2015. február 22., vasárnap

Könyvajánló - Húszezer éjszaka

Kicsit visszafogtam a könyvajánlásaim tempójából, merthogy több is volt az elmúlt időszakban.
 Most mégis hoztam nektek egyet, - talán kedvet kaptok a történet elolvasásához.
D. Tóth Kriszta Húszezer éjszaka című könyvét olvastam pár héttel ezelőtt. 
Rendhagyó módon most bemásolnám nektek a könyv hivatalos ajánlóját, mert jól összefoglalja a történet alapgondolatát. 

Húszezer éjszaka az több mint 54 év. Egy egész élet, amit ugyanazzal az emberrel kéne hűségben leélnünk. De képes-e erre ma egy negyvenes, érzelmekre és intimitásra szomjazó nő, aki a mindennapi rutinba, a látszatvilágba és saját kínzó vágyaiba beletörik? Mit dönt, amikor váratlanul elérkezik hozzá a mindent alapjaiban megrengető szenvedély, és felcsillan egy intenzív, új élet reménye? Érvényesek-e még az előző generációk tanításai az örök hűségről és a jóságról? Hány nap a világ? Lehet-e egy együtt leélt élet húszezer éjszakás kaland?"




Rossz szokásomhoz híven elolvastam pár kritikát a könyvről a moly.hu oldalán. Valahogy mindig úgy alakul, hogy az ott olvasott véleményekkel én nem értek egyet. Most is így volt. A könyv kapott hideget, meleget, de főleg az előbbit. Merthogy ez egy Szex és New York adaptáció, abból is egy kimondottan szerencsétlen közegbe emelés.  A könyv főszereplője és barátnői, akárcsak a hódító, mind a felsőbb rétegekből jöttek, budai villákban élnek, menő klubokban buliznak. 
Sok olvasó számára pont ez a közeg volt bicskanyitogató, szürreális, vagy provokáló. Kérdem én, - miért?  Az egy könyv legnagyobb hibája, hogy az átlagtól eltérő életet élők mindennapjain keresztül mutat be egy olyan érzést, élethelyzetet,  amellyel bármelyik hasonló korú nő, de akár férfi is  megküzdhet? Ha ez a gond, akkor (elnézést a szépirodalmi hasonlatért ) Jókait vagy Mikszáthot se olvasnak a morgolódók, hiszen az ő  hőseik is gyakran nemesek, arisztokraták, gazdag kereskedők.  Szerintem egy ilyen kritérium alapján nem lehet egy könyvről ítélkezni. 
Mi hát a történet fő vonala?
Mindannyiunk életében elérkezik egy olyan pont, pillanat, amikor elgondolkodunk azon, ilyen életre vágytuk-e? 
Úgy élek, ahogy szerettem volna? Azt csinálom, amire vágytam? Sikerült megélnem az álmaimat?  Boldoggá tettek?  Ez az az ember, aki mellett meg kell  öregednem?  Tudhatom, hogy tényleg ez volt- e számomra megírva? A saját életemet élem? 
Ezek mind mind komoly és nehéz kérdések, képesek az embert magába fordítani, legyűrni, összezavarni. Rengeteg újrakezdési kísérletet látunk, hallunk, amikor egy ember mindent felrúgva igyekszik új életet kezdeni, bebizonyítani magának azt, hogy másfajta életre is képes, még mindig nem késő megvalósítani mindazt, amit eddig valahogy nem sikerült. 
Úgy érzi, észrevétlenül elmúlt az élete fele, vagy annál is több és bepánikol, igyekszik behozni mindazt, amiről úgy érzi, lemaradt. Mondjon bárki bármit, igenis valós probléma ez és bármelyikünkre várhat ... talán néhányan már túl is vagytok rajta.

Ha az ajánlásomat kellene adnom ehhez a könyvhöz, akkor megtenném azt. 
A húszezer éjszaka nem egy szépirodalmi örökzöld. A nyelvezete számomra sok esetben idegen, leginkább  túlzó és az én véleményem szerint  ez volt a könyv legnagyobb gyengéje.  A történet és annak végkifejlete  elgondolkodtató, a szereplők érzései és reakciói szerintem nem eltúlzottak vagy irreálisak .  Egyébbként is: ki mondhatja meg, milyen a normális reakció egy ilyen nehéz élethelyzetben? 
A  könyv gyorsan és könnyen olvasható, leginkább a nyári olvasmányok kategóriájába sorolnám. 
Mindent egybevetve, nekem tetszett.

Olvassátok el ti is a könyvet, kíváncsi vagyok a  ti véleményetekre is!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése