2014. február 7., péntek

Vissza a varázslóiskolába

Mikor gyerek voltam, szerettem és vártam a hétfői ebédet.  Kiváncsi voltam, mit sikerül  elénk varázsolni a vasárnapról megmaradt húslevesből és köretből.

Mama és anyu mindig olyan ügyesen gazdálkodtak  a levesben főtt hússal, hogy abból még hétfőn is jót tudtunk ebédelni, vacsorázni. Hétfőn a levesben már csak tészta volt.
De a főétel!!! Szétcsipedték, vagy felvágták a főtt húst, hozzákeverték a rizshez, hozzáadták kockára vágva a főtt répát és máris kész volt a varázslat! Ha több hús volt a levesben, akkor azt felszeletelték, krumplit adtak hozzá és paradicsomszószt készítettek mellé.
Nagyon szerettük ezeket az improvizatív hétfői ételeket, máig szeretettel emlékszem vissza rájuk.


Eltelt azóta sok sok  év. Néha úgy érzem, nagyon messze vagyok attól a varázserőtől, amellyel az előttem lévő két generáció asszonyai  rendelkeztek  a családunkban. Vagy mégsem???
Merthogy ennek a képességnek bennem kell lennie. Kijártam a varázslóiskolát. Láttam, éreztem, mivel hogyan gazdálkodtak, hogyan hoztak ki kevésből sokat, változatosat. Ebben nőttem fel. 
Mégis... a magam útját is végig kellett járnom ahhoz, hogy ehhez az egészhez vissza akarjak és tudjak találni.




Igen, ez most a cél. Az elődeim egyszerű és mégis csodálatos bölcsességével varázsolni nap mint nap a konyhában úgy, hogy egyszer majd az én gyerekeim is ezt a tudást akarják tovább vinni.
Sokat gondolkodom mostanság azon, mi minden került gyerekkoromban az asztalunkra. Felsorolni is nehéz lenne, olyan változatosságban volt részünk. Nem ettünk húst hússal, sem drága finomságokat. Édességet is kivételes alkalmakkor kaptunk, de kinek is hiányzott, mikor ezernyi finomságot sütöttek nekünk otthon. Apropó,  - édesség. Egy zacskó cukrot kaptunk, azt osztottuk szét. És így is jó volt. Sőt!

Lepergetve magam előtt a mostani hétköznapokat, azt gondolom, a mamám csak a fejét csóválná ezt a fajta pazarlást látva.  Minek ennyi dolgot összevásárolni? Minek hagyni, hogy beszippantson minket is a fogyasztói társadalom? Olyanok vagyunk, mint a hörcsögök. Raktározunk, raktározunk, raktározunk. Mindenből legyen otthon bőven. De minek? Mindenből legyen annyi, amennyi kell, mondaná mama és igaza lenne.  A jó ételhez nem kell ezer alapanyag. 

A változatos étkezés egyszerű rendszeren alapul. Emlékeztek még rá? Nálunk ez valahogy így nézett ki: hétfőn a vasárnapi maradék, kedden tészta, szerdán valamilyen húsos étel, csütörtökön főzelék, péntekre már nem is emlékszem,  bár a péntek szerintem hagyományosan húsmentes volt inkább,  szombaton leves, kalács, lepény, vasárnap pedig  klasszikus. 

Ezekhez volt mindig alapanyag, egy táskányi bevásárlás maximum. Nem úgy, mint most. Egy hypersupermarket parkolójában mit látsz? Színültig megpakolt kocsicsomagtartók, néhol még a gyerekülésben nyomorgó gyerek kezébe is kerül valami, mert máshol már nincs hely. Normális ez?  Szerintem nem az, a nagymamám sem helyeselné, csak rosszallóan csóválná a fejét. 

Nos, fel van adva a lecke nekem is és minden varázslótanoncnak. Ideje elővenni egy füzetet, nyitni egy file-t a gépben és rendszerezni, hány varázslatot láttunk, kóstoltunk meg gyerekként szüleink, nagyszüleink varázskonyhájában. Mi volt ezekben a varázslatokban a legcsodálatosabb? Az, hogy egyszerűek voltak. 

Hiszem, hogy még nem késő. Ugye egyet értetek velem? Gyertek, tanuljunk ÚJRA együtt!

Ha kedvetek van, osszátok meg velem, velünk a régi családi ételeket, menüsorokat! Előre is köszönöm, köszönjük. 

Szóval, csiribí, csiribá.... és lesz terülj, terülj asztalkám.




8 megjegyzés:

  1. Én ugyanígy vezetem most is a konyhát! Mindig nevetnek, ha a táblán az van írva hétfőre MARADÉK.:-)))
    Én is sokat vásárolok, de egy héten egyszer. És el is fogy...egyre jobban, és hamarabb elfogy....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Anikó, szerintem ez a rendszer nagyon is jól ki volt találva, okos dolog ragaszkodni hozzá. Sokat vásárolsz, de ti sokan is vagytok. Köszi, hogy itt jártál :-)

      Törlés
  2. Én is hetente 1x vásárolok, és van otthon tartalék.Igaz, én csak hétvégén főzök, akkor többet, s azt hordom el munkába hétközben. Pocsékba szinte semmi sem megy, ill ott a kutya, felfőzöm annak a végképp el nem fogyó maradékot.
    Édességet ritkán veszek, helyette sütök. Ami bánt, hogy a gyerekeim nem szeretik a befőtteket, pedig mindig rakok el, van a fán termény. Nálunk vasárnapi ebéd után külön öröm volt, ha a mama felbontott egy üveg befőttet.
    Így a befőttekből sütemény lesz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, mennyire imádtuk a befőtteket! Csak is vasárnapi ebédhez szoktunk felkezdeni egy üveggel és elosztottuk. Jó erre emlékezni. Kutya nálunk is van, de elég kövér már, ami ugye jele annak is, hogy sok a maradék. Ezen (is) igyekszem változtatni.

      Törlés
    2. Patrícia, köszönöm, hogy itt jártál :-)

      Törlés
  3. Főzelékekből majdnem mindig lehet másnap levest készíteni egy kis diós, túrós, vagy mákos tésztával. Pörkölt félékből millió ötlet van, de a rakott kaják alap eleme. Maradék sültekből némi átfűszerezéssel indiai, kínai olasz konyha remekeit lehet elkészíteni. Rántott hús maradékhoz pedig isteni salátákat, vagy főzelékeket lehet kitalálni. Szóval nincs fölösleges maradék, csak kevesebb általuk a konyhában eltöltött idő. Csodásan megrövidítik a másnapi főzésre szánt időt.
    A lényeg csupán annyi, hogy legyen otthon mindig egy kis tejföl, tejszín és alapanyagnak való.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tejszín és tejföl nálunk is mindig van :-)

      Törlés
  4. Nálunk minden szombaton krumplileves volt palacsintával. Vasárnap mindig valami különlegesebb és ezeknek a maradékát ettük kb. szerdáig - én keddig, apám még szerdán is. Viszont anyukám sosem főzött hétközben.

    VálaszTörlés