2014. július 23., szerda

Nulla, egy, millió

Van, hogy úgy vesznek el tőlünk valamit, valakit, hogy azt mi akkor, abban a pillanatban, mikor más értéket – legyen az tárgy, érdek, ember, kapcsolat beáldozunk ( mert kérték, elvárják, megparancsolták ), észre sem vesszük.
A hozadékos veszteség  néma marad. Az,  mi / ki elhullott, nem hallatja többé hangját.
Észre sem vesszük egy darabig, hisz oly természetes volt mindig is, hogy ott van,  - része, kerete, háttere valaminek, meg nem is róla volt most szó, hogy jön ez / ő kapcsolatba azzal, amit feláldoztunk. 
 Mégis ..... 
Hirtelen  feleszmélünk. A hiánya kézzel fogható, szívvel érezhető. Nincs már.  Egy dögcédula maradt csupán utána.  Sírás egy fejfa elé borulva, szorongatva tékozlón elengedett  pillanatokat, dolgokat, értékeket. Nem maradt semmi. 
A nulla maradt. 
A nulla millióval szorozva is nulla. Azt már végtelen energiákkal sem tudjuk újraéleszteni.  Ha nem maradt ott legalább egy, egy pici, egy darab, egy szelet, akkor nincs mit feltámasztani, megmenteni a gondatlanul  beáldozott értékekből.  Mert az az egy még egyszer újra olyan sok, - talán ugyanolyan sok lehetne, mint mikor észrevétlenül elvesztettük.
Ha van egy magod, abból még bokrot, fát, virágot tudsz nevelni.Az még újra adhat neked csodát egy virág , életet a termése formájában. Egy darab mag.  Belőle még lehet újra  millió.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése