2015. március 28., szombat

Búcsuzóul

Olyantól venni végső búcsút, akinek még lenne mondanivalód, akinek még lenne helye az övéi közt, lehetetlen.
 Hiába a tények, hiába a tudat, a gyászjelentés,  sem az emlékek, sem az érzések nem engedik, hogy az anyaföld mindenestül betakarja, elfedje. Pihenne, de te nem engeded. Aludna, te mégis ébresztenéd. Ő már nyugodt, a te világod pedig  úgy tombol, akár a viharos tenger.

Ahogy látod a koporsó felé hulló fehér rózsaszálat, eszedbe jut, hogy minden csak ennyi, egy mozdulat, egy pillanat, egy repülés. Lehet ellene küzdeni, el lehet fogadni, - ahogy van kezdet, úgy az is biztos, hogy egyszer eljön a vég is.

Nem hiszem, hogy létezne  ideális  pillanat a búcsúra.  Olyan, amikor az ember minden dolgát lezárva tud elmenni, s nem marad utána elvarratlan szál. Törekedni erre, úgy vélem, - felesleges. 
Ha kell mégis egy cél, kell küldetés, akkor legyen talán annyi, hogy merjük és tudjuk megélni az életet úgy, ahogy jön. 
Nem halogatva, nem megbúvva, nem háborogva. Szenvedéllyel, szeretettel, hálával.
  Úgy. mintha ez lenne az első pillanat, az egyetlen, vagy az utolsó.




Nem mondhatnám, hogy igazi hívő vagyok, ha lehet a hitet egyáltalán minősíteni. Mégis vigaszt jelentenek  számomra azok a gondolatok, melyek szerint ahogy mi emberek , úgy a Jóisten is azokat szeretné maga mellett tudni, akik jók és akikre méltán lehet  büszke. Ha ez így van, akkor most az egyik legjobb gyermeke előtt tárta ki karjait.

Nyugodj békében  ♥♥♥







2015. március 23., hétfő

Játék - Nyerj egy portrét Váradi Marietától!

A blog Facebook oldalán már beharangoztam a hétvégén, hogy mától újra játszhattok velem,- velünk,   mégpedig egy nem is akármilyen nyereményért!

Ezúttal Váradi Marieta ajánlott fel egy portrét  a szerencsés nyertesnek, amelyet egy elküldött fotó alapján fog elkészíteni A4-es méretben, méghozzá  az úgynevezett dry brush technikával.



A száraz ecset technika, - angolul dry brush technique az elnevezéssel ellentétben nem teljesen szárazan használja az ecsetet.  A hagyományos festési technikákhoz képest viszont sokkal kevesebb anyagot dolgozik.  A lényege, hogy egy viszonylag kis mennyiségű olajfestéket nagyon óvatosan vigyen  fel az adott területre.



S hogy mit kell tennetek ahhoz, hogy a tiétek legyen a nyeremény?



Nagyjából egy éve, a múlt év márciusi riport után készült el Marieta alkotói oldala a Facebookon, ahová rendszeresen feltölti a képeit.
Nincs más dolgotok, mint:

1) Lájkolni a Majika Art oldalt a Facebookon, IDE kattintva.

2) Megosztani a Marieta kiállításáról készült beszámolót a Facebook oldalatokon. Ezt ITT találjátok meg.  

Gyakori a lájkolós  játékok kritikája, én ennek ellenére azt gondolom, hogy ha azzal egy művész munkáját tudjuk megismertetni egy szélesebb réteggel, akkor abban semmi kivetnivaló sincs. Erre  a mai világban az egyik leghatékonyabb médium kétségkívül  a FB. Azt pedig, hogy ebben a művészetpártolásban és népszerűsítésben a blog aktív FB olvasótábora is segíthet, egyenesen megtiszteltetésnek veszem :-)

A játék határideje március 31. 

 Sok sikert, játszatok ti is velünk!!!


2015. március 21., szombat

Váradi Marieta kiállításáról a Csallóközben

Az e heti Csallóköz beszámol Váradi Marieta kiállításáról, megemlítve engem és a blogot is.


Hát akkor legyek feminista! - gondolatok az egyenlőségről

Ahányszor lefeministáztak eddigi életemben (ez viszonylag gyakori dolognak számít esetemben), mindig azt válaszoltam, hogy én nem vagyok feminista, egyenlőségpárti vagyok.
Abban hiszek, hogy minden ember egyforma kell hogy legyen, akár egy párkapcsolaton belül, vagy épp egy munkahelyen, a politikában, közéletben, bárhol.
Egy kapcsolatot két egyenlő ember alkot.  A jó munkának, tehetségnek, képességeknek, akaratnak nincs neme.  Azok vagy vannak, vagy nincsenek. Akiben megvannak, kapjon lehetőséget. Elvégre már a 21. században élünk!
Aztán jön a nagy büdös valóság, ezernyi hétköznapi történet akár az én életemből, vagy olyanokéból, akiket ismerek és azt kell hogy mondjam, -  na igen, még csak a 21. században élünk!
Mert minden rózsaszín  egyenlőségelmélet igazából  csupán  egy jól átgondolt stratégia. Időt kell nyerni, lenyugtatni a falkát ( értsd - a világot, a nőket ), beetetni, ha így tetszik. Addig sem ugatnak. Mert azt azért úgy nyíltan mégsem illik kimondani, hogy igen, mindenki egyenlő, de természetesen vannak egyenlőbbek is.  Elnézést, ha ez most így első olvasatra túlságosan primitíven, bután hangzik, de a valóság ennél még sokkal kiábrándítóbb.
Vegyünk például egy olyan esetet, amikor a nő tanult, jó képességű, gyakorlattal rendelkezik és mondjuk úgy mellékesen: gyereke is van. És dolgozik,  - pörög a mókuskerék a munkában, pörög a második műszak alatt otthon is. Igyekszik helyt állni, oldani, ha gond  vagy feladat van a munkában, ha probléma  van odahaza. Úgy érzi, mindent megtesz, mégis  kevés, mert a szakmai életében sem következik be semmi, ami a férfi kollégákéban valahogy természetesen alakul. Aztán kiderül, hogy férfinak mondott felettese megkérte a személyzetis kollégát, ne terheljék már ezt a szerencsétlen nőt továbbképzésekkel, projetekkel, ajánlatokkal. Van ennek ezek nélkül is elég gondja, hiszen gyereke van!!! Mint tudjuk,  a gyerekek nagy része a szeplőtelen fogantatásnak köszönhetően születik meg, kerül egy családba, lesz az ANYJA GONDJA! Mert 21. század ide vagy oda, a gyereket a munkáltatók csak GOND-nak szokták becézni. És azt is tudjuk, hogy a gyereknek csak ANYJA van, ha GOND van. Apja nincs. Vagy netán hallottatok már olyan esetről, hogy egy férfit azért nem akartak felvenni  egy munkahelyre, mert mondjuk két kisgyereke van??? Ugyehogy nem!?! Az ellenkezőjére persze mindenki tud azonnal egy példát felhozni a környezetéből.
Olyat is, - személyiségi jogok ide vagy oda, természetesen csak egy nőtől kérdeznek meg, hogy mikorra tervez gyereket, esetleg terhes -e már, mert mint azt megtudták, nemrég ment férjhez, az meg ugye automatikusan azt jelenti, hogy a GOND névre hallgató gyerek előbb vagy utóbb, de fel fog bukkanni, a nőnemű alkalmazott pedig egy időre elvonul babázni, utána meg átsorolódik a fogyatékkal élők közé!!!
Ilyennek lát minket a még mindig férfiak által vezetett társadalom. 
Egyenlőségesdit  akarunk játszani? Legyen!  Annak illúzióját, hogy ilyet lehet, ez létezik, van abszolút egyenlőség, meghagyják nekünk. Emlékeztek a Supermárió nevű videójátékra? Na ezt a miénket Supermáriának hívják és ilyen sajátosságai van: az egyik, hogy a főhős sose juthat el a célba, a másik, hogy az akadálypálya sokkal nehezebb, mint a férfi játékosé, a harmadik, hogy Supermáriának nem szuperképességei vannak, hanem szuper terhei. Így megy, küzd, de igazából célba sosem érhet.
Büszkén mondhatom, hogy sok okos, ügyes fiatal nő van a környezetemben.  Jónéhányan közülük az elmúlt időszakban próbáltak újra munkába állni, ki egy, ki két, GONDnak becézett gyerekkel. 
Mindnyájan megerősítették, hogy az állásinterjúk nagyrészt hasonló kérdésekből álltak: Látom, van gyereke. Mi lesz, ha megbetegszik? ( itt kell azt mondani, hogy három év alatt annyira kiképeztem, hogy egyedül ellesz betegen is otthon, beadja magának a gyógyszereket és még lázat is mér ). Van kire hagynia? Már jár oviba? Túlvan már a minden bacit elkapok és lebetegszem tőle időszakon? Iskolás??? Elsős? Az elsős gyerekkel még sokat kell foglalkozni, tanulni kell vele!
Hát jelentem, minden gyerekkel sokat kell foglalkozni. 
Mindenki arról számolt be, hogy a megbeszélések alatt úgy érezte, azt akarják kimondatni vele, hogy az ő élete mindenfajta kiskorúakkal kapcsolatos nyűgtől, gondtól mentes lehet. 
Jól van ez így?  Kimondatni a valótlant, aztán a lelkiismeretfurdalásos alkalmazott orra alá dörgölni azt évekig. Persze a férfiaktól ilyeneket senki sem kérdez.
Ez ám az egyenlőség!




