2014. június 15., vasárnap

Az arany ember

Ha én annyit aludnék, mint az átlagember, akkor biztos nem láttam volna egy kora hajnali órában egy beszélgetést Jókai Arany emberéről. Azt a műsort  Eperjes Károly  Jókaiként előadott  monológjai tették még érdekesebbé. 
Mindig is azt vallottam, hogy az én álmatlanságom egy igazán termékeny állapot. Szinte már tudatos, vágyott, hiszen a legtöbb én-idő pont a nap eme szakaszában jut nekem. Ekkor van idő olvasni, írni, kreatívkodni, blogot vezetni.
 És ekkor kaptam el én is az "aranylázat", kezdtem el olvasni a könyvet, amelyet már iskolás korom óta az olvasónaplómban kellett volna tudnom. Az akkori elmaradás ellenére most azt mondom,  erre a könyvre én most értem meg. Mit jelenthetett volna nekem tizenévesen ez a történet? És mit jelent ma? Kezembe vettem volna-e egy tizenéve rámkényszerített olvasmányt újra? Valószínűleg nem.
Nehéz erről a könyvről írni.  Rengeteg érzelem és gondolat kavarog bennem a regény kapcsán. Még most is, több, mint egy hónappal az utolsó sorok elolvasása után.
 Most, egy kis idő elteltével érzem, milyen hatással volt Jókai az ízlésemre. A regény befejezése után hetekig nem tudtam újabb könyvet a kezembe venni. Minden írás  csupán apróhirdetésnek tűnt vele, a gazdag nyelvezetével összehasonlítva. Jókai a szavakat arannyal hímezte.




Röviden a történet mondandójáról: 
Az a végletes  kettősség, a gazdag, fényűző Komárom, ahol a rang, a vagyon, a látszat számít, a Senki szigete, ahol nem ront meg semmit sem a pénz, valahol  a mai életünkben is benne van.  Sokan vágynak a Senki szigetére. Egy olyan letisztult, egyszerűen bonyolult életre, melyben a  sziget ad, az ember elfogad. Elfogadja és tiszteli a természet, az Istent, az időjárás hatalmát és erejét, s kellő alázattal tanulja a tanulandót.
Ezeket a dolgokat az ember már csak azután érti meg, hogy megélte a másik világot is, annak minden mázszerűen csillogó csodájával, külcsínjével.
Ezután  tisztul le a kép, a lélek, az értékrend. Addig csak háborog minden. Addig zaj van, miközben keressük a fülnek és szívnek kellemes dallamokat, a Senki Szigetéről.

Ajánlom mindenkinek, felnőtt fejjel elolvasni. Az első ötven oldalt túl kell élni, a Vaskapu leírását, a rengeteg ismertetőt. De mindezért a nehéz szakaszért - egyébbként is a Dunán hajózunk felfelé, könnyebb átélni  a leírt erőpróbákat, - gazdagon kárpótolja  a cselekményes történet, tele nem várt fordulatokkal.
A történet egyébbként ma is aktuális, úgy látszik, az alap embertípusok soha sem változnak. Irigyelt és irigy látszatemberek, akik mindig igazodnak ahhoz, amint a világ látni, hinni szeretne. Szerény és bölcs emberek, akik a változó világ ellenére is szeretnének ugyanazokban az értékekben hinni és ezekhez ragaszkodnak bármi áron. Korrupt hivatalnokok, sokak zsebét megtömő közbeszerzések. 
Ugye hogy ma is hiteles? 
Erről szól számomra az Arany ember. Egy útkeresésről, talán a saját útkeresésemről is.

( A filmes változatot nem ajánlom,- az alapján nem hiszem, hogy bárki is kezébe venné a regényt. Mondhatni sakklépésekben ugrik át a történeten.)

1 megjegyzés:

  1. Szia! Nekem A kőszívű ember fiai után ez a kedvencem. Mindegyiket legalább háromszor olvastam.

    VálaszTörlés