2014. március 27., csütörtök

Finommotorika fejlesztése

Ha valakinek úgy tűnik a kép alapján, hogy ez egy dobozni körömdíszítő csillám a csempére szétszórva, akkor helyesbítenék:

 EZ FINOMMOTORIKA FEJLESZTÉS!





Most már tudom, hogy a másfél éves gond nélkül lecsavarja az erősen rácsavart kupakot. 
Fejlett  a finommotorikája a szentemnek :-)


2014. március 24., hétfő

Lecsós csirkemáj - tepsiben sütve

Szeretem a csirkemájat, szinte minden formában. Most lecsós csirkemájat készítettem belőle - tepsiben.
A tepsit kiolajoztam, majd két nagy fej, felkarikázott hagymát, 3 szeletekre vágott paradicsomot és egy fél üvegnyi lecsót raktam bele.



Erre a zöldséges alapra került egy kiló megtisztított csirkemáj. Sóval, borssal, paprikával, köménymaggal és fokhagymával ízesítettem, majd összekevertem az egészet. Egy kis víz is került alá, majd  a jénai tetővel lefedve a 200 fokos  sütőbe raktam.



Nagyjából 15-20 perc után kivettem, átforgattam és hozzáadtam egy kevéske alkoholt - tényleg csak egy kupicányi adagot. Az alkohol lehet vodka vagy konyak is. Ezután visszatettem az ételt a sütőbe újabb 15 percre. A máj hamar megpuhult, kicsivel hosszabb idő azért kellett, hogy a zöldségek is finom puhák legyenek. A víznek és a paradicsom levének köszönhetően a máj nem száradt ki, krémesen puha állagú  maradt. Mivel szerettem volna, ha sűrűbb az étel, még egy utolsó 5 percre visszatettem a sütőbe, most már a tető nélkül. Ez idő alatt elforrt a levének egy része és a viszamaradt szaft finom sűrű lett.



Két fajta körettel tálaltam. Míg a férjem a sült krumplis, addig én a barnarizses változatra szavaztunk.
A barnarizshez egyébbként tettem egy kockányi vajat, amitől nagyon finom íze volt.

Jó étvágyat kívánok mindenkinek!

2014. március 23., vasárnap

Romos romantika

Nagyokat sóhajtozva, hosszasan ábrándozva nézzük a toscanai vagy provance-i képeket. Micsoda szépség, mondjuk egy romantikusan romos régi épület képét látva.

Ugyanezek mellett otthon elmegyünk. Pedig nézzétek, micsoda szépségeket lehet találni akár pár percnyire is a saját otthonuktól. Vagy épp ott ♥





2014. március 21., péntek

A festészet, mint időkapszula - beszélgetés Váradi Marietával

Egy képet megfesteni technika, ügyesség, kitartás, akarat, gyakorlat kérdése. Ha az a bizonyos kép viszont tovább él a szemeink előtt,  azt már művészetnek nevezzük.
Váradi Marietát látásból mindig is ismertem, merthogy mindketten nyárasdiak vagyunk. Tudtam, hogy virágkötőként dolgozik, egy ideje pedig a párjával  Prágában él. Nemrég viszont felfigyeltem a képeire is.

Hogy mi lett a történet folytatása? Olvassátok el!

Mióta foglalkozol festészettel?
Rajzolással, festészettel már gyerekkorom óta foglalkozom. Először ceruzával készítettem kisebb képeket. Már akkor is próbálkoztam portrékészítéssel, mivel számomra a legnagyobb kihívás mindig is az emberi tekintet, a szemek minél hitelesebb ábrázolása volt. Gyerekként minden egyes szempárt titokzatosnak, egyedinek tartottam. Valósággal elbűvöltek.

Tanultál valakitől festeni?
Rajzkörre, képzőművészeti táborokba jártam. A festészetet mai napig is tanulom. Minden kép megfestése egy tanulási folyamat is egyben. Kellő alázattal mindenből lehet tanulni.