Ha már így megemlítettük azokat a bizonyos kiskorúakat,- vannak helyzetek, amikor a kisember nem viselkedik a legszebben. Mit szoktak rá ilyenkor mondani? Nem nevelte meg rendesen az anyja!

Ha bemész egy házba és ott éppen abban a pillanatban nem ideális a rend, milyen neművé válik hirtelen a rendetlenség? Nőneművé. Pedig láttam én már nem egy családot, ahol a szerencsétlen asszony 24 órában is rakodhatott volna, az sem látszott volna meg, mert a férje és a gyerekei állandóan szétdobáltak mindent. Erre is mi a reakció? Miért nem nevelte meg őket rendesen??? De kérdem én: kell egy másik felnőtt embert nevelni? Lehet rajta finomítani, ha neki kényelmes az, hogy hanyagul szétdobál mindent, nem rak maga után rendet?   Azt meg ugye nem kell mondanom, hogy ha a gyerek látja, hogy az egyik szülő mindent otthagy  maga után, nem kell pakolnia, akkor valahogy ezt a példát vonzóbbnak fogja találni, mint a házi rabszolga anyjáét. 

Hányszor éltem már meg azt, hogy kisgyerekes családhoz érkezve a nő elkezd magyarázkodni, hogy miért nem makulátlan a rend, miért van összefirkálva a fal, kihasítva a kárpit, vagy bármi? Igen, ezek előfordulhatnak minden kisgyerekes családban, ismerjük. És bevallom, én is hajlamos vagyok erre, pedig felesleges. Azt viszont milyen gyakran élitek meg, hogy a férfi kezd el mindezek miatt magyarázkodni?  Úgy lettünk bekódolva, hogy ez a mi sarunk. Jól van ez így?

Ezernyi példát sorolhatnék, nem teszem. A lényeg, hogy bár minden megemlített  ügy, helyzet számomra az egyenlőtlenséget példázza, a világ mégsem azt gondolja  ezeket olvasva, hogy egyenlőségpárti vagyok, hane azt, hogy feminista. Én viszont többé már nem mentegetőzöm, nem korrigálom a fogalmakat. Ha így jobb, akkor legyek feminista! A lényegen semmit sem változtat. Nem vagyunk egyenlőek és fáj, ha ezt az ember olyanok példáján látja, akiket  igazán szeret. 
Természetesen vannak kivételek is. Mind munakhelyek, mind családok tekintetében léteznek jó példák. De nem az lenne a normális, hogy a rossz példából legyen kevesebb és a jóból több???
Azt hiszem, van még hova fejlődnünk .... ha hagyják. 


2015. március 15., vasárnap

Az igazi focidrukker

Bácsika megszólítja a focimeccsről hazafelé tartó tinit.
- Mennyi lett a meccs?
- 1:0, - hangzik a válasz.
- NyertÜNK?
- Nem. 
- VesztettEK?




Ilyen egy igazi focidrukker! Kitart jóban, rosszban a csapata mellett :-)




Váradi Marieta kiállítása Nyárasdon - beszámoló

Előre elnézést kérek, ha nem egy objektív beszámoló következik, de érzelmileg érintett vagyok Váradi Marieta kiállításával kapcsolatban. Merthogy szinte pontosan egy éve, mikor is készítettem vele egy beszélgetést itt a blogon, javasoltam neki, hogy hozzunk össze egy kiállítást a festményeiből Nyárasdon, a szülőfalunkban.



 Az ötlet mostanra megvalósult, így pénteken, március 13.-án megnyitottuk a festményeiből összeállított tárlatot a nyárasdi kultúrházban. 



És igen, nagy volt a siker, rengeteg a mosolygó arc és a rácsodálkozó tekintet. 
És újra csak  igen, - bennem is  ott volt az a bizonyos érzés, hogy ezért megéri ezt az egészet csinálni, írni három éve  a blogot, hiszen ezzel a kiállítással is kiléptem a virtuális dimenzióból,  a szavak mögül.  Mégis azok a szavak  voltak azok, amelyek segítettek nekünk idáig eljutni és megvalósítani egy mondatnyi gondolatot.  És ha már a szavakat ennyit emlegetem, engem ért a megtiszteltetés, hogy  azokkal  keretbe foglalhattam  ezt a rengeteg szép képet, bemutathattam   a tárlatot és a művész világát, eddigi életútját.  



Sikerült egy újabb ügyes fiatal alkotót megismertetni azokkal, akik között hosszú évekig élt és nem is sejtették, micsoda tehetség bújik meg ebben a csendes virágkötő lányban. 
A rengeteg mosolygós arcon kívül jó volt látni, hogy a rendezvény főszereplője is határtalanul boldog volt és bízom benne, hogy szerénysége ellenére azért nagyon büszke is. 



Minden művésznek, vagy akárcsak szárnyait bontogató művészpalántának kívánom, hogy lehessen része ilyesfajta bemutatkozási lehetőségben, amely egyben egyfajta visszaigazolása is a munkájuknak. A munkának, amely az alkotás folyamatában hihetetlenül személyes, zárt és intim, hiszen a festő vászonra visz egy darabot saját magából. 



Egy tárlat alkalmával ezeket a lélekdarabkákat kell "kiteríteni". Nagy bátorság kell hozzá, az ember saját magát is kiadja általuk. De mégis, minden félelem vagy izgalom ellenére is talán pont ezért érdemes ezt az egészet csinálni. Nem mindenkit áldott meg a sors ilyen szép önkifejezési  eszközzel. Ez a kincs pedig csak akkor tud igazán tündökölni, ha más szemek is gyönyörködhetnek benne, ha más lelkét is megsímogathatják.




Váradi Marieta kiállítása április 5.-ig megtekinthető a nyárasdi kultúrházban és ha minden jól megy
 ( dolgozunk rajta ), akkor hamarosan más helyszíneken is.  Nézzétek meg ti is!
 
Szeretnénk  megköszönni  Nyárasd községnek, a CSEMADOK helyi alapszervezetének, valamint a nyárasdi kultúrház vezetőjének a támogatást és a bemutatkozási lehetőséget. 



 Marieta képeit megtaláljátok a Facebookon is IDE kattintva. 
Az egy éve készített beszélgetésünket pedig  ITT olvashatjátok el újra.





2015. március 14., szombat

Túrós rétes rizslapból - gluténmentesen

Egészségügyi okok miatt én is és az anyukám is gluténmentesen igyekszünk  étkezni egy rövid ideje. Ő mélyeket sóhajtozva veszi tudomásul, mennyi lemondással jár ez az egész, én meg igyekszem kikisérletezni, hogyan is élhetünk és étkezhetünk úgy, hogy az étel finom is legyen és mindamellett gluténmentes.




