  szent dologként kezelitek. Én a saját magamnak és a gyerekeimnek tett ígéreteimet mindig betartom. Ezek szentek, sérthetetlenek. Ugye ti is így gondoljátok ezt???
Elindultunk hát onnét, hogy a kihívás értelmében kijelölünk magunknak négy napot. Ezeket tessék a hónap végéig bekeretezni a naptáraitokban, bejelölni a telefonjaitokban vagy határidőnaplójaitokban.
Augusztusztus végéig konkretizáljátok a szeptemberi én-napotok programját, majd szeptember közepéig a többit is. Hogy nehéz előre tervezni? Igen, de  lehetetlen is? Ugye, hogy nem!???! Újra emlékeztetnélek titeket arra, mielőtt bármilyen kifogást keresnétek: összesen 4 napot szeretnénk kisajátítani a SAJÁT életünk elkövetkezendő 128 napjából. Akkora önzőség ez? Ha valaki erre azt válaszolja, hogy igen, akkor azzal ne törődjetek! Sokkal önzőbb ezek szerint, mint amilyennek ő  lát minket. Másrészt pedig, írtam már egyszer: a boldogsághoz kell egyfajta önzés. Akarni kell, ragaszkodni hozzá és soha el nem engedni!


Elő tehát a naptárakkal, a színes tollakkal, az álmokkal! A bátrakat arra kérem, osszák meg velem, velünk mire is kérik azt a bizonyos négy napot saját maguktól! Inspiráljuk egymást, adjunk ötleteket azoknak, akik félve kezdenek bele ebbe a programba és még csak most tanulják azt, hogyan rendelkezhetnek a saját idejükkel!

Az én négy napomban  már biztosan lesz egy Ákos koncert. Vagy  kettő? 
Mert nőnek lenni jó is lesz, mert az jár , az alap. Remélem, ott sokatokkal találkozom majd személyesen is.  
Még mindig maradt legalább egy napom. Nem kell félni, biztosan ki  fogom használni azt is! Tegyetek így ti is!!! Kérjétek ti is a négy saját, én-idős napotokat!!!

(képek forrása )

6 megjegyzés:

  1. Most terveztem elolvasni a hsz-okat.:) Hm.Tervezésben nem vagyok jó, én olyan utolsó pillanatos vagyok,de tegnap pl. munka után ,otthon a kertben, a hintaágyban aludtam egy nagyon finomat. Ez volt az ÉN alvásom,pihenésem.NAGYON szeretem!!!!

    Kérdés: az egész nap ,a 4 nap ,reggeltől-estig legyen az enyém????? Így gondoltad?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem kell feltétlenül egész nap, az a lényeg, hogy rólad szóljon az a nap. A Facebookon szerencsére aktívabbak az emberek, mint itt, talán komentelni is könnyebb ott.

      Törlés
  2. Szívemből szóltál. Ismét. Csak nekem most nehéz. Mármint tervezni. De csakazértis.
    Május 29-e óta itthon vagyok Borival. Jó kis nyár volt, rengeteg mindent csináltunk. Együtt. Leginkább ketten, merthát Apa dolgozik, a két hét nyári szabadsága alatt pedig itt voltak a nagyobb gyerekei, ill. velük volt a nagymamánál.
    Elfáradtam, kicsit fásult lettem.
    Készülnöm kellene, fészket rakni, és azt veszem észre magamon, hogy semmihez nincs kedvem. Illetve van, de mivel nem tudom, mikor tehetném meg, rögtön el is vetem.
    De most itt a lehetőség, hála neked. :-)
    Jövő pénteken koncertre megyünk. Persze, viszem Borit is, mert egyrészt nincs kire hagynom, másrészt pedig a Csík Zenekar nála is nagy kedvenc, de legalább picit más lesz. Tehát az első szeptember 4.
    A második valamikor október eleje lesz, mikor kész a festés, be van rendezve a gyerekszoba, kész a babasarok. Egy barátnős délután. Késő délutánig.
    A novemberi talán a kórházban lesz, szülés után, picit egyedül, befelé fordulva, újraélve mindent... :-)
    Nekem ennyi fér bele szerintem, de ehhez ragaszkodni fogok. Ígérem. Magamnak. Neked.

    VálaszTörlés
  3. A fb-on hol van ez a kezdeményezés?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a FB-n van oldalam és rendszeresen megosztom a bejegyzéseket tobb csoportban is, pl az Anyák vagyunk csoportban.

      Törlés