2014. február 25., kedd

Hova, merre tovább???

Volt a napokban egy elgondolkodtató beszélgetésem azzal kapcsolatban, meddig kell  elvhűnek maradni. Hányszor kell a porba zuhanni, mert én csakazért is  és nem engedek, nem adom alább, nem leszek olyan, mint ti, mert nekem  elveim vannak, hiszek bennük, erre neveltek, így inkább elmegyek?

HOVA? HÁNYSZOR?

Hány alkalommal tudok emelt fővel távozni, nem meghasonulva, lerázva magamról a világ mocskát? Mennyire tör meg, ha az ajtón kilépve egyedül maradok? Sötét van, nem látom az irányt, az újabb ajtót,  de azt gondolom, nem baj, ez az én sötétségem legalább. Jobb idekint, mint veletek odabenn az álarcos bálban, ahol mindenki mosolygó maszk mögé bújva vicsorog.
Hány titkos ajtó nyílik, nyílhat még a gonosz boszorkány  elvarázsolt kastélyában? Nem jártam már mindegyikben? És ha igen? Hova, merre tovább?

HOVA?  ...  MERRE TOVÁBB? 

Tegyek fel egy csillogó velencei maszkot, úgysem látják ki vagyok, nem tudják, hogy én vagyok ebben a bálban a Hamupipőke? Elég, ha én tudom? Nekik megvan a látszat, hisz álarcom van, csillogok, mosolygok, mint ők, miközben szédülten lejtjük az újabb keringőt?
Szédül már mindenki, nekem éjfélt üt az óra, levetem a maskarát, mezítláb futok haza az én világomba, ahol újra saját magam lehetek.
Hányszor lesz ez így? Hányadik bálon csábulok el és maradok reggelig? Felkel a nap, világos van. Tükrök mindenütt és bennük magamat látom az álarcban. Ez is én vagyok?

...

 EZ IS ÉN VAGYOK.









2 megjegyzés:

  1. Ilyen hangulatomban Póniföld az egyetlen értelmes hely :) Irány a gyerekszoba... :))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a bejegyzést most egy konkrét személynek írtam. De akár az én dilemmám is lehet.

      Törlés