2014. augusztus 29., péntek

Egyszemélyes misszió - pár indulatos gondolat a segítségnyújtásról

Tegnap nagyon felkavart egy hír. Egy ember, akit ismerek, rákos. Tudom, sokan  betegek a világban, én magam is megvívtam a harcot ezzel a betegséggel és vagyok olyan szerencsés, hogy elmondhatom, többet adott nekem, mint amennyit elvett tőlem. Ha ez a kijelentés valakit sokkol, attól nem kérek elnézést. Ezt mindenki maga érzi, én így éltem és élem meg.

Na szóval,  a már említett ismerős, aki egyedülálló anya, nagyon nehéz helyzetben van. Nincs segítsége, soha sem volt, de mint erős ember,  mindig helyt állt az életben, hiszen tudta, senkire sem számíthat. Se ő, se a gyereke. A mostani helyzet viszont sokkal nehezebb, mint az eddigiek. A betegség már jó ideje megnehezíti az életét, dolgozni nem tud, bevétele minimális, a kezelések nem hoznak olyan eredményt, amilyenben az ember ilyenkor reménykedik. Tudom, hogy nélkülöz, nem engedhet meg magának olyan táplálékkiegíszítőket, élelmiszereket, amelyekre szüksége lenne. Olyanokat, amelyek talán kibillenthetnék erről a nem változó szintről az egészségügyi állapotát. 
Ismer rengeteg embert. Ő nem kér. Akkor sem, ha semmije sincs, ha semmire sem telik. Ismeri őt rengeteg ember. Ők nem adnak. Akkor sem, ha van, ha megtehetnék.
Hihetetlen indulatot váltott ki benem tegnap az ő méltatlan helyzete, a környezet vaksága. Mindannyiunké. Mert divat és sikk adakozni, segíteni, de mégis, ha valaki a saját, valódi környezetünkben szenved, azt miért nem akarjuk meglátni? Ja, merthogy kényelmesebb elutalni egy összeget, mint odamenni, odaállni, kezet nyújtani, felsegíteni?
Annyi formája létezik a segítségnek. Olyanok is, amelyekhez nem kell pénz. Belegondolt valaki abba, hogyan érzi magát egy ember a kemoterápia után? Bizonyára nem jól, ugye? Tanusítom, hogy nagyon nem. De egy anya, aki takargatja gyengeségét, mit tesz? Hazamegy, gondoskodni akar, főzni valamit a gyereknek, takarítani, mert nem állhat meg az élet, ugye? Mekkora áldozat lenne azt mondani neki, hogy figyelj, holnap felugrom hozzád, ne készülj, én viszem nektek is az ebédet? Vagy megállni  egy beszélgetésre, mert az ingyen van, ahhoz csak szeretet és akarat kell, közben észrevétlenül segíteni akár a takarításban? Mekkora dolog felvállalni a bevásárlás elintézését, hogy ne kelljen cipekednie?  
Azoknak, akiknek ez megadatik anyagilag, eggyel több csomaggal elvenni az üzletben ebből, abból, vagy ha ez így nem lehetséges, összefogva, összedobva meglepni őt egy bevásárlással?


A segítségnyújtásnak nincsenek határai, globális dolog. Adakoztam Ázsiába, Afrikába, sokan megteszik ezt nap mint nap és fontos is. 
DE: NEM KELLENE ÉSZREVENNI AZOKAT IS, AKIK ELŐTTÜNK HULLOTTAK LE A PORBA? Az más tészta, ugye? Itt a kezet is oda kell nyújtani, megfogni, átérezni a fájdalmat, közösen megélni a nehézségeket. 

Szerencsésnek érzem magam, mert itt vagyok. Nem, mint túlélő, hanem mint harcos. Kiváltságosnak érzem magam, mert segíthetek és adhatok. Tíz éve, minden hónapban  segítem egy alapítvány munkáját. Mégis emellett azt tartom fontosabbnak, hogy beteg gyerekeknek, máskor gyerekotthon lakóinak vittem karácsonyi ajándékot, adtam ruhát, segítettem a hivatalos ügyintézésben olyanoknak, aki ezáltal támogatáshoz, vagy jobb körülményekhez jutottak. Nekem ez a segítség. 

Most, hogy ilyen friss az "élmény", sok indulat szakad fel bennem, rengeteg gondolat, érzelem. Düh leginkább.  Én tudom, mit és mennyit segíthetek ez esetben is. De mások? Tudják? Érzik?