Támogatott, támogat a családod az alkotásban? 
A szüleim mindig is támogattak. A legnagyobb kritikusom az apukám volt. Mára ő kiegészült a párommal. Gyakran pont az ő kritikának vélt megjegyzéseik segítettek abban, hogy a végeredménnyel magam is igazán elégedett lehessek.  Képzeld el, hogy egy kép befejezése után lerakod az ecsetet, fáradt vagy és akkor kedvesen beszólnak neked, hogy „ De hisz ez az ablak ferde! Figyelj az arányokra! Túl kicsi, vagy nagy a szem!  Ez az alak túl sötét lett!„. A fáradtság akkor hirtelen átcsap egyfajta dühbe,  néha ingerültségbe, de ezt az energiát okosan felhasználva ki tudom javítani a hibákat  és így végül a kritika nem bánt, hanem épít.



Apukáddal kapcsolatban két személyes élményem is van, mindkettő a nekem festett képek átvételekor történt. Az egyiket, ha megengeded, felidézném. Mikor az első képért mentünk a lányommal, akkor apukád  izgatottan megkérdezte, szeretnénk-e megnézni a képet. Láttam rajta, mennyire kíváncsi a reakciónkra, ezért (is) igent mondtam. A kép csodálatos volt, de a legnagyobb élményt mégis az jelentette, hogy láthattam, milyen mérhetetlenül büszke rád az apukád. Az ember büszke a gyerekére, de sokszorozódik ez az érzés benne, ha mások elismerésével is szembesül.
Ilyenek az apukák. Ezért is fontos nekem az ő támogatása. Az egyik kedvenc képem is őt ábrázolja otthon, az udvarunkban található kis tavunknál. A pillanatot, ahogy ott ténykedett, egy fotóval örökítettem meg, majd ez alapján készült el ez a kép.



Van kedvenc színed?
Virágkötő vagyok, így virágokban is gondolkodom. Ímádom a hortenzia színeit – a fehéret, a lilát és a kéket. Lakberendezésben a fehér a kedvencem, míg öltözetben a színes dolgokat részesítem előnyben.

Jelenleg Prágában élsz a pároddal. Rengeteg művész imádja ezt a várost. Mennyire hat rát inspirálóan ez a közeg?
Szeretem Prágát. Gyönyörű és romantikus város, ezért úgy érzem, nagyon jó hatással van a képeimre. Az ihlet itt hamarabb megtalál. Egy számomra nagyon kedves képem is Prágához kötődik. Legelső látogatásomkor a Staromákon, azaz a Staromestské námestí-n hallottam meg egy, a fülemnek és lelkemnek egyaránt kedves muzsikát. Egy idősebb bácsi szaxofonon játszott, körülötte  rengeteg ember hallgatta elbűvölve a muzsikáját. Olyan energiákat mozgatott meg, amelyek szó szerint odavonzották az embereket. Hatalmas élmény volt. Akkor, azt a pillanatot sikerült lefotóznunk, később ebből készült a festmény. Ez közel hét éve történt. A kedvenc zenészem a mai napig is ott zenél, nap mint nap nyújt a zenéjével pár percnyi örömöt és boldogságot az arra járóknak.



Most már büszkén elmondhatom, hogy van tőled két képem is és hamarosan készül  a harmadik.  Mindkettőt hosszasan szoktam bámulni. Ami számomra nagy élmény, hogy őket nézve bennem még tovább él az ott megörökített pillanat. A levendulás, búzamezős képen hallom a tájat, ahogy azt is, ahogy a mezőn sétáló lány ruhája  átsuhan a búzamezőn. A másik képen, a résnyire nyitva hagyott ajtóra nézve úgy érzem, hogy odabenn zajlik az élet, emberek beszélgetnek az udvarra nyíló konyhában. Szinte várom, hogy valaki kijöjjön és elmenjen az ajtó elé támasztott kerékpárral. Mennyire tartod fontosnak, hogy a képeidben legyen ilyenfajta élet, dinamika, energia?
Nagyon fontosnak tartom, hogy a képnek legyen ilyesfajta utóélete.  Akkor „működik“, ha érzéseket vált  ki azokból, akik ránéznek. Fontosnak találom azt is, hogy a sok szín között az egyik árnyalat az én lelkem lenyomata legyen. Az a szeretet, energia, amit én adok hozzá. Azt hiszem, ezt nevezném úgy, hogy a lelkem egy darabja. Nagyon jól megfogalmaztad, mit érzel a képekre tekintve. Nagy örömmel tölt el, hogy ez az energia, vagy varázslat  nálad is működik.