Családi úttörőként minden kísérletemből kap anyukám is, mert szeretném, ha megértené, ugyanolyan finomságokat ehetünk ezután is, mint eddig, csak egy kicsit másképpen.
Láttam nemrég egy bolt kínálatában gluténmentes vajas tésztát, abból biztosan finom rétest lehetett volna készíteni. Az ára viszont elég meredek volt. Sok helyen olvastam, hogy a tavaszi tekercs készítéséhez  használt rizslap  is tökéletes  a réteslap helyettesítéséhez. 
Ma kipróbáltam és jelentem: naaaaaaaaaaaaagyon finom!!!  Az elsődleges tesztalany nálunk Eszter, őt nem is kell kérni, hogy kóstoljon, követeli azt. Gluténmentes ide vagy oda, neki egy a fontos: finom legyen. 




A rétest így készítettem: kiolajozott jénai tálba kettesével belerétegeztem az előtte bevizetett rizslapokat. Nem tudom, hány darabot használtam el, egy, a Lidlben kapható csomagolásban kb 35-40 darab van, ennek kb a fele fogyhatott ma el.
Erre a tészta alapra került a túrókrém. Fél kiló túróhoz cukrot, citromhéjat,  valamint három tojás sárgáját  adtam, ezeket habosra kevertem. Sajnos elfogyott a nyírfacukor, de legközelebb azzal készítem. A tojás fehérjét habbá vertem, majd a túrós részhez adtam. Végül mazsolával gazdagítotam a tölteléket. Ezt terítettem ki a rizslap alapra, majd a tetejét is befedtem beáztatott rizslapokkal (áztatás kb 5-10 másodperc ). 160 fokon kb 35 percig sütöttem.

Kipróbáltam a muffinformában sütött változatot is. Nagyobb szilikon muffinformákat kibéleltem a beáztatott rizslapokkal ( itt is kettesével raktam őket, ezekbe került a fenti túrókrém, majd a tészta felső részeit visszahajtogattam.  Ez a változat is tetszik, bár szerintem a jénais  kevésbé macerás.

Szívből ajánlom azokban is, akik nem gluténérzékenyek, mert ez a rétes tényleg nagyon finom lett!
Próbáljátok ki ti is!


2015. március 8., vasárnap

Back to the basics


Nem is olyan régen ( de igen, nagyon régen, de tudatosan hülyítem magam ) még azt vártam, 
hogy ilyenek helyett
...


...

 ezekben járhassak:


...
Végigbilleg az ember lánya tíz ... na jó, tizenöt, ... okés,  tizensok  évet, 
...



...

és az aranysatukat lerúgva azon kapja magát, hogy újra rájuk vágyik:



S bár azokért a fenti arany színű ördögpatákért cserébe  még mindig  elviselnék pár lábfájós fogadást, konferenciát (de már tényleg csak párat ),

 ...

 35 évesen már megengedhetem magamnak, hogy őt válasszam:


♥♥♥ LAVJUKONVERZZZZ ♥♥♥

 Ez a korunk előnye, ... már nem hisszük, hogy ilyeneken múlik, ki milyennek lát minket. Sőt,már azt is tudjuk, megfelelnünk csak saját magunknak kell. Ha meg már minden a helyére kerül odabenn ( a fejben) és még egyszer odabenn (a szívben ), igazán mindegy, melyik cipő virít a lábunkon. 

2015. március 7., szombat

Tavaszi virágok öntetes tálban

Még januárban, amikor már ( nálam legalábbis, fejben ) kifutóban volt a tél, mutattam a Superwomanatwork FB oldalán pár ötletes virágültetési módszert. 
Porcelánba, csészékbe, tálakba, poharakba kerültek színes tavaszi virágok.



Most nálunk is új rendeltetése lett az öntetes tálnak és mivel nekem nagyon tetszik, legközelebb törbe nárciszokat fogok bele ültetni.



Nektek hogy tetszik? Kipróbálnátok valami hasonlót ti is?

2015. március 4., szerda

Váradi Marieta kiállítása - Programajánló

Váradi Marieta munkásságát és világát nagyjából egy éve mutattam be nektek a blogomon.
 Örömmel tudatom veletek, hogy jövő hét péntektől megtekinthetitek első önálló kiállítását. 

Emlékszem, milyen csodálatos érzés volt annak idején a kezembe venni az első, nekem készült festményét, majd a következőt, - mára számuk már nyolcra növekedett. 

Érdekes  volt betekintenem a világába, megismernem az útját,  mikor a blogra készítettük a beszélgetést.