Mindazoknak, akik nem, vagy még nem, leírom, hogyan működik az emberség az én elképzelt világomban:

Ha valaki megbetegszik, más nehéz élethelyzetbe kerül, a környezetében lévő aktívabb emberek megkérik a többieket is, hogy segítsenek. Fogjanak össze. Az egyik viszi  orvoshoz, a másik meglátogatja a kórházban, hazahozza kezelésről. Van, aki a házimunkában segít, valaki a gyereket "hozzácsapja" akár egy mozi erejéig a sajátjaihoz. Van, aki bevásárol. Ha nincs rá, összedobnak annyit, amennyit tudnak. Ha úgy sincs, megnézik a kamrában, kertben, mivel tudnak segíteni. Van, aki segít a hivatalos ügyintézésben, más bevállalja, hogy szerda délután elhozza a beteg gyerekét  fociedzésről. Ami fontos, van, aki időt talál a beszélgetésre.

Annyi példát tudnék felhozni. Nem tudom, érdemes, vagy felesleges. Ha egy embert elgondolkodtattam, már megérte ezeket a gondolatokat leírnom ide.
S ha kérhetek is a végére: Ne csak akkor segítsünk, ott, úgy, ahogy, ahol, ami hangzatos, nívós, divatos. 
Missziók nem csak Afrikába indulnak. Itt is szükség van rájuk. Minden nap. Valakinek most, talán pont a te egyszemélyes missziódra!





2014. augusztus 27., szerda

Séták és ígéretek

Esti séta közben:

-       Eszter, én csak azt kérem tőled mindig, hogy légy  okos és szótfogadó. Miért rosszalkodtál már megint?
-       Anya, én tudom, hogy jónak és szótfogadónak kell lennem, de valamikor itt bent a fejemben azt mondja valami, hogy csinálj egy rosszaságot Eszter! És én meg kell csinálnom.
-       Ha ilyet érzel, nyugodtan szólj nekem, hogy anya, ki akar jönni belőlem a rosszaság, kérlek segíts nekem, hogy mit csináljak!
-       Hát ez csúcs! Ezt fogom tenni.

Ezért szeretem az esti sétákat a pizsamás, kócos, láthatósági mellényes, kislámpás gyerekemmel.




2014. augusztus 26., kedd

Egy elsősnek útravalóul - anyától, szeretettel ♥

Készen áll az iskolatáska.  Nincs benne se könyv, se füzet, mégis nehéz. Az én "belevalóm" pihekönnyű lehetne, szárnyakat adhatna, reptethetné a táskát  gyerekestül, most mégis azt érzem, ez is nehezíti a pakkot.
Egy célom volt erre a nyárra - azt az érzést átadni, megsejttetni, megmutatni ennek az iskolába készülő kis embernek, hogy mekkora csoda  és áldás a tanulás! Hogyan alakulnak értelemmé, tudássá, kinccsé vonalak, görbék, pontok, hullámok, szántások, ezer ákom bákom, s lesznek belőlük  betűk és  számok, azokból információ, tudás és ismeret. Nem tanultunk a nyáron  hagyományos módon. Beszélgetések voltak álmokról, lehetőségekről, tudásvágyról. Ezernyi példa. Megálltunk bogár, virág, patak, város, műemlék mellett és meséltem,  szívből és lelkesen. Hallgatta és kérdezett, szívből és lelkesen. Azt gondoltam, a legjobb példa úgy lehetek, ha az én szemeimben, arcomon látja a ragyogást, ha a tudásról, tanulásról beszélek. Kezemből veszi el a falevelet, ha egy fáról beszélünk, mellettem ugrál, hogy érezze, milyen puha  a talajtakaró a tűlevelű erdőben, s tudja is, miért.



Most mégis szorong, fél, ... vagy csak izgul? Én még ezt sem akartam. Nem érezhette  nyomát rajtam semmiféle hasonlónak. Annak se, hogy bármilyen elvárás lenne bennem a jövőbeli teljesítményét illetően. Az én egyetlen "elvárásom", inkább csak kívánságom az, hogy áldásnak és örömnek élje meg az előtte álló éveket. Annyi csoda vár egy iskolásra nap mint nap! Még a felnőttre is, aki bármiféle tanulásra adja a fejét.
Nehezebb a táska ... most ezt érzem. Nem tudom, így marad -e.
Van bennem egy kis kudarc-érzés. Nem jól adtam át, mutattam ki az érzést, a vágyat, a lelkesedést?
A fene tudja.
Bízni csak abban tudok, hogy a kezdeti ijedtség és izgalom után, az első betűk, szavak leírásával, elolvasásával életre kel a varázs. Megérti, megérzi.

2014. augusztus 25., hétfő

Play-Doh

" A kialakított formák eltérőek lehetnek a gyerek életkorától és ügyességétől függően. "

Gondoltátok volna, hogy ez a gyurma termékleírása? Enélkül bizonyára minden szülő szoborkompozíciókat várt volna a gyerekétől.

Hihetetlen meló lehet ilyen szövegeket kitalálni, röhögés nélkül. 




A hab a tortán, hogy a gyurma gabonát is tartalmaz.
Na, nem fokozom, a tudás egy bizonyos szint felett már ártalmas az egészségre. 

2014. augusztus 23., szombat

Kell ennél szebb hagyaték???

Nagyjából egy évvel ezelőtt találtam egy régi, kidobásra ítélt fonott kosarat a szüleim fészerében.
Görbe volt, kopott, koszos, szakadt .... de nekem mégis gyönyörű ♥
 Ahogy pakoltam be az autómba, anyukám elárulta, ezt a kosarat a dédapám fonta. Ettől számomra még fontosabbá és értékesebbé vált. Akkor elhatároztam, hogy felújítva, új funkcióban  kap helyet a házunkban. 
Azt rögtön tudtam és éreztem, miként  szeretném újra látni. A kedvenc újságaimat szerettem volna benne tárolni a most alakuló olvasósarkunkban. 
Az eredeti elképzelésem az volt, hogy egy szép anyaggal, pléddel fogom kibélelni, ám végül ennél sokkal egyedibb ruhát kapott a dédapám kosara: egy nagy, kissé szakadt, kissé megsárgult horgolt terítőt, amelyet a nagymamám készített. 

Mondjátok, kell ennél szebb hagyaték???




Itt már alakult:


Ilyen volt, néhány mosás után:


2014. augusztus 22., péntek

Könyvajánló gyerekeknek (is) - A magányosan sétáló macska

Rudyard Kipling
A magányosan sétáló macska

"Természetesen vad volt az Ember is. Borzasztó vad. Nem is szelídült meg addig, amíg az asszonnyal nem találkozott, s az meg nem mondta neki, hogy semmi kedve vad módjára élni. Kinézett egy takaros, száraz barlangot, hogy nyirkos avarvacka helyett abban aludjék; a barlang földjére tiszta homokot hintett, csinos rőzsetüzet gyújtott a barlang zugában, s egy vadló száraz bőrét akasztotta keresztbe – farkával lefelé – a bejárat elé. Aztán így szólt:
– Töröld meg a lábad, lelkem, mikor belépsz; mostantól már ez lesz a lakásunk."



Szeretem ezt a könyvet. Eszternek arról szól, ahogy az asszony megszelédítette a vadállatokat, de a macska nem hagyta magát teljesen. Ő szeretett volna továbbra is magányosan sétáló macskaként élni a világban, hisz neki minden hely egyforma volt.

Nekem arról szól ez a történet, hogy egy otthon, legyen az bárhol is, az asszony által válik helyből valódi otthonná. 
Na meg persze arról, hogy nem lehet és nem is érdemes mindent és mindenkit megszelídíteni. 
S hogy a végére maradjon még egy harmadik bölcsesség is - az otthon érzését nem lehet senkire sem ráerőltetni. Az otthont érezni kell, oda vágyni és tartozni akarni kell. 
Tele van ez a világ magányosan sétáló macskákkal. Pedig...

2014. augusztus 21., csütörtök

Ez meg mit jelent ???

A Téli berek című könyvet olvasom

Karácsonyi dekortippeket nézegetek

 Ezt a télapót találtam a szekrény mögé beesve, gondolkodás nélkül ki is tettem az ablakba: 


 Ha mindezek után holnap hóillatot fogok érezni hajnalban, esküszöm, hogy elköltözöm Lappföldre, nehogy ide hozzam nektek a telet augusztusban.
 És ha már ott leszek, így fogok feszíteni a Télapó mellett!!!
Igen, övcsatostul, zöld szalaggal, protézissel! 