Tájképek mellett sok portrét is láttam a munkáid között. Mit szeretsz jobban festeni?
Embereket ábrázolni talán kicsivel jobban szeretek, talán mert ott a már említett és annyira szeretett szemeket, a tekintetet is lefesthetem. A klasszikus értelemben vett portréim azért állnak közel hozzám, mert ott a modell arca, tekintete rengeteg mindent elmesél. Néha egy arc egy egész életről tud regélni. Apró ráncokhoz történetek, emlékek, fontos pillanatok, egy életút kötődnek.



Beszéltünk már a dinamikáról, amely sok portrédon is jelen van. Nem arcábrázolások, sok esetben egy mozdulatot örökítenek meg.
Az egész élet nagyon múlandó. Az idő rohan, szinte megállíthatatlan. A mozgást megörökítő képeim egyfajta időkapszulákként működnek. Megragadják, megörökítik a pillanatot. A mozdulatot, amely pár perc múlva már teljesen máshogy nézhet ki.





Végezetül áruld el nekünk, van –e álomhelyszíned? Olyan táj, amelyet szívesen lefestenél?
Említettük az előbb  a levendulás tájat. Azt hiszem, Provance a levendulával, a  szűk utcácskáival, színes házaival, a  parkokban sakkozó vagy petangot játszó idős urakkal pont az  a hely, amelyet nagyon tudnék szeretni.

Egy újabb taggal bővült a Superwomanatwork klubunk. Bízom benne, hogy ezúttal is sikerült egy olyan fiatal és tehetséges művészt bemutatnom nektek, akit érdemes lesz figyelemmel kísérnünk a jövőben is. 
Marieta alkotásait megtalálhatjátok itt, a Facebookon, vagy a sashe oldalán is.













2014. március 20., csütörtök

Best of Eszter

Bomba robbant a nappaliban, kirohantam Eszterre:
- Azonnal rakodj össze!

Erre a válasz, -  kikérem magamnak úrilány stílusban:
- De anya, az illegális lányok nem beszélnek így! 


Kis inteligensem! ♥



Bevonzott apró csodák


Egy ideje rendszeresen megtalálnak olyan hétköznapi apróságok, amelyekre vágyom, vagy amelyek meg tudnak örvendeztetni. 
Talán a pozitív gondolkodás vonzza be a pozitív dolgokat? Én úgy gondolom, hogy igen! 
Egy hete mondogatom magamnak (magamban), hogy kellene szereznem ibolyát.
 Erre ma ezt a csodát kaptam - ibolya három színben!!! Holnap lehet is ültetni ♥


2014. március 19., szerda

Névnapi gyros



A vasárnapi ebédre szánt disznóhúsból hirtelen felindulásból elraktam nagyjából 400 grammnyit azzal a céllal, hogy névnapi gyros fog belőle készülni József napra, a férjemnek.
A húst már felkockázva fagyasztottam le. Tegnapra kiolvasztottam és készen kapható gyros fűszerkeverékkel, kevés olívaolajjal, pici borssal bekeverve a hűtőbe tettem egy napra. Ma ezt sütöttem ki.

Pita helyett wrap volt otthon, négy darabos csomagolásban, a Lidlben vásároltam. A wrapokat átsütöttem  forró palacsintasütőben.

Két uborkát lereszeltem /na jó, férjem reszelte le / apróra, majd egy tejföllel, valamint tzatziki fűszerkeverékkel összekevertem - a tzatziki egy órára a hűtőbe került.
Vásároltam még a gyroshoz két darab paradicsomot, valamint a tegnap használt ruccolából is került belé egy maroknyi.



Nagyjából ennyiből hoztam ki az ételt:
- a hús kb 1,50 euró
- uborka akciósan a Lidlből, 0,33 euró / darab, tehát 0,66 euró
- tejföl 0,45 euró
- ruccola kb 0,10 euró
- wrap akciósan a Lidlből 1,50ért
- paradicsom 0,60 euró
- fűszerek kb 0,20 euró
Összesen: 5 euróból hoztuk ki a négy, gazdagon megpakolt gyrost, ami szerintem teljesen korrekt összeg. Persze fogyott még pici olaj és áram is, de ezeket nem tudom kiszámolni pontosan.




 Jelentem, a  házi gyros nagyon ízlett az ünnepeltnek, viszont megjegyezte, hogy többet is be bírt volna tolni a gyomrába.

Kis ( 193 cm ) éhenkórász!  Na, ... majd legközelebb!!!

2014. március 18., kedd

Tojásos-sajtos ruccola saláta

Igyekszem mostanában kiemelten figyelni arra, hogy az elkészített ételeink viszonylag egészségesek legyenek, mindamellett viszont elfogadható költséghatáron belül.
Tegnap sikerült a Lidlben nagyon jó áron ruccolát, balkáni,- feta jellegű sajtot és uborkát vásárolnom.
Ezekből készítettem el a ma esti salátát,valahogy így: 
- ruccola - fél csomag
- 1 uborka felkockázva
- 4 tojás keményre főzve és negyedekre vágva
- 1 adag sajt, a salátába morzsolva
Fűszerezésképpen só, bors és olívaolaj került a salátába, férjem még balzsamecetet is adott hozzá.




A saláta a hűtőbe került egy órára. Ez idő alatt felkockáztam 3 száraz kiflit, amelyek a hétvégéről maradtak meg, meglocsoltam őket minimális olívaolajjal (szinte csak cseppek kerültek rájuk ).
10 perc alatt aranybarnára sültek a sütőben és a krutont helyettesítve a salátával tálaltam fel őket.



Nagyon egyszerű  ez a saláta, nekem nagyon ízlik. Nagyjából  2,50-2,60 euróból  hoztam ki, ebből kb 50 centbe került a ruccola, 33 centbe az uborka, 70 centbe a tojás, kb 1 euróba a sajt. A kifli maradék volt.

Próbáljátok ki ti is! Egészséges és a pénztárcát is kíméli :-)




2014. március 16., vasárnap

Virágos

Nálunk most hideg van és nagyon erősen fúj a szél, de két napja még ezeket a képeket készítettem a napsütésben: 


Ők kerültek a vázába

Ő szépíti a kerti bútort


Ez a fényár pedig az én jutalmam a tavaszi naptól, az ablakpucolásért cserébe.

Ma meg ..... brrr....
De nem baj, lesz még újra napsütés!
Kellemes vasárnapot kívánok mindenkinek ♥

2014. március 15., szombat

Levendulás-málnás piskóta

Sokszor írtam már és továbbra is vallom, hogy a legnagyobb csoda az, amikor egy nagyon egyszerű dolgot  valami aprósággal varázslatossá tudunk változtatni.
Az olajos piskótát biztosan mindenki ismeri ( 25dkg porcukor, 25 dkg finomliszt, 1 zacskó sütőpor, 3 tojás, 1 dcl olaj, 1 dcl víz).
Most én  is ezt kíszítettem el, ugyanígy, viszont a tésztába reszeltem még citromhéjat és került bele egy kevés citromlé is. Ettől nagyon üde és friss lett az illata.
 Miután a tésztát a tepsibe öntöttem, fagyasztott málnaszemekkel vastagon  beborítottam  az egészet. 
Citrom, málna, már jó úton haladunk a varázslat felé. 
Az utolsó varázsszer következett, az én saját levendulás porcukrom, amellyel vékonyan behavaztam a málnás piskótát és 30 percre a sütőbe tettem.
A citrom, málna, levendula trió tényleg varázslatos kombináció. 
Soha jobbat, igazi ünnepi finomsággá emelte az egyszerű piskótát.
Próbáljátok ki ti is!


