2014. január 31., péntek

Hobbi és kedvtelés a nő és a férfi életében

Megint csak kíváncsiskodni szeretnék, ha lehetséges. Érdekelne, van-e valamilyen hobbitok, kedvtelésetek?
Olyan IGAZI és AKTÍV. Hogy ezeket miért hangsúlyozom nagy betűkkel?
Sok ember rávágja a fenti kérdés hallatán, hogy az én hobbim ez vagy az. Ha megkérdezem, mikor volt ideje utoljára a hobbijával foglalkozni, azt mondja, .... hát nem is tudom.... vagy egy hónapja, fél éve, a gyerek érkezése előtt.

Érhet támadás, hogy megint  a feminista fog belőlem megszólalni, de úgy veszem észre, a férfiak sokkal jobban ragaszkodnak a hobbijaikhoz és sikeresebben meg is tudják tartani azokat.
Ők kikérik maguknak az arra szükséges időt.

A nők pedig ( tisztelet a kivételnek, ezt most általánosságban írom), akkor foglalkoznak a  hobbijukkal, ha marad rá idő. És marad rá idő?

Mikor két önálló emberből először pár, majd család lesz, a felek fokozatosan elhagynak dolgokat az addigi életükből. Jó, nem jó, ezt mindenki máshogy éli meg. Ha két fiatal összeköltözik, az együttélés, a szerelem, a párkapcsolat mellett kialakul egy új háztartás is, annak minden szépségével, de kötelezettségeivel is. Ez, - és újra csak általánosságban tudok fogalmazni, - nagyrészt a nő életébe hoz újabb feladatokat. Rend is legyen, mosni is kell meg vasalni, enni is kellene valamit.  Mindemellett a nő aktívan dolgozik, akárcsak a férfi. Mikor érkezik az otthoni teendőkkel? Munka előtt, után, hétvégén. Máris kevