2014. szeptember 20., szombat

Iskolakezdés egy elsőssel - három hét tapasztalásai

Én nagyon szerettem iskolába járni. Ezt kívántam a gyerekmnek is. Szeresse, mert annyi csodát élhet meg ott nap mint nap a megszerzett tudással. Ez volt hát az útravaló tanács az ifjú vándor tarisznyájába.
Aztán jött a valóság. Az ifjú vándor szeret iskolába járni. Az ifjú vándor még tanulni is szeret. De: az ifjú vándor fenntart magának valamiféle alanyi jogot arra, hogy heti egy alkalommal kikészítse apját, anyját, talán még a két kutyát is odakinn azzal, hogy csap egy maratoni nem tanulós tanulást. 
Hogy kell ezt érteni? Nem úgy, hogy mindenről beszél, csak a lényegről nem. Nem. Az nála egyébbként is alap, azt már megszoktuk és kezelni is tudjuk és anyámtól tegnap megtudtam, hogy én mindig ilyen voltam, szenvedtek is velem  eleget az iskola első éveiben. 
Nem. A maratoni nem tanulós tanulás az más. Abban van dráma, bőgés, rapli (ezeket nem csak a gyerek produkálja a vége felé már), időhúzás, feladom pillanat,- ő hiszi, hogy feladhatja, látja, hogy kikészített, megnyugszik, hogy végre békén hagyom, akkor átveszi az apja, csendesen indít, de ugyanúgy végzi ő is, gyerek arcán győztes mosoly,  de mindig elszámítja magát, mert ebben a pillanatban születik újjá hamvaiból a főnixmadár (én) és szárnyalni kezd! Na, akkor ledöbben. Gondolja, hát ennyi sem volt elég neked anyám? Néz, hallgat, végighallgatja a példabeszédeimet a tudás hatalmáról, az írás, olvasás, nyelvtanulás  csodájáról, aztán valahogy felveszi a lendületet, újra elhiszi, hogy MI MINDENT MEGTUDUNK CSINÁLNI, katarzis a másodikon és vége. Megvan.
Ő nyugodt, vacsizik, pihen, végre tévét is nézhet és ennyi.
Benne ez ilyen szépen lezárul. És bennem? 
Én ennyi fejfájás elleni gyógyszert még nem ettem meg életemben, mint most. Pedig migrénes vagyok. Hatalmas erőfeszítés az ő tempójában gondolkodni mindamellett, hogy egy ici picit mindig gyorsítani szeretnék rajta. Lassan, fokozatosan. Aki ismer, tudja, hogy engem egy dolog öl meg igazán. A lassúság, Nesze nekem. Most én is tanulok, felnőttként is formálódnia kell az embernek.
A második dolog, ami szintén hatalmas stressz számomra, az idő, Hazajön négy óra után. Ötig pihen, játszik, legózik, rajzol. Tévé és tablet tilos. Azokat ha bekapcsolná, nincs többé se kép, se hang. Én igyekszem ötig beesni a házba, sokszor még cipőben, táskával a kezemben szólok neki, hogy tanulunk. A terv szerint öttől hatig tanulunk ( volt ugye példa, hogy nem hatig, de olyan is, hogy mire hazaérkeztem, ő már sok feladatot megcsinált egyedül ). Hat után vacsi, zuhanyzás és ezután tévézhet. Ez hát a napirend, igyekszünk magunkat tartani hozzá. Lehet (biztos), hogy neki könnyebben megy, mint nekem. Szerintem legalábbis. 
Van az a mondás, hogy az idő majd mindent megold. A mostani  helyzetben is csak ebben tudok reménykedni.  Ki kell tapasztalnunk sok mindent. Neki meg kell tanulnia tanulni. Már látom, hogy szépen lassan az élete részévé vált ez az egész és nem lázad ellene ( nem minden nap). Neki is, nekünk is teher, hogy szigorúbb időbeosztás szerint kell  élnünk. Az ő érdeke ez most, mert nem szeretnénk, ha a tanulás későbbre esne, mikor már le kell ereszteni, pihenni kell. 
Mindennek meg van a maga ideje, ugye?
Biztosan lesznek még nehéz napok és hetek. Olyat, hogy hónapok és évek, én most nem szeretnék hallani, se olvasni, ha valakinek szándékában állna megjegyezni.
A fontos az a pillanat - úgy érzem, ez már mögöttünk van,-  amikor a tanulás nem a kettőnk közötti boxmeccs, ahol én vagyok az ellenfél. Már nem velem harcol és nem engem támad. Szerintem megértette, hogy én ott, a ringben az edző vagyok. Így meg neki is könnyebb, hiszen kire támaszkodhatna egy harcos, ha nem az edzőjére, a mesterére.  






