2014. november 11., kedd

Mert Nőnek lenni jó - köszönet az élményért‏

Szombaton még jobb volt Nőnek lenni, mint általában. A Mert nőnek lenni jó rendezvény második szemináriumán az a megtiszteltetés ért, hogy lehetőséget kaptam bemutatkozni mint előadó. Mészáros Krisztinával a beszélgetésünk témája a blog volt. Illetve lett volna. Merthogy nincs Superwomanatwork nélkülem, az érzéseim, a világnézetem és az értékrendem nélkül. Azok meg hogy is lehetnének mindazon dolgok megélése nélkül, amelyek engem ilyen emberré alakítottak, formáltak, ha kicsit beképzelt vagyok, - finomítottak.
Szóba került hát a rák legyőzése. Akik hallgattak vagy ismernek, tudják, hogy nem beszélek túlélésről. Ez erőpróba volt, harc és én megnyertem. Nem túléltem. Ehhez a győzelmemhez ragaszkodom, nem aprózom el azzal, hogy túlélésnek nevezem. A túlélés egyébbként is sok esetben egyfajta passzív lét, megbúvás.  Na de ne menjünk mélyebbre, legalábbis ne ezen a vonalon. Ha már én és ha már így, akkor beszélgettünk az örökbefogadásról is, amelynek nagyon szívesen lennék élharcosa, szóvívője és küldetésemnek tekintem, hogy ha alkalom nyílik rá,  őszintén beszéljek, beszélgessek a megélt dolgokról, örömről, nehézségekről, fájdalomról, bántásról és rólunk, akiket egymásnak rendelt a sors és egymásra is találtunk.
Érzelmileg biztosan nem a legkönnyedebb felszólalás volt az enyém, sem nekem, sem a résztvevőknek, de aki ott volt és láthatott, hallhatott, érezhette,  - éreznie kellett, hogy mindezen erőpróbák ellenére, én nem vagyok egy megtört ember és ha egy jelzővel jellemezni kell, akkor talán a POZITÍV lenne az, ami leginkább kifejez. Kifejezi a hálámat, alázatomat, akaratomat, erőmet, életkedvemet, humoromat, öniróniámat, nyitottságomat. Mindazt, aki vagyok, mindazt, amit a blog és az   én „munkásságom“ is képvisel.


Köszönöm NEKTEK, akik ott voltatok az élményt. Sírtatok és nevettetek egyszerre és számomra ez volt az igazán megható és megindító, mert a mosoly, a nevetés visszaigazolta, hogy látjátok a világomban a szépet. Értitek, mi ad nekem erőt és mi mozgat. Megtisztel, hogy sokan azóta már az olvasóim lettetek, ahogy annak is leírhatatlanul örültem,  hogy sok virtuális barátommal most találkozhattam is és ezek az igazi találkozások  visszaigazolták, hogy szerencsésen találtunk egymásra.
De nem csak rólam szólt ez a nap. Sokunkról, mindannyiunkról. Hihetetlen energiák dolgoztak, szabadultak fel. Felemelő érzés volt ennyi nyitott, okos, tehetséges, érdeklődő emberrel egy térben, egy közösségben eltölteni egy napot. Mindenkitől tanultam, vagy kaptam  valamit. Attól is, aki előadott, attól is, aki befogadta a tanultakat, vagy rám mosolygott, megszorította a kezem, a szemembe nézett. Köszönet nektek az élményért.
Másnap,  mikorra már kicsit lecsitultak bennem az érzelmek, tudatosult bennem az, mekkora dolog születésében vehetünk  részt. Itt van egy törékeny, de mégis erős ember, Mészáros Krisztina, aki olyan, mint egy földre pottyant tündér, éteri hanggal, tiszta mosollyal. Krisztina megálmodott és megvalósított egy álmot, egy rendezvényt  - nekünk Nőknek.  Mindig is az anyukája marad, de rajtunk, rajtatok is múlik, hogyan fog ez az újszülött fejlődni, felnőni, alakulni. Egy gyereknek szüksége van családra, keresztszülőkre, testvérekre, játszótársakra. Válljunk hát azzá mindannyian! Legyünk a családja, fogadjuk be, hiszen miattunk, értünk  született meg. Segítsük, támogassuk, akarjuk!  Hiszem, hogy itt a Felvidéken is szükségünk van egy aktív, tudatos, gondolkodó női közösségre, amely összefog minket és általa mi is többé válhatunk. Aktivitásra, gondolkodásra, változásra buzdít minket. Alternatívákat mutat, ötleteket ad, inspirál, formál, feltölt. Mindezekre igen is szükségünk van! Kell egy tágabbra nyitott ablak, egy nagyobb, újabb szelet a világból, hogy igazi Nők lehessünk! S hogy miért is? ...  Azért, mert Nőnek lenni jó!

2 megjegyzés:

  1. Sziasztok! Tegnap mikor olvastam a bejegyzésed Drága Iveta, elkezdtem megírni a választ, aztán úgy döntöttem elhalasztom mára, hiszen fel kell dolgoznom azt a sok szépet, amit az írásodtól kaptam. Sokszor mondtam már el, de igaz: mindkét alkalommal célom az volt, hogy visszaadjak Nektek egy csepp szeretetet, amelyből általatok hozzám jutott egy tengernyi. Valóban el kell ismernem, fantasztikus kis csapatunk jött össze: mert hiszem, hogy ezen a rendezvényen az volt jelen, akinek meg kellett hallgatnia Benneteket!
    Szerencsés vagyok, amiért én személyes találkozások által ismerlek Benneteket!Mikor hallgattalak Titeket, akkor jöttem rá, hogy az a legnagyobb értékem, hogy mindenki elmondta honnan mikortól ismer engem: tehát kapcsolódott az életünk egy ponton.
    S utólag jövök mindig rá, hogy bizony kicsi ez a Felvidék, s hamar lehet találkozni ismerősökkel, régről...
    A Mert nőnek lenni jó! azért jött létre, hogy ébredezzünk mi Nők, s merjünk kilépni a szürkeségből. Talán ez is jól alakul, elindult...
    Szavakkal kifejezhetetlen hála van bennem, mindenki iránt, aki volt, van vagy lesz a szemináriumon!
    Mindenkinek a legjobbakat kívánom: Krisztina

    VálaszTörlés