2014. szeptember 16., kedd

Otthon-érzés, pakkok, utak, egyebek

Vajon tudják az olyan emberek értékelni az otthon - érzést, akik nem ebben nőttek fel? 
Vágynak hazamenni, megérkezni?

Megérzik az édes, fűszeres sütiillatot az udvaron, észreveszik, hogy nyílik a virág az ablakban, hogy új tányérból kanalazzák a levest? S hogy a leves nem bolti, hanem négy órán át főzött, aranyszínű húsleves? Meglátják a faliújságra tűzött boldog gyerekrajzot?

Ki nehezebb, ki könnyebb pakkal a hátán érkezett. 
Van, aki le tudja tenni, míg a másik egy életen át cipeli. Meggörbülve a teher súlyától, lefelé szegezett tekintettel nehéz bármi mást is észrevenni azon kívül, hogy bezzeg az én terhem milyen nehéz, bezzeg az én utam porosabb, mint másoké és bezzeg az én cipőm koszosabb. 
Így meg aztán el lehet menni az egész élet és annak minden apró csodája mellett és leélni az életet egy házban, emberek között, miközben az embernek otthona és  családja volt / lehetett volna.

1 megjegyzés: