2014. március 12., szerda

Úton

Az emberben van egyfajta vágy, hogy a dolgai végévényesek legyenek. Nem akar epizódokat, nem akar lépésekben haladni. 
Tetszik, nem tetszik, nem minden vonat visz el minket a végállomásig. Van, hogy szakaszokban haladunk. Át kell szállnunk, várakoznunk egy-egy állomáson, hogy a csatlakozást elérve eljussunk oda, ahová szeretnénk.
A legnehezebb dolgok egyike értékelni és fontosnak tartani ezeket az átszállásokat, a köztes időt, a várakozást. Azt mondja az ember, ez még nem az, amire vágyom. Ez még nem az én álmom, csak haladok felé. Ez nem lényeges.  Mélyebben belegondolva, elérhető a végcél ezen szakaszok megtétele nélkül? Az életben nem mindig találunk egyenes összeköttetést a jelen állapot és a vágyott, eltervezett, megálmodott  szint, cél között. 



Minden megtett kilóméter fontos. Minden átszállás, peronon várakozás. Az is, ha az orrunk előtt megy el egy vonat és gyors megoldást keresve egy másikra szállunk fel, hogy úgy juthassunk el oda, ahová szeretnénk, újratervezve ezzel  az utunkat. Mind tapasztalatot adnak, formálnak, tanítanak, hogy a végállomás valóban a megérkezés, a hazatalálás helyszíne lehessen. Sokan mondták már, hogy a megtett út legalább annyira fontos, mint maga az uticél. Nagy igazság.
Gondolj erre akkor is, amikor úgy érzed, még nem érkeztél meg, csak úton vagy. Van jobb formája a célod elérésének, minthogy haladj felé? Ugye hogy nincs? Ezért fontos az is, ahol jelenleg tartasz. 

5 megjegyzés:

  1. Hát, én most úton vagyok, vagyis éppen egy állomáson rágom a körmöm, mert nagyon szeretném már, ha jönne az a vonat, de csak jövőre fog ideérni, a cél, na, az legalább kristálytisztán látszik előttem. És nagyon várom, hogy odaérjek.

    VálaszTörlés
  2. Szeretem mikor ilyeneket írsz, még jobban ha reggel olvasom..egész nap eszemben van, és jól átgondolom!
    Szép napot, neked, nektek!!!

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jokor jott ez a bejegyzes,koszonom

    VálaszTörlés