2014. augusztus 19., kedd

Kreatív kedd és varázslóképzés

Immár másfél hónapja, minden kedden rengeteg csoda készül a nyárasdi kultúrházban, ahol ügyes kezek alkotnak, fiatal és türelmes segítőik útmutatása alapján.

Ezek Eszter mai kincsei:



(Balról jobbra: a dada, akinek azért van szárnya, mert a szitakötők felkapták és repült velük, kezében a kis királylány, mellette a nagyobbik királylány, utána a  királynő  és végül  a szakács, aki férfi és akit Jamie Olivernek hívnak. )





Hogy mennyire a sajátjai? 
Teljesen. 
Mert az ilyen kreatív műhely célja szerintem  nem az, hogy minden egyes részfeladatot a gyerek végezzen, főleg ebben a korban. Sokkal  inkább az, hogy bemutassa a varázslatot, megtanítsa a gyereknek a varázsigét, amely segítségével ezután bármibe bele mer kezdeni , hiszen látja és hiszi, hogy a kezei között, fantáziáját bátran használva   hasonló csodák születhetnek. Bármikor, bármiből. Úgyis a helyes varázsige a lényeg. 




Titeket is szoktak hívogatni a könyvek?

Titeket is szoktak hívogatni a könyvek? Velem most ez történt napokon keresztül. 
 Fekete István Téli berek című könyve suttogott , ahányszor elmegyek a polc előtt. Pedig még csak szemmagasságban sem volt, nem is láthatta, maximum a lábaimat, ha elmentem előtte. De még így is felismert a kis erőszakos!



- Vegyél le, olvass belém kicsit, csak hogy érezd, neked szólok!
Nem olvastam soha.  1991-ben kaptam, mint jutalomkönyvet az iskolában. 
Aztán vasárnap  már nem bírtam, "valós hangot adtam a hangoskodó  könyvnek egy hangoskönyv részlet formájában"   a youtube-ról.



És igen! Úgy van megírva, olyan nyelvet használ, amelyen most én is beszélek magammal, magamban.
Elkezdtem olvasni. Újra csak azt tudom mondani, amit az Arany embernél is: ez a könyv számomra  felnőttként élvezhető! Gyerekként egy ilyen könyv története marad meg az ember fejében. Röviden, nagyvonalakban, olvasónapló stílusban. Felnőttként meg  alámerül, lubickol a szavak szépségében, gyönyörködik azon, hogy lehet valamit, egy gondolatot, mondatot ilyen csodálatosan leírni. 
Fekete István stílusa számomra hihetetlenül megnyugtató. Egy igazi lassító, a szó pozitív értelmében. 
Úgyis olyan gyorsan rohan ez a világ. Kell néha valami, ami visszahúz, megállít, megmutatja mindazt, amit látni érdemes belőle, belőlünk, rólunk. 

2014. augusztus 17., vasárnap

Helyzetjelentés augusztus közepén

Nem illik csúnyákat vagy negatív hangvitelben  írni gyerekekkel, vagy a velük töltött idővel, feladatokkal, kötelességekkel kapcsolatban.
 Illik viszont olyan jó anyának lenni, aki gyerekeivel együtt élvezi a nyarat, a vakációt, a pihenést. Főleg az utóbbit ugyebár. 
Együtt játszik velük, minden nap egy újabb kaland, étel olyan, amilyet a gyerek imád  / édesség / és még este tízkor is van kedve társasozni. / vagy mosolyogva legyinteni egyet, hogy ahh, nem gond, nyár van, nyomja csak a táblagépet ezerrel ezen az esti órán is /.
 Hadügyi stratéga módjára összekombinálni ezt az áldott két hónapot a két hétnyi szabadsággal, amelyet reális merítenie. Aztán bármilyen hihetetlen, ebből az egész lehetetlen kombinatorikából mégis egy megoldott feladat lesz.





Így, augusztus közepén én több anyán látom a fáradtságot, mint  a pihenéstől és nyári élményektől ragyogó arcát. 
Sajnálatos? Az. 
Valóságos? Az. 
Nem jól van ez kitalálva, kérem szépen. 

Anyám azt mondta a minap, ilyen a nő sorsa.
Na ez sincs jól kitalálva.

