2015. május 31., vasárnap

Dackorszak? Ez valami vicc?

Ugye  hallottad már? 

Első dackorszak, ..... második dackorszak?!?

Bruha-ha!!!

 Te is folyamatosan röhögsz ezek hallatán? Én igen.

 Merthogy első gyermekem esetében  még hittem, hogy az a bizonyos első jön, majd elmúlik, a gyerek erőt gyűjt, azután megint rástartol, támad, kikezd, kikészít, próbálgat, közben formálódik, feszeget, majd megint vissza. Úgy képzeltem, - mert ezzel etettek, hogy vannak elhatárolható dackorszakok. 
Na most ugye két gyerek után  a szülő is kinövi a meseidőszakot, nem dől be már az eféle vicces mendemondáknak, hogy első, második, sokadik, mégha azokat Vekerdy tanár úr szájából hallotta is, akit szeret és tisztel, ... na de mégis. 
Ilyen, hogy első, meg sokadik, .... egyszerűen  nincs!!! Elárulom nektek, hogy ezeket csak azért mondják nekünk, hogy ne adjuk  fel. Hát hogy bírnánk erővel, lendülettel, REMÉNNYEL, ha már az elején közölnék velünk, hogy na barátom, mostantól egy erőpróba az életed, kialakult az önálló akarat, ezek után aztán nyesegetheted a  gyereked vadhajtásait napi huszonnégyben, akkor is azt fogja csinálni, amit ő akar???



Igyekeztem visszaemlékezni, hogy alakult a lázadás az én életemben. Magamat sem tudom megvígasztalni, de csak arra emlékszem, hogy mindig háborúztam. Hogy ennek mikor lett vége??? Hm.... talán 33 évesen??? Jó kilátások, ugye? Azt is eláruljam, mi vetett neki  véget? Talán egy beérés és a felismerése annak, hogy az, aki minden ellen lázad, maga ellen lázad valójában, magát emészti fel, annak meg nem sok értelme van.  

Két gyerekem van, ez már  a dzsungelharcos kiképzés szint, így az én elméletem is változott a dackorszakról. Megfigyeléseim szerint van pici rapli, a kicsit nagyobb, ... nekem a 15 hónapos kor is ide tartozik, meg minden más, egészen addig a bizonyos két és fél éves korig, amikor is beindul a gépezet. Ott már ősrobbanás van. onnét már nincs visszaút, önálló életre kel az akarat és ez az egész soha többé nem ér véget (vagy csak felnőtt fejjel, akkor meg már majdnem mindegy szegény megtört szülőnek ugyebár ).



Mi mindent figyeltem meg abban a bizonyos két és fél éves sorsdöntő életkorban? Nyugis séta közben egyszer csak kezet kézből kitép, cikcakkban menekül, nehogy követhető legyen, végül egy szemfényvesztőt megszégyenítve elbújik!!!! Eszter ezt 2,5 évesen a törökországi nyaralásunk során kezdte bevetni, futott át úton, hotel előterén, medence vize felé. A legtalálóbb búvóhelye    egy kandalló belseje volt. Ott lapult benne szótlanul.
Ott akkor azt hittem, ennél nincs rosszabb, de egy hasonló korú kisfiú anyja sírva közölte, hogy húsz percig ordítva kereste a nyolcadik emeleti, nyitott teraszú szobájukban, a szoba terasza alatt a füvön,  minden lehetséges helyen a hasonló korú gyerekét.  Végül, mikor összeomlott és sírva  az ágyra esett, a gyerek előlépett a sötétítő függöny mögül szótlanul. Szegény azt kérdezte, pszichológushoz, vagy pszichiáterhez kell- e vinni a gyereket.
A cikcakkos anyagyilkos futást Noémi is műveli, nagyon jó benne. 
Na de jöjjön még ide a teljesség igénye nélkül pár gyöngyszem az ártatlan, cuki lánykáim  jócselekedetei közül. Eszter ebben az időszakban nyelt le egy eurót, amire máig is büszke, hiszen kórházba került, ami ugye buli és azt mondták neki, hogy látszik, hogy bankár az anyja.
Noémi se marad le. Tudom, hogy nagyon imádnivaló a hat pálmafával a fejecskéjén, mindenkit megtéveszt egy pillanatra, de ezen a héten már kétszer is sikerült maradandót alkotnia. Először ellopta Eszter olvasókönyvét, besurrant vele a mosdóba, ott megnyitotta  a csapot és beáztatta a könyvet. Ohh, biztos az ilyen támadások miatt van ezeknek a könyveknek vízlepergető, zsíros borítójuk! Én mindenesetre köszönöm, a strapabíró borító ez esetben könyvet mentett.
Ma pedig úgy gondolta, klassz és vicces dolog tiszta erőből átharapni a működésben lévő hajszárító vezetékét. Nem hallgat senkire, pedig Eszter első tanácsa ez volt számára, mikor megérkezett hozzánk: " És nem szabad megrágni a kábeleket, jóóó??? " Ennyit ért a jó tanács, vagy csak annyi rögzült belőle, hogy KÁBEL JÓ. Tuti, ... másként nem tudom megmagyarázni ezt a furcsa vonzalmát.



Visszadumálás is van ám! Ez Eszter esetében kicsit durvább, mert érti az ember, Noémi esetében még kiélvezem, hogy sokszor érthetetlenül halandzsál, így mikor éppen nekem címezve mondja a magáét, akkor csak mosolygok. De persze ahhoz van elég esze, hogy a megfejthetetlen nyelven elmondott mérges dumája végére odabiggyesszen egy tisztán érthető mondatot: TE EGY CSÚNYA ANYA VAGY. CSÚNYA.

Mindketten verhetetlenek voltak a ruhaakasztó álványok közti elrejtőzésben is, ha betévedtünk egy üzletbe. Ott is indult a cikcakk futás, majd csukafejes, gyors eltűnés. Noémi még a lábait is felhúzza, felkapaszkodik az álványra, nehogy a cipője elárulja, ha a bolt padlójára feküdve mustrálom a terepet. Micsoda buli, nem???  

Hát itt tartunk  most. Nincsenek mesék. Eszter is átpártolt a Nickeleodonra a Mini Maxról, én se olvasok több nevelési tematikájú könyvet. 

 Nincs első, második, egy van, de azt telibe kapjuk.
Na most ezek után ha ti azt mondjátok, hogy nálatok ez nem így volt, meg hogy igenis vannak normális időszakok, akkor vehetem elő újra a megmondókönyveket.
 Szóval, .... légyszi,.... ha kérhetem, olyanokat írjatok ide, hogy: EZ TÉNYLEG ÍGY VAN, NEKÜNK SE JOBB. Oké?
Nem, mintha nekem attól jobb lenne, ha másnak se jó, ... de talán mégis :-D

Képek forrása


2015. május 29., péntek

Virágok


A virágpor és a virágillat biztosan látás és tudatmódosítók, mert még a rendetlenség is elhalványul, szinte láthatatlanná válik, ha az ember erre fókuszál:




De lehet  egyáltalán másra???


2015. május 23., szombat

Mert nőnek lenni megint jó volt - gondolatok a 3. Mert nőnek lenni jó rendezvényről

Egy hét telt el a legutóbbi Mert nőnek lenni jó óta és már többen kérdeztétek, mikor fogom megírni a saját élményeimet is a rendezvényről.

Bevallom, teljesen máshogyan éltem meg azt múlt év novemberében és most is. 
Nem vagyok egy izgulós típus, ha felszólalásról van szó, de  novemberben volt bennem egy kis vizsgadrukkszerű érzés.  Hogy miért? Akkor csatlakoztam a Mert nőnek lenni jó közösséghez, volt bennem egy kis izgulás amiatt, mennyire lesztek elfogadóak na és persze befogadóak azzal kapcsolatban, amiről beszéltem, amit képviselek. Egy fogadalmam volt csupán - teljesen nyitottan és őszintén fogok beszélni, mert csak úgy tudok hiteles lenni. Az akkor megélteknek nagyon sokáig a hatásuk alatt voltam, mert rengeteg pozitív visszajelzést, szeretetet és érdeklődést kaptam tőletek, így a mostani, immár harmadik Mert nőnek lenni jót is  nagyon vártam. 

Előadói szerepköröm kicsit kibővült és november óta fokozatosan igyekeztem Mészáros Krisztina munkáját segíteni.
 Krisztina a rendezvény szülőanyja. Hihetetlen szeretettel gondoskodik a második gyermekéről, erről az egyedi kezdeményezésről. Megmosolyogtam, ahogy a bevezetőben megemlítette, hogy  az előkészületek során ő volt a szív, én az ész. Szerintem olyanok voltunk mint két szülő: az egyik ölel, símogat, véd, vígasztal, a másik szigorú, néha számonkér, néha megdorgál, de ami közös bennünk: mindketten szeretnek és ami talán a legfontosabb, - egy ilyen egységben minden jót átaadnak, amiben hisznek. 
Így teltek el a hetek és a hónapok és azt mondhatom, nagyon kiegyensúlyozottan tudtuk alakítani mindazt, amit szombaton átadhattunk nektek, résztvevőknek.
Ez alkalommal nagyon higgadtan és kiegyensúlyozottan  vártam a nagy napot. Őszintén, - úgy éreztem, sokan lesztek, nyitottak lesztek és szeretni fogjátok ezt a napot,- legalább annyira, mint mi ketten.
És természetesen ez  így is volt. Ugye, hogy csak hinni kell a dolgokban???  Rekordlétszám, megtelt előadóterem, gazdag kézművesvásár, sikeres kísérőprogramok, ... bőség zavara. 