2014. március 14., péntek

Zöldek napja

A zöldek napja az én életemben nem valamiféle környezetvédelmi világnap, hanem egy olyan nap, amikor zöld ételekre, italokra vágyom. Legelek, mondaná jóapám.
Ilyenkor jön a spenót, a brokkoli. Jelentem, mindkettő megvolt már 24 órán belül.




Nézegettem tegnap a citromfüvet és a mentát. Nagyon kicsik még, de NAGYON ZÖLDEK!!!
Szedtem belőlük két maréknyit, vízbe kerültek három felkockázott és nagyon érett kivi /jé, zöld/ kíséretében, majd egy kicsit összeturmixoltam őket.
Hát, nekem nyami, gyerek szerint meg kellene még hozzá keverni valamit, aminek íze is van, pl pár kanál cukrot  :-)



2014. március 13., csütörtök

Szolgálati közlemény

Szeretettel várok mindenkit a Superwomanatwork Facebook oldalán, ahol a blogon található bejegyzéseken kívül sok más érdekességet is megosztok az olvasókkal, kedvelőkkel.



Kilégzés, belégzés

Őszintén mondom, hogy a legjobb terápia mindennemű baj, gond, nyűg és lelki kínok ellen a napsütés, egy kis madárénekkel aláfestve.


Kilégzés, belégzés, szemeket legeltetni szabad, sőt egyenesen - KÖTELEZŐ!!!

Ha már a legelést említettem - medvehagyma :-)


Amiről mindig a Mi kis életünk blog Anikója jut az eszembe - napfény illatú párnahuzatok.


Ezen a képen a virágokon kívül a másik szépség a napfényes árnyékuk. Merthogy ahhoz NAPFÉNY kell!!!


Nekem ennyi hó elég. Hó... virág!


Na, meg is gyógyultam ♥

2014. március 12., szerda

Úton

Az emberben van egyfajta vágy, hogy a dolgai végévényesek legyenek. Nem akar epizódokat, nem akar lépésekben haladni. 
Tetszik, nem tetszik, nem minden vonat visz el minket a végállomásig. Van, hogy szakaszokban haladunk. Át kell szállnunk, várakoznunk egy-egy állomáson, hogy a csatlakozást elérve eljussunk oda, ahová szeretnénk.
A legnehezebb dolgok egyike értékelni és fontosnak tartani ezeket az átszállásokat, a köztes időt, a várakozást. Azt mondja az ember, ez még nem az, amire vágyom. Ez még nem az én álmom, csak haladok felé. Ez nem lényeges.  Mélyebben belegondolva, elérhető a végcél ezen szakaszok megtétele nélkül? Az életben nem mindig találunk egyenes összeköttetést a jelen állapot és a vágyott, eltervezett, megálmodott  szint, cél között. 



Minden megtett kilóméter fontos. Minden átszállás, peronon várakozás. Az is, ha az orrunk előtt megy el egy vonat és gyors megoldást keresve egy másikra szállunk fel, hogy úgy juthassunk el oda, ahová szeretnénk, újratervezve ezzel  az utunkat. Mind tapasztalatot adnak, formálnak, tanítanak, hogy a végállomás valóban a megérkezés, a hazatalálás helyszíne lehessen. Sokan mondták már, hogy a megtett út legalább annyira fontos, mint maga az uticél. Nagy igazság.
Gondolj erre akkor is, amikor úgy érzed, még nem érkeztél meg, csak úton vagy. Van jobb formája a célod elérésének, minthogy haladj felé? Ugye hogy nincs? Ezért fontos az is, ahol jelenleg tartasz. 

