2015. június 21., vasárnap

35

Az én életemben a szülinapi diótorta az, amire örökké  lehet vágyakozni. 
Talán majd egyszer az is meglesz, ez a nap is  nélküle kellett, hogy kerek legyen.

Az én 15 percem ( öröm, ha ennyi is megadatik, mikor az ember két kisgyerekkel kirándul egyedül):
Levendulás citromos és levendulás étcsokis fagyi, gluténmentes változatban, gluténmentes tölcsérben. Leültem, megettem. Eszter aktív társam minden jóban és kalandban, Nonó pedig úgy támogatott, hogy elaludt a babakocsiban ez időre.  Köszönöm. 





Magamtól magamnak:


7 megjegyzés:

  1. Isten éltessen nagyon sokáig! Ha tudtam volna hogy mi a kívánságod csupán egy diótorta , elkészítettem volna aztán fénypostával elküldtem volna:-))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Éva. Igen, egy igazi diótorta, - gluténmentesen. Főzött krémmel, ahogy a mamám szokta.

      Törlés
  2. Nagyon boldog születésnapot kívánok neked! Ha itt lennél süttetnék neked diótortát, a fiam kérte az ősszel, nagyon finom volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. Évek óta vágyok egy szülinapi diótortára.

      Törlés
  3. Ha nem is diótorta, de egy apró kedvesség vár nálam! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. megláttam és nagyon nagy örömet okoztál vele. írtam is kétszer, de nem jelent meg, a mostani már igen ♥ koszonom ♥

      Törlés
    2. Ahogy meg láttam, egyből te jutottál az eszembe!
      "Minden egyes napom egy igazi ajándék legyen. Hogy miért? Mert másképpen nem lehet, nem érdemes."
      Ez is egy ajándék! :)

      Törlés