 Most pedig,  ezen a számára oly fontos eseményen megtisztelő lesz mellette állni és pár ünnepi gondolattal bemutatni őt és művészetét  ott, ahonnét egyszer elindult.  

Mindenkit szeretettel várunk 2015. március 13.-án pénteken 17.00 órakor a nyárasdi kultúrházban.

 Gyertek el ti is, támogassuk ilyen formában is a helyi művészeinket ♥


2015. március 1., vasárnap

1. Kreatív bútorfestő workshop - képes beszámoló

Nem bírom hosszasan magamban tartani, ezért már a bevezetőben leírom:  a bejegyzés címében a sorszám az, aminek Judit és én is kimondhatatlanul örülünk, hiszen a tegnapi nappal bizonyossá vált:  lesz még második, harmadik, és bízom benne, hogy negyedik bútorfestő workshopunk is a Clear & Simple és a Superwomanatwork rendezésében Nyárasdon, vagy igény szerint a későbbiekben akár máshol is, ahová hívtok minket.

Judittal először a Superwoman Klub szervezésében tartott Kreatív Karácsonyon találkozhattatok, ahol már sokatokat elvarázsolt a munkája, kreativitása, na és természetesen az a gazdag színpaletta és eszköztár, amivel dolgozott. 
Emlékszem rá, még akkor megígértük nektek, hogy hamarosan megtartjuk az első bútorfestő workshopunkat. A február 28.-ára meghirdetett tanfolyamra már az első  nap után szinte kétszeres túljelentkezés volt. Létszám tekintetében igyekeztünk tartani magunkat az előre meghatározott elképzeléshez, ezért jó néhányan már várólistára kerültek azok közül, akik jelentkeztek. Hogy miért is fontos ez? Mivel a tanfolyam során mindenki egy saját maga által hozott bútordarabbal, lakberendezési tárggyal dolgozik, fontos, hogy Judittal folyamatosan lehetőség legyen konzultálni. Odahívni őt, a segítségét vagy a tanácsát kérni. A tapasztalataink alapján azt mondhatom, mindenkire jutott idő, senkinek sem kellett hosszasan várakoznia, ha szeretett volna valami konkrét dolgot oldani vele.
Eredetileg 6 órásra terveztük az alkotómunkát, végül, közös megegyezéssel több mint 7 óra kreatívkodás után búcsúztunk egymástól. Szerintem minden résztvevő nevében mondhatom, hogy akár estig is bírtuk volna és innét üzenem neked Vali, hogy  a nagy munkában megsajdult derekunk kapcsán többször is megemlítettük, hogy most kellene ide egy masszőr :-D

A workshop egy rövid bevezető és elméleti részt követően a gyakorlati résszel folytatódott. Válogattunk a színek között, megszülettek az első elképzelések. Sokszor egymásnak tanácsot adva mertünk bevállalósabb színekhez nyúlni. Búgott a csiszoló, a nyomda vágta a sablonokat, a hajszárítók is szolgálatba álltak, hogy minél gyorsabban száradjanak a készülő darabok. A hangulat igazán baráti volt, fogyott a kávé, a süti ... közben pedig készültek a szebbnél szebb alkotások. ´
Beszéljenek most helyettem egy kicsit a képek:


















Virágot is kaptunk ám:


Az első csapat:




Berni már másodjára alkotott ilyen szépséget az új otthonukba:


Íme a "Fújd szárazra édes" elnevezésű csapatépítő tréning:




Eszterem és az ékszeres ládikám:








Judit mondta, hogy az egyedül alkotásnak is megvan a maga szépsége, de ha azt az ember olyanok közt dolgozhat, akik hozzá hasonlóan lelkesek, az mindent felülmúl. Hiszem, hogy szombaton egy ilyen, egymást inspiráló és erősítő csapat gyűlt össze a nyárasdi kultúrházban. 

Ennyi lenne hát az 1. Kreatív bútorfestő workshop beszámolója. Április 25.-én újra találkozunk a második csoporttal. 
Hálás köszönet a befogadásért és a helyszín, na meg ezernyi más dolog bebiztosításáért Nyárasd Községnek, valamint a Kultúrház vezetőjének, Marikának.

Hamarosan újra együtt alkotunk!