2014. március 8., szombat

Duolingo.com

Ha van kedvetek idegen nyelvet gyakorolni, méghozzá egyszerre kettőt is, regisztráljatok a www.duolingo.com oldalra!

 A felkínált nyelvek közül kettőt kiválasztotok, majd indíthatjátok a teszteket. Nekem nagyon tetszik. Nem bonyolult, játékos, mégis egy új fajta kihívás egyszerre két idegen nyelven is gondolkodni. 
És hogy nekem mennyire megy? Én a francia - angol párosítást választottam, de a német - angolt is meg fogom próbálni. Mindig is szeretem a nyelveket - a tesztelés közben is volt olyan, amikor a francia és az angol mellett még magyarul és szlovákul is cikáztak a gondolataim.
 Azt ugye tudjátok, hogy a nyelvtanulás az egyik legjobb agyserkentő???
 Hajrá, próbáljátok ki, a program ingyenes!!!

2014. március 6., csütörtök

Gondolkodom....

Gondolkodom, gondolkodom. Miért kell választani?  
...

Vagy- vagy. 

...

Vagy ezt, vagy azt?
Vagy mindent, vagy semmit?
Fekete vagy fehér?
Karrier, vagy család?
Kurva vagy urinő?
Rabok leszünk, vagy szabadok?
Velünk, vagy ellenünk?
Miért is???

Nem lehet ezt is azt is, ebből is, abból is azt, annyit, ami, amennyi  a mi életünkbe beépíthető?
Miért döntünk két véglet között? Miért nem az a cél, hogy a két extrém véglet közeledjen ahhoz az ideális, optimális állapothoz, egyensúlyhoz, ami egy békés életet jelenthet???

Olyat, amelyben nincs frusztráció, nincs lelkiismeretfurdalás, nincs bántó lemondás. 

Túl egyszerű lenne? .... Túl egyszerű lenne...







Minden napra

Ha van egy elegáns kávéskészleted, mit látsz, mire gondolsz?
Hat csésze, hat kistányér - alátét. 
Hat darab, egy egész készlet. Az ünnepnapokra, a vendégeknek, különleges alkalmakra.

Azt olvastam nemrég, hogy felcserélődtek az értékek. A tárgyakat ímádjuk, szeretjük, védjük, az embereket használjuk, pedig pont fordítva kellene. A tárgyak értünk vannak, legyenek akármilyen csodásak, vagy kivételesek, értelmüket veszítik haszontalanul, dobozba, üveg mögé zárva.

Nekem a hat elegáns csésze azt jelenti, hogy egy héten akár hat napon keresztül is ünnepi pillanattá varázsolhatom azt az öt percet, amíg megiszom a reggeli kávémat. A hetedik napra meg majd találok egy újabb különleges poharat, legyen az akár a gyűjteményem legdrágább, vagy legféltettebb  darabja. 
Minden napra jusson pár perc ünnep,csillgogás, ...  saját magamtól, magamért, magamnak.




2014. március 4., kedd

Játék a Facebookon!!!

Ha van kedvetek, játszatok velem  Nők napja alkalmából a blog Facebook oldalán! Igazán csodálatos nyeremények várnak rátok!!!
Részletek ITT.


2014. március 2., vasárnap

A szoknyás zsaru - filmajánló


Ha van időtök és kedvetek ma egy kis "házi mozizásra", szeretettel ajánlom nektek A szoknyás zsaru című francia filmet.

Kellemes vasárnapot kívánok mindenkinek!





2014. március 1., szombat

Meleg madárfütty

Bejön a férj a nappali részbe, nappaliban, konyhában nyitva az ablak.
Azt mondja, hogy kihűtöm a házat. 
Pedig én csak a madáréneket engedem be így rituálisan, minden nap  5 óra 35 perctől.
 A madárfütty meg annyira meleg, nem?  Legalábbis a szívnek.



Szép márciusi szombatot kívánok mindenkinek!