2014. október 19., vasárnap

Elgondolkodtató

Hálás vagyok a fáradtságnak, mert erőm fogytán az elmúlt két este újra visszataláltam az én imádott francia filmjeimhez. Szeretem a francia filmeket. Kicsit bolondosak, kicsit elvontak és nagyon filozofikusak. A legegyszerűbb dialógusból is végtelen eszmefuttatás és filozófiai kiselőadás kerekedik.

A tegnapi film főszereplője egy életvidám lány volt, akinek volt egy boldogtalan kapcsolata és egy epekedő szeretője. A lány tobzódott ebben a helyzetben, élvezte azt. Ahányszor a szeretője azt kérte, hagyja el az élettársát, azt mondta neki: " Nem tehetem meg vele. Őt sokkal jobban szerettem egykor, mint amennyire téged most szeretlek. "

  


Egy nap, amikor a szeretőjével sétált Párizsban, épp egy szállodába tartottak, észrevette az élettársát. A pasas elvileg szolgálati úton volt, gyakorlatilag viszont épp  abba a szállodába tért be csókolózva egy lánnyal, ahová főhősünk szeretett volna.

A lány nagyon dühös lett. Szakított a szeretőjével is. Mikor az kérdőre vonta, miért nem örül, hogy most már lelkiismeretfurdalás nélkül lezárhatja a kapcsolatát az élettársával és végre együtt élhetnek, azt válaszolta neki: 
Miért lenne rád szükségem ezután? A te sorsod az ő sorsa volt. A te szereped az volt, hogy megszépítsd mindazt, amit ő elront. Ha már nincs ő, miért kellenél te?

Otthagyta. Elgondolkodtató, nem???

1 megjegyzés:

  1. Elgondolkodtató- kellünk valamire...
    Érdekes ez a dolog, hiszen én is éppen ezt érzem, hogy ha kellek egy önös és önző célra, akkor oké, ha nem, akkor mellőzés jön.
    Közben meg rájövök, hogy akkor nekem se legyen annyira fontos...De én nem ilyen vagyok. Számomra a kapcsolatok pusztán az emberekért vannak, nem célokért, nem eszközökként...
    Egyébiránt minden oké:)

    VálaszTörlés