6 megjegyzés:

  1. Ennyi leckejuk van, hogy minden nap kell tanulni vele?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem nem olyan vészes a mennyiség, viszont neki is meg kell tanulnia magát a tanulást. Plussz nálunk van még 5,5 óra szlovák is.

      Törlés
  2. Nem akarlak bosszantani.., hagyd békén!!! Ne foglalkozz a tanulással! Amit magától megcsinál, csak annyi legyen! Nincs az a feladat, amivel a családi békét / szülőt tönkre kell tenni! Szép lassan rájön - 6-7 évesen is -, hogy számára is vannak kötelességek és ciki, ha körülötte az osztálytársak megcsinálták, ő meg feketét, boszorkányt, elmarasztalást kap... nem lesz ettől semmi baja! Érezni fogja a saját bőrén, ha mulaszt. Kellemetlensége lesz, amitől nem kell megóvni, pontosan erre a tapasztalásra van szüksége, hogy MAGÁTÓL jöjjön rá és ne te kapkodd a gyógyszereket! Sok mindentől meg kell óvni gyermekeinket, de ilyen alapvető kudarcoktól szerintem nem. Pont ez erősíti és védi meg a későbbiekben.
    Egyébként..., ha 8-4-ig iskolában van egy elsős gyerek, hát egy betűt ne tanuljon otthon!!! Egy felnőtt is 8 órát dolgozik - normális esetben -, mit akarunk egy 6 évestől? Otthon ugyanezt még folytatni? Agyrém!!! Bocsánat, az csak egy vélemény, de sok tapasztalattal... Sajnállak Benneteket és baromira elítélem ezt az oktatási rendszert!

    VálaszTörlés
  3. Tyffanylda, igazad van. De ahogy ő, úgy én is tanulok ebből az egészből. Egyre lazábban és könnyebben megy mindkettőnknek a dolog és ez a lényeg. Hibázunk, nekem lazábbnak kell lennem, neki pedig fokozatosan összeszedettebnek. Akkor már az az egy óra tanulás nem lesz megerőltető. Amit a kudarcról írtál - az első rapli után mondtam neki: nem kell tanulnod. Holnap így mész iskolába. Érezd, milyen felkészületlenül ülni egész nap az iskolában. Ha tetszeni fog, úgyse tanulsz. Ha nem, akkor magadtól elkezded. Fél óra múlva hozta a könyveit, magától. A mostani hétvége tapasztalatai: kért plussz írásfeladatot, csak úgy. Mikor elfogyott, már saját maga jelölt ki újakat. Azt hiszem, szereti ő ezt az egészet, de meg kellett hogy érjen a dolog.

    VálaszTörlés
  4. Szerintem is menni fog, sínen vagytok mindketten! ;) Te lazíts és ne keserítsétek meg azt a pár együtt töltött órát a hülye suli miatt! Nem ér annyit!!! :)

    VálaszTörlés
  5. Képzeld, ma már azzal várt, hogy mindent megtanult. Csak átellenőriztem tíz perc alatt. Ilyen is van szerencsére.

    VálaszTörlés