Kép forrása


2014. augusztus 16., szombat

Egy kis zene - napindítónak

Egy kis zene - napindítónak. 
Tekerjétek fel a hangerőt, nyitott ablak, friss levegő, reggeli napfény ... nem is kell más.
Csodás szombatot kívánok nektek!



2014. augusztus 14., csütörtök

Valóságshow

Az én kedvenc reality-m. Kiválasztani a megfelelő hajtást. Gondosan lemetszeni. Vízbe tenni, majd hetekig figyelni, itatni, vízpermettel ápolni, s gyönyörködni abban, ahogy gyökeret ereszt, önálló növénnyé cseperedik a kis ágacska. Új élet születik.


Bába, orvos, szülő vagy Isten - e az ember ebben az egész folyamatban, - ezt nehéz megmondani. Talán mindegyik. Talán csak kukkoló.  Talán pont ettől ilyen lenyűgöző ez a valóságshow. 


2014. augusztus 13., szerda

A nő rossz stratéga

A nő rossz stratéga. 
Nem gondolkodik nagyban. 
Beleveti magát olyan eredményt nem produkáló, láthatatlan, mégis órákig elhúzódó feladatokba, mint például:
- fiókok rendberakása
- virágok átültetése nagyobb cserépbe
- szelektív hulladékgyűjtés
- lomtalanítás ( na persze mikroméretben, - értsd gyerek alsóneműs fiókja )
- ha már ott tart, zoknipárosítás
- kamrapolc letörlése, kamra tartalmának ellenőrzése
- mikró takarítása
- mosógép mosószer adagolójának kitakarítása
- fagyasztó tartalmának átpakolása, listázás
- csillár letörlése
- fűszerleltár
- csempe fugájának kitisztítása




Na most őszintén - ki veszi ezeket észre?  Egy másik nő maximum. Venné, de abból meg kifejlett egyed formájában nem sok lézeng ezeken a munkavégzési területeken.
Van látványos eredmény? 
Nincs.
Hoppá, hoppá, van. X zsák, láda, megemelhetetlen súlyban. Ez kidobandó, ez elraktározandó. Jön a férfi, ingujj fel, kiviszi. Ki dolgozott látványosan? A férfi.
Mert az ám más kategória! Az bizony látványra gyúr! Füvet nyír! Házat épít! Autót szerel!
Kedvencem a "gulyást főző típus", akinek a keze alá az asszony előtte, utána, közben egy- -két - három órát dolgozott, de ő főzte a gulyást. Aha.
Így van ez hölgyeim. Félre lettünk kódozva. A nő rossz stratéga.

Utóirat: Beírtam a gugli képkeresőjébe azt, hogy "cleaning woman". Minden képen boldogan mosolygó takarító nők  szerepelnek. Azért látszik, hogy az IT  és a net a férfiak játszótere.

Itt nézhetitek meg: CLEANING WOMAN

Rafaello szelet

Elkészítettem a napokban a Rafaello szeletet, melyek Gabriellánál találtam nemrég. Nem írom le a receptet, az ő blogján nagyon jól követhetően le van írva, csodás képekkel illusztrálva .

Az én módosításom annyi volt csupán az eredeti recepthez képest, hogy a tésztára kentem egy réteg savanykás lekvárt, amitől nagyon finom lett.

Próbáljátok ki, a süti fél óra alatt elkészül, minden munkát beleértve. A hűtöben pihenés jót tesz a krémnek, hogy kicsit kemyénebb legyen.  Nálunk felkerült a kedvencek listájára. Olyannyira, hogy rendesen lefotózni sem tudtam, olyan kapós volt.




2014. augusztus 9., szombat

Levendulás keksz ajándékba

Készítettem ma egy adag levendulás kekszet.  
Nincs ebben semmi különös, viszont mivel ajándéknak szántam, szerettem volna szépen becsomagolni. 

Íme, ez lett a végeredmény!  


Az üveg alján "megágyaztam" a sütiknek szárított levendulával. Erre kerültek a levendulás kekszek, majd rájuk szórtam még egy kevés szárított levendulát. A csavaros üveget csipkével és friss levendulával díszítettem. 


Nekem nagyon tetszik! És nektek?

2014. augusztus 8., péntek

Ízcsempészek

Igyekszünk a nyaralások ízeit, illatait az azt követő napokba, hetekbe is becsempészni kicsit. 

Így került a pudingba is a Rózsahegyen vásárolt áfonyából.
A maradék a fagyasztóban landolt, később túrótortára szánom. 


S ha már arra jártunk, került a táskába juhtúró és juhsajt is, na meg persze áfonyalekvár.

Nem nagy dolgok ezek, de belopja magát általuk a hétköznapokba egyfajta jól eső, símogató nosztalgia. 

Ti is szoktatok hasonló finomságokat vásárolni a nyaralás során?


2014. augusztus 6., szerda

" Passzív " nyaralás :-)

Több nálam mostanában a kép, mint a szöveg.  A hallgatás és a csend meg még annál is több.
Most megint inkább képekben, mint szavakban mutatom  - mondom, amit lehet, érdemes.

Tegnap érkeztünk haza a nyaralásról. Ez is nagyon intenzív lett, sokat jártunk, utaztunk, láttunk.

Átszelve az ország egy részét. Nyitra, Besztercebánya irány, majd Magas-Fátra, végül az első uticél, az Alacsony - Tátra. 
Egy órás túra a cseppkőbarlangban. Hegyre fel, hegybe le, hegyben fel, majd hegyről le. Izomgörcs. Nálunk a legnagyobb "hegység" a Kis-Duna töltés.




Lelazítottuk a fáradtságot este - úszás, szauna, koktél, end of.

Másnap reggel a Chopok csúcsát vettük irányba. "Lanovkás nap", azaz variációk felvonóra. Három különböző felvonót is kipróbálhattunk útban a Chopokra.  A nyári kedvezményeknek köszönhetően még egyszer akkora utat járhattunk be ilyen módon, mint eredetileg terveztük. A technika, a szervezés és a látvány is lenyűgöző volt.




Ezért utaztunk fel:






S hogy ne érje szó a ház táját, a Chopok csúcsára azért felmásztunk Eszterrel:


Hihetetlen érzés, mikor az ember le tudja küzdeni saját magát. Nekem sikerült.

A Chopok egyes szintjein pihenők, panorámás kávézók, gyerekprogramok várják az érkezőket. 

A hegymászást követett egy két órás túra a Csorba tó környékén, a Magas - Tátrában:





Áfonya



Gyökerek

...

Majd újra Alacsony - Tátra, a kedvenc helyemen:





Volt még bobozás is és őslénykiállítás:



Búcsút intve a Tátrának, irány Kassa. Lőcsét és a Szepesi várat érintve:




Kassa - amerre mentünk, magyar szót hallottam. Most először az évek alatt.



Kedvenc épületem, a Dóm felé haladva:



Ha már egyszer Kassán is van .... 



Kassát, majd a Tátrát is újra magunk mögött hagyva. Salaš Krajinka, Rózsahegy mellet:


Az étterem kínálatában saját birkahúsból, sajtokból, juhtúróból készült ételek.
Játszótér, mini háztáji állatkert, saját pékség, lekvárok, sajtok, tejtermékek. Minden megtalálható és megvásárolható, amit a gazdaság termel. Nagyon szeretem ♥

Más vidékre érve, a Selmeci - hegységben, Selmecbányán.
 A Nosztalgia panzióban laktunk. Igazi időutazás volt:





Jártunk sörfőzdében is:


Selmecbánya - az egyik kedvenc városom. 
Több képet is hozok egy külön beszámolóban.


Ez az erkély!!!!! 





Počúvadlo - imádom, sokadszorra is. 
Most csak egy hosszabb séta és pihenő jutott belőle.


Kiválasztottuk a következő uticélt. Eszter figyelmeztetett: kell bakancs, bot és hátizsák!


A fa lelke ♥


Nagyvonalakban, ezeket láttuk. Több száz kép, rengeteg emlék, élmény. Ízek, illatok, hangok. Hiszitek vagy sem, én feltöltődtem. Bár rengeteg energiát igényel egy ilyes fajta kirándulás, nekem a kétszeresét adja vissza. 
Aminek kimondhatatlanul  örülök, hogy ez a fajta " passzív "   kirándulás- nyaralás a gyerekek számára is természetes.  Szeretik, bírják. Az autóban pihennek, alszanak, utána megújult erővel folytatjuk az utat. 
Bízom benne, hogy  a nyár folyamán még  eljutunk hasonlóan szép helyekre. Passzívan nyaralni :-)