2014. július 15., kedd

Sokszor az az érzésem...

Sokszor az az érzésem, hogy nem a hiány, a nyomor, inkább a mohóság és a telhetetlenség áldozatai vagyunk.
Még többet, még jobbat, ... MINDENT!
Egyél, vegyél, szedjél annyit, amennyit csak bírsz! Ne  annyit, amennyi kellene, amennyire szükséged van.
Ne hagyj a másiknak, hisz neked ki hagyna?
Ugyanazok az alap létszükségleteink,  mint az elődeinknek  több száz évvel ezelőtt.
Mégis, ha ott a lehetőség, a pillanat, az alkalom, követelünk, bezsákolunk, raktározunk, harácsolunk.    Miért kérnék annyit, amennyi elég lenne? Mi az, hogy elég? Ki meri nekem megmondani, mennyi az annyi???



Pedig pár korty friss víz is oltja a szomjúságot, egy tál étel is jól lakat, erőt és energiát ad. Nem kellene több. 
A ruha, amely megvédett, most harci dísz, státuszszimbólum.
Hogy az autónak négy kereke van és elvisz a célig? És? Kit érdekel?  Mit tud még? Sorold csak, hallgatom! Kevés, oly kevés! Hol vannak az extrák? Mit kapok még plusszban a pénzemért?

Ha  mégis úgy adódik, hogy adok, az már ADAKOZÁS. Ugye érzed a különbséget? Magasabb szintre léptem, több lettem nálad. Meg egyébbként is, bizonyos szinteken ezt már elvárják.
Segítek a rászorulóknak.
Pedig az adok – kapok is csak a végtelen energia. Ha befogadok, elvárok, kapni szeretnék, adnom is kell. Nem azért, mert illik, divat, sikk, státusz, hanem mert az energiának áramlania kell, körbe, körbe.
Vagy az is már csak az emlékeimben áramlik??? Elméletet papolok és a gyakorlatban én is csak harácsolok??? Elgondolkodtató.

4 megjegyzés:

  1. Helyes!!!!( Hosszabban is mondhatnám, de nálad a lényeg! )

    VálaszTörlés
  2. Ez nagyon jó kis bejegyzés lett :) Minden szava figyelemfelkeltő és igaz.

    VálaszTörlés
  3. Míg ezek a gondolatok foglalkoztatnak, addig nincs baj, majd ha már nem foglalkoztatnak senkit, ezek a gondolatok, akkor nagy baj lesz...

    VálaszTörlés