Ahogy azt már írtam is vasárnap a rendezvény FB oldalára, számomra az egész nap legszebb pillanata az volt, amikor Krisztina köszöntője alatt egy csurdultig telt termet láttam, néhányatoknak már ülőhely sem jutott. Akkor, ott csak egy szó jutott az eszembe: köszönjük. Merthogy ezért éri meg a sok hónapnyi készülődés, szervezés, egyeztetés. Mindazok száma, akiknek az életére, gondolkodására hatással lehetünk, valójában sokkal több, mint ahányan ott voltatok akkor. A családjaitokra, környezetetekre is kihatnak az átéltek, hallottak, tanultak. Mert hisszük, hogy a legtöbb dolog akkor kel életre, ha azt a nő hozza világra, éli meg, mutatja be, adja át. 

Tegnap beszéltünk Krisztinával arról, hogy mennyi erős kisugárzású nő tartott velünk szombaton. Igen, mi is figyeltünk titeket, éreztük az energiáitokat, láttuk és hálásak voltunk a sok kíváncsi szempárért, a nyitottságotokért és a rengeteg pozitív visszajelzésért.
Minden belefektetett energia sokszorozódott  és biztosan egyetértetek velem abban, hogy ez az igazán gazdag nap fénysebesség gyorsasággal telt el. Nem érzékeltük az időt, mert jó volt minden percét megélni. 
Hosszasan tudnék még írni az átéltekről,  az előadásokról, rólatok. Nem teszem, mert sosem hagynám abba, rengeteg a fejemben a gondolat, szívemben az élmény, érzelem.

Azt ígérem csak,- és ezt egyeztetés nélkül ígérhetem szerintem Krisztina nevében is, hogy mindazt az energiát, szeretetet, amit kaptunk tőletek szombaton,  a következő, novemberi Mert nőnek lenni jóban fogjuk továbbadni, visszaadni nektek.
Mint jó cukrászok, ismerjük már a  receptet, megvannak az összetevők, megvan a gyakorlat, a legfontosabb hozzávaló, amelytől a részecskék összeállnak, ízt és zamatot kapnak, azok viszont ti vagytok. Nélkületek nem működhetne mindez, nem kelne életre a csoda.

Ha hiszitek, ha nem, a novemberi rendezvény kapcsán már most akívan ötletelünk. Ha bármilyen ötletetek, észrevételetek, javaslatotok van a programot illetően, megtiszteltek minket azzal, ha megírjátok azt nekünk. 

Egy személyes élményt azért engedjetek meg még így a végére. 
Szombaton velem tartott Eszter lányom is, aki a maga hét és fél évével nagyon büszke arra, hol is járt.
 Lelkesen mesélte mindenkinek, hogy ő bizony  a Mert nőnek lenni jón  volt. A maga módján elmagyarázta, hogy ott  a nők sokat beszélgettek arról, miért jó nőnek lenni. Ő pedig játszott, rajzolt, arcfestést kapott, focizott, csokit kóstolt, tombolát sorsolt és  a szövést is kipróbálta. Hát nem szép? Már szerinte is jó nőnek lenni ♥♥♥

2015. május 21., csütörtök

Házi hamburger

Mióta a Meki Magyarországon gluténmentes dupla sajtburgert kínál, ellepték a GM Facebook csoportokat a boldogan hamburgerező emberek fényképei.
Győrben még egyik éttermükben sem található meg a gluténmentes változat, s bár ettől egy kicsit elszontyolodtam, mégis ennek hála készült ma nálunk egy világbajnok hambi.

 HANGURGER - így hívja Eszter, aki nem egy ragadozó, de most ő is jóízűen  betolta a finom, marhahúspogácsás szendvicset. 




A húspogácsához fél kilónyi marhahúst vásároltam. Sok helyen olvastam, hogy a zsírosabb jobb erre a célra, a miénk viszont elég sovány volt, de nem száradt ki. Fontos, hogy frissen, előttem darálták le, egy általam választott friss husiból. A darált húst fűszereztem - só, bors, pici kömény, egy kanálnyi magvas mustár, ketchup (GM), egy kevés tamari szósz, fokhagyma, apróra vágott hagyma került bele, valamint egy tojás sárgája. A keveréket ajánlott hagyni, hogy összeérjen, én is így tettem. A nyers tojás sárgáját csak frissen  a sütés előtt kevertem hozzá. Az előkészített húsból egy kanál segítségével tenyérnyi pogácsákat formáztam, majd szétlapítva a forró grillrácsra raktam. Kevés olajjal megkentem őket, majd 4-4 percig sütöttem mindkét oldalukat. Ezután kicsit pihenni hagytam a húst. Fontos, hogy a húspogácsát ne forgassuk át többször, elég ezt egyszer megtenni, így az finom, ízgazdag, szaftos marad.



Saját magam számára gluténmentes bucit pirítottam át a grillrácson, a család egy magvas, teljes kiőrlésű lisztől készült változatott kapott.

A hamburgereket mindenki saját ízlése szerint pakolta meg. Az enyémbe öntet ( GM), ketchup, paradicsom, ruccola, salátalevél, sajt, uborka került.

Az eredmény világbajnok lett!!! A húspogácsa szaftos, ízes, öröm volt beleharapni.  Nem hiszitek? Íme!!!



Ugye ti is kedvet kaptatok hozzá? Jól jártunk ezzel a GM sajtburger őrülettel, ennek hála a mi étlapunkra is felkerül a saját, egészséges változatunk.


2015. május 20., szerda

Crumble, azaz morzsasüti mandulalisztből

Szerepelt már nálam morzsasüti, nosztalgiázva a londoni ízek után. Most ennek egy tavaszi és egészségesebb változatát készítettem el.
Kiindulásnak, ötletként jó, receptnek csapnivaló lesz ez a bejegyzés, mivel semmit se mértem :-)

Almát, epret, málnát használtam a crumble alapjául. A meghámozott, felkockázott almát a többi gyümölccsel együtt egy tálba raktam, kevés nyírfacukrot szórtam rá, ráreszeltem egy citrom héját, majd annak levéből is adtam a keverékhez.
A gyümölcsös alapot egy margarinnal kikent piteformába rendeztem.
Margarinból, kevés nyírfacukorból és mandulalisztből elkészítettem a morzsát, - ebbe is került egy kis citromhéj. Ahogy azt írtam a bevezetőben, arányokat nem jegyeztem fel. A mandulalisztet fokozatosan adtam a margarinhoz úgy, hogy az eredmény a pitetésztáéhoz hasonló állagú legyen. Sütőport sem tettem bele, pedig volt otthon gluténmentes változatom, de úgy gondoltam, így is jó lesz az eredmény. Jelentem, igazam lett, bár a sütőportól a megdagadt morzsák teljesen befedték volna a gyümölcsöket, így meg a tészta egy része belesült a gyümölcsbe.



(gyenge a fotó, de igyekeztem gyorsan megörökíteni ezt a rövid életű sütit)


Az elkészült tésztát a gyümölcsökre morzsoltam ( csipedtem), majd mikor teljesen befedtem az alapot, beraktam a sütit 40 percre 160 fokra a sütőbe.

Az eredménnyel nagyon elégedettek voltunk. A mandulaliszttel olyan finom lett a crumble, mint még soha. 

Ez a tapasztalat is megerősített abban, hogy kísérletezni igenis érdemes. Apró módosításokkal a megszokott kedvenceinkből egészségesebb és amint azt a példa mutatja, finomabb változatokat is kihozhatunk.

2015. május 19., kedd

TALIN - krémkeverő tanfolyam már most szombaton!!!

Szeretnék a figyelmetekbe ajánlani egy nagyon érdekes, tartalmilag  igényes  és intenzív tanfolyamot. Kata, a  dunaszerdahelyi Talin natúrkozmetikai bolt tulajdonosa (e-shopja:  www.talin.sk ) ezúttal egy két napos krémkeverő tanfolyamot készített elő nektek. 

A tanfolyamot Both Tímea kozmetikus, a COSMIO csapat profi tagja fogja tartani. Egy hétvége alatt most két modult tudtok elvégezni, melyek során bevezetésként a natúr kozmetikumok alapjait ismerhetitek meg, majd a gyakorlati részben wellness kencék, tusfürdők, ajakápolók, fürdőgolyók, masszázstömbök, deók elkészítésében szerezhettek tapasztalatokat.

Vasárnap már a második szinttel folytathatjátok. Témára kerülnek a többfázisú krémek, emulziók, lotionok. Ezek elkészítését is megtanuljátok majd természetesen.
Minden szükséges alapanyagot Kata fog biztosítani, nektek csupán a saját mixeretekre lesz szükségetek.  





Érdekes lehet a tanfolyam olyan kozmetikusoknak, akik szeretnének vendégeik számára valami igazán különlegeset, személyre szabottat nyújtani.

Az egészségügi gondokkal küzdők részére is ajánlott ez a képzés. Olyanoknak, akiket allergia, pikkelysömör, ekcéma vagy más hasonló kellemetlen betegség kínoz. A tanfolyamon tanultak alapján saját maguknak fognak tudni krémet, kozmetikumokat készíteni. 

Na és persze ne feledkezünk meg a kisgyerekes anyukákról sem, akik olyan készítményeket szeretnének használni az érzékeny bababőrre, amely összetevőit alaposan ismerik. Sok esetben normál krémeket, testápolókat árusítanak bababarát jelzővel illetve. Elég a jó marketing, a megfelelő, hangzatos jelző, azzal bármit el lehet adni.

És végül, de nem utolsó sorban ott vannak azok a nők, akik akár környezettudatos gondolkodásuk miatt is szeretnék saját maguk elkészíteni krémjeiket. Így azok nem vegyi üzemek végtermékei, a tárolásra használt tégely minden alkalommal újrahasználódik, de ami fontos: használat után a szennyvíz nem egy vegyszeres koktél, így annak tisztítása, újrahasznosítása sem annyira igényes.


A BIO kozmetikumokkal gyakran párosítják a magas árat is, amely igaz lehet, ha hagyományosan, üzletben vásároljuk meg őket. Abban az esetben viszont, ha ezeket otthon készítjük el, megfelelő tudással az egész család számára, az előállítási ár merőben alacsonyabb lesz, mint a kereskedelmi. S ha már a kereskedelmet, na meg a marketinget említettük: Egy olyan krémet, amelyben mondjuk egy cseppnyi argánolaj van, már el lehet adni ezzel az összetevővel. Mindegy nekünk, ha ilyen alapanyagú krémet keresünk, hogy abban bőségesen, vagy csupán nyomokban taláható meg a keresett összetevő? Ugye, hogy nem?!?

Azt hiszem, elég okot sikerült felsorolnom, amiért érdemes legalább elgondolkodnotok a krémkeverő tanfolyamról. Személy szerint támogatok minden olyan kezdeményezést, amely célja az önellátás, a tudatosság megerősítése a vásárlókban. Sok dologról ténylegesen csak mi nők döntünk egy családban. A tanfolyamon tanultak szilárd alapul szolgálhatnak ahhoz, hogy újabb és újabb családok lépjenek a változás útjára, ezen a területen is.


Továbi információkat a tanfolyamról ERRE A LINKRE KATTINTVA TALÁLHATTOK. Itt tudtok jelentkezni a tanfolyamra is.

A képek forrása a Talin FB oldala volt.

2015. május 14., csütörtök

Synagoga Café Nagyszombat - ajánló

Szeretném a figyelmetekbe ajánlani az egyik legfantasztikusabb helyet, ahol az utóbbi időben jártam. A Synagoga Café  Nagyszobat (Trnava, Szlovákia ) történelmi belvárosában található.



 Az úgynevezett kis zsinagóga épületében alakítottak ki egy hihetetlen hangulatú vendéglátóhelyet, amely mindamellett, hogy kávézóként működik, különféle kultúrális eseményeknek is otthont ad. Rendszeres helyszíne különböző festőművészeti és zenei rendezvényeknek. 


A beltér nagyon impozáns, odabenn  kellemes jazz zene  szól.  Ahogy azt a képeken is láthatjátok, az épület egész hosszában, a földszint mindkét oldalán üveggel lezárt boxokat, mini szalonokat alakítottak ki. Ezeket azok veszik igénybe, akik nyugodtabban, elzártabban szeretnének piheni, beszélgetni.


Mi a középső részben foglaltunk helyet, mellettünk sakktáblaként funkcionáló asztalok is voltak. Maga az épület, amely egyébbként a 19. században épült,  teljes mértékben megőrizte a hagyományos  zsinagóga jegyeit. 
 (Nagyszombatban egyébbként még egy, ennél lényegesen nagyobb zsinagóga is található, szinte a kisebbik szomszédságában ) 



 Ami a menüt illeti: számos, saját készítésű limonádét kínálnak. Ezek közül én a citromos - bazsalikomosat kóstoltam meg, amit egyébbként is nagyon szeretek.



A legnagyobb meglepetést az okozta, hogy a kávézó standard ajánlatában minimum két féle gluténmentes édesség is szerepel, így én is választhattam. Egy vajkrémes diótortát ettem. Nagyon friss és finom volt.



Mindenkinek szeretettel ajánlom a Synagoga Café-t, ha Nagyszombatban jár.



 Ez a város egyébbként is megér egy kirándulást, hiszen amerre csak néz az ember, templomokat lát. Ezek megtekintése céljából is érdemes Nagyszombatba egy tematikus kiruccanást tervezni.


Képek forrása és elérhetőség: www.synagogacafe.sk


Mert nőnek lenni jó


" Legyen egy napod, amikor újdonságokról hallasz, tanulsz, megerősítést kapsz, tapasztalsz, ismerkedsz, fejlődsz és feltöltődsz!"
Most szombaton, május 16.-án kerül megrendezésre a Mert nőnek lenni jó, sorrendben  immár harmadik szemináriuma.
Íme a részletes program. Ahogy látjátok, többek közt velem is újra találkozhattok előadóként.
Ez alkalmommal igyekeztem egy kicsit segíteni Mészáros Krisztina, a rendezvény "szülőanyja" munkáját a szervezésben és az előkészületekben is. Annyit mondhatok csak, hogy fantasztikus érzés egy ilyen nap megszervezésében, mégha csak szerényen is, de részt venni.
Bízom benne, hogy ugyanilyen felemelő érzésekben, élményekben lesz részük mindazoknak, akik megajándékozván saját magukat,  velünk tartanak szombaton.
Mindenkit szeretettel várunk ♥♥♥



2015. május 13., szerda

Lopott fél óra

Egy lopott fél óra új értelmet tud adni a napnak. Mennyi kalandra elég!!!

Jut idő például levendulát ültetni, sok apró kéz segítségével.
Ami ugye annyit jelent, hogy mindenki bekoszolja magát, anyátok meg egyedül dolgozik.



Azután jutalomfagyizni, egy földes körmű epertolvaj társaságában.






Aki miután megtömte a pociját, elindul világot látni.




Ennyi mindenre elég egy lopott fél óra. 

Az élet szép ♥

Ugye?

2015. május 10., vasárnap

Kerti körkép - 2015 május

Minden évben dokumentálom itt a blogon a kertünk virágba borulását. Visszanézve az előző esztendők képeit, pár héttel később kezdtek el virágozni a bokraink és a  fáink ebben az évben.

Az igazat megvallva, nem sok munkám volt ebben az évben a most látottakban, az utóbbi három napban viszont sokat pótoltam a lemaradásomból. Természetesen még mindig sok a tennivaló,  de ezzel mindenki így van, aki akár egy zsebkendőnyi területet gondoz. Hiszen a kert is él, fejlődik, megbetegszik, panaszkodik és természetesen hálás is akkor, ha kellő gondoskodást kap.

Jöjjenek most a képek:

Az elburjánzott szegélynövényt tegnap este vágtam vissza.


A fűszernövények  is egyre szebbek. 
A menta és a citromfű igazán bő termést hoz már egy pár hete.

Lehet nem szeretni? Az egyik kedvencem:


Azóta a rózsaágyást is kigyomláltam:


A lehető legszebb kilátás a hálószobámból: fehér akác ♥


Másik kedvencem ez a mini virágú orgonabokor. Az illatát több tíz méterről is érezni. 


A hagyományos, a magas szárú és a futórózsáink is ilyen színűek. 
Az idén a futórózsa a befutó a virágzási versenyben.


A nagy fehérség:




Japánbirs:


Japánbirs és mogyoró:


A menta is  jól érzi magát:



Bizonyítéka  a munkámnak. Jelentem, sokszor tértünk. 
Így elnézve ezt a képet, tiszta vidéki romantika, nem???


Orgonát is ültettem:


Türelmetlenül várom, mikor változik át ez a rész a hőn áhított páfrányosommá.
Az ősszel ültettem őket, de csak nemrég bújtak újra elő. 


Jaj, de szeretem ♥


Ginko biloba:


Nálunk a bodza is szívesen látott lakó a kertben. 
A kistesókat viszont keményen irtom.



Este hétre úgy tűnt, talán már vége lesz a munkának. 
Aztán...  a füge elszáradt ágait vissza kellett vágnom, de akkor már a barackfa belógó ágai sem maradhattak el. Kell a hely a tervekhez.


Kicsit megkönnyeztem, de ennek a nagy tujának, meg még egy kisebbnek menniük kellett. Sok kárt okoztak, az autók oldalában például :-(


Ennyi munka után jár a frissítő, a  napokban főzött mentás - citromfüves szörpből készített limonádé formájában.


És ott a limonádé mellett a következő napok feladata: 8 bokor levendula. 
Már csak a helyét kell megtalálnom.

Ugye, hogy nem unatkoztam???





2015. május 3., vasárnap

Egy birka a nyájból - mit (v)eszünk???

Jelen pillanatban úgy érzem, életem minden területéről tükröt fordít felém a sors, hogy lássam, amit látnom kell. Felismerjem, mi mindenen kell változtatnom, mi mindent teszek, élek meg helytelenül és ami a legfontosabb: tudatosítsam, csakis én vagyok az, aki igazi változást érhet el. Mert változtatni igenis kell.
Annak ellenére van ezer hiányosság és lelkiismeretfurdalást okozó dolog, hiba az életemben, hogy már régóta törekszem egyfajta tudatosságra bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Szokták mondani, hogy az útra rálelni és rálépni igazán nehéz. Aztán amikor végre elindulsz rajta, vándorolsz már egy ideje a cél felé és visszanézel, látod, milyen kevés is az, ami mögötted van ahhoz képest, ami még vár rád. Hát így vagyok ezzel én is. A felismerés megvolt, az úton elindultam, de néha ijesztő, mennyi van még a célig. Addig, hogy elmondhassam,  végre a magam értékei és elvei szerint élek. Azt pedig bizonyára ti is tudjátok, mennyire nehéz is ebben a világban így élni.
Merthogy pont az ellenkezője a cél. Úgy tud hatékonyan működni, termelni, létezni ez a világ, ha mindenki behódol, EGYENruhát visel, EGYENminta szerint, előre kiszámíthatóan él, dolgozik, vásárol, gondolkodik. Hányszor gúnyolódik az ember a birkákon, pedig valójában nem vagyunk különbek. Béget valaki, megyünk utána. Béget egy hangosat, szótfogadunk, zuhanunk vele együtt a szakadékba, ha éppen oda tart. Igazán messzire jutottunk az evolúcióban.



Ha most ezeket a gondolatokat olvasod és azt gondolod, érthetetlen elmélet az egész, gondolkozz el, hogyan él a mai emberek többsége? 
Felkel, indul, dolgozik, pénzt keres, jutalmazásképpen fogyaszt, fogyaszt, fogyaszt, túlfogyaszt, túlél, elkeseredik, vigasztalásként fogyaszt, fogyaszt, fogyaszt, nyomorog, számolja a napokat a fizetésig, majd újra .....  a többit már ismered. merthogy ugyanaz a program fut le újra és újra. 


Mindenre igaz ez. Vegyük csak az élelmiszereket. Mennyit vásárolunk? Mennyire vagyunk tudatosak? Mit vásárolunk? Azt mondta nekem egyszer valaki, a tudatossághoz pénz kell. Na de mindenfajta vásárláshoz pénz kell! Okkal nem megyek pénteken vagy szombaton a heti bevásárlást intézni. Az előre megírt listámmal és "kevéske" zsákmányommal úgy nézek ki az eszeveszetten, tömött kocsikat tologató pánikszerűen raktározó emberek között, mint egy földönkívüli. Pedig elhihetitek, nálunk sincs nyomor és sajnos sokkal több kerül így is a kutyák táljába, mint ami elfogadható az én mércém szerint. Nem vagyok  garasoskodó, aki ismer, ezt tudja, de ha a nagymamám meglátná azt, ami úgy heti átlagban  megmarad, akkor csak szótlanul csóválná a fejét. Abban a néma fejcsóválásban pedig  benne lenne minden, ami elmondható és számomra a legmegszégyenítőbb pillanatok egyike lenne. 



Üres beltartalmú, műízű vegyi koktélokat vásárolunk tonnaszámra. És ha ez még nem lenne elég, az áru értékének kétszeresét fizetjük azért, hogy ezeket csillivilli módon, műanyag zacskókba csomagolják nekünk.Otthon aztán mi történik? Egy része megy a hűtőbe, fagyasztóba.  Fogyasszon, hamár egyszer úgyis fizetünk a villanyért, A másik részét megesszük. Drága csomagolás le, be a pénzért vásárolt kukazsákba, az megy a kukába, amit pénzért szállítanak el. Nonsens. Nem az, ahogy mindez működik. Inkább az, ahogy ezt működtetjük, fenntartjuk. Mert nekünk így jó. Így van beállítva az okosan kitalált birkarendszer, lehet bégetni.
Közeleg a hétvége, hűtő, kamra átnéz, merthogy TUTI SEMMI SINCS ITTHON. Ejnye, ez lejárt!  Az is. Meg amaz is. Fenébe, dobhatom ki már MEGINT!!! És kidobom és megyek nagybevásárolni, tolni azt a kosarat, ami bár hatalmas, mégsem elég, hiszen egy háztartásban alapmérték a KARTON meg a MULTIPACK. Nem?
Otthon aztán újra hűtő, kamra, fagyasztó, villanyóra pörög, kuka telik, kutya dagad, birka béget és fizet. 
Olyan dolgokért vagyunk hajlandóak egyébbként fizetni, hogy az nem normális. Nem kell velem egyetérteni de nálam ilyen kategória a tea. Három négyzetméternyi területen megterem annyi citromfű, menta, levendula (na meg sok fűszernövény), hogy az egész család egész éves teafogyasztása  meg van oldva. Bodza, csipkebogyó, akác, ezer más növény gyűjthető, egy kellemes sétával egybekötve. Hullámos burgonya. Formára vágott, fagyasztott krumpli X-szeres áron! Normálisak vagyunk? Azért fizetünk egy rakat pénzt, hogy a krumplink mintás legyen??? Ezernyi mártás, öntet, ezersziget, milliócsillag, akármi, pedig az a bizonyos mintás burgonya is talán egy tejfölös mártogatóssal lenne a legfinomabb, nem? Abba meg mi kell? Egy ötven centes tejföl, kis mustár, pici fűszer, esetleg zöldfűszer a kertből??? Jelentem, az ezersziget mártás árában is a legnagyobb tétel a csomagolás, na meg a tévéreklám.



