2014. szeptember 24., szerda

Könyvajánló - A mindennapi kenyérnél is fontosabb a remény

" Ha én hiszek a holnapban, akkor a holnap egy vákum, amelynek óriási szívóereje van. A mai embernek a legnagyobb problémája az, hogy az optimizmust, a jövőképét elveszítette.
Minden történelmi korban úgy néztek előre az emberek, hogy milyen jó világ lesz, ha eljön a testvériség, az egyenlőség korszaka. Vagy később: jó, egy kicsit államosítunk, és akkor végre jó világ lesz. Ha szétverjük a kommunizmust, akkor lesz jó világ. A XXI. századra azonban eljutottunk oda, hogy már nem bizakodunk semmiben, hanem félünk a holnaptól, és ez megbénít bennünket."

Mekkora igazság, ugye? Hova jutunk jövőkép és vágyak nélkül? Van az a pillanat, amikor az ember már nem vágyik semmire sem. Mert mondjuk minden jól van úgy, ahogy van. Vagy azt mondja, elég volt az álmodozásból, nem vagyunk gyerekek, nem visz minket az álmodozás előre.  Most élünk, abban, ami van, úgy, ahogy lehet. Megtartani, megélni. Igen ám, de a megtartás sem könnyű. Mi következik? A szorongás, hogy vajon meg tudom -e tartani azt, ami van. Könnyebb álmok és jövőkép nélkül élni? Nem. Véded a jelent, jövőképed meg nincsen. Szerintem kevés kétségbeejtőbb harc létezhet ennél. Ez az igazi reményvesztettség.


Böjte Csaba, A mindennapi kenyérnél is fontosabb a remény című könyvét olvasom, amely tele van hasonlóan egyszerű, mégis bölcs gondolatokkal. Ajánlom mindenkinek szeretettel, igazán szép kezdete vagy levezetése egy napnak pár oldal a könyvből. Eddig inkább a világi, mintsem az egyházi embert, vagy pontosabban AZ EMBERT érzem a gondolatok mögött, ami igazán meglepett. 
Olvassatok bele ti is, találjatok magatokra a sorok között!





1 megjegyzés:

  1. Már a könyv címe is sok emberen segíthet! Jó lenne belelapozni!

    VálaszTörlés