Két irányba is folytathatnám ezt az eszmefuttatást. Miért vásárolunk annyit és mit vásárolunk? Mi a fenének halmozunk fel egy jégkorszak túléléséhez elegendő készletet? Úgy rohangálnak a multikban az emberek, mintha az lenne a cél, hogy felvásárolják a többiek elől az árut. Az győz, aki a legtöbbet megkaparintja magának.
 Miért vagyunk hajlandóak olyan dolgokért fizetni, amelyek nyomokban tartalaznak igazi alapanyagokat??? Gyümölcslé tíz százalék gyümölcstartalommal. Nem abszurd? Dehogynem, ahogy az is, hogy ezért fizetünk. Nálunk a szombati üdítő egy maréknyi eper volt szétturmixolva, egy kanál cukor, fél citrom, valamit egy maréknyi citromfű. Ehhez adtunk csapvizet, készen is volt a limonádé. Lehet kóla, lehet gyümölcslé, ha hozzánk vendég érkezik, azt kérdi, készítettél valamilyen limonádét?

Ez a mértéktelen túlfogyasztás, az ezernyi ízfokozó, helyettesítő, pótló szerintem alultápláltakká tesz minket. Túlsúlyos, mégis alultáplált világban élünk. Túlfogyasztunk, de éhezünk. Ki vagyunk éhezve az igazi ízekre, a jó alapanyagokra. Mikor érezted azt utoljára, hogy amit eszel, az táplál, gyógyít?  Pedig minden étkezésnek ilyennek kellene lennie. Ne eltelítenie. Nálunk mégis ez a lényeg. Legyen tele az a bizonyos moslékostál.

Mondhatjátok azt, hogy sok embernek nincs lehetősége megválasztani, mit ehet. És én erre azt fogom válaszolni, hogy ez sajnos így igaz. Nem róluk írok, bár sok esetben néhányuk élete jobb és könnyebb lenne egy kis tudatossággal.  Mégis ott van az a bizonyos bégetős réteg, aki elfelejtett gondolkodni, elfelejtett logikusan agyalni, megvakult, nem lát át  a rendszeren. Akik golfpályát csinálnak a kertjükből, akárcsak mi. A nagymamám értetlenül csóválná a fejét akkor is, ha azt meglátná. Megkérdezné, hát ez meg mi? Mire jó ez? 

A mamám azt sem értené, miért van a húsban egynél több összetevő. Ahogy azt sem, miért kell a kenyérbe harminc. Biztosan mondaná, nem a gluténra vagy érzékeny édes gyerekem, hanem erre a sok szemétre, amit a kenyérbe beleraktak.  Vegyi labor lett minden. Csoda, ha ilyenekké váltunk???
Tenyésztett birkákká.

Írtam már erről, most újra megteszem. Mikor mit akarunk enni?  Télen epret, persze. Az egy dolog, hogy a nyár elején van friss. Ízőrzésre eperbefőtt, eperdzsem, de nem friss eper decemberben.

Télen van alma. Van dió, mák van káposzta. Ezek voltak régen is és az emberek túlélték a telet import eper nélkül is. Hová tűntek belőlünk az igazi ösztönök? Nem figyelünk már se a testünkre, se a természetre, pedig mennyivel egyszerűbb lenne minden!!!

Egyentáp, egyenbégetés. Ott vagyunk ahonnét elindultunk. Messzire terveztem, eddig jutottam. Még az élelmiszerek területét sem tudtam körbejárni.
Végszót nem írok. Inkább csak annyit, hogy HAMAROSAN FOLYTATOM. 
Addig gondolkodjatok el ti is, nézzetek körül a: 
- kamrátokban
- hűtőtökben
- kertetekben
- lelketekben
- FEJETEKBEN.




üdvözlettel: egy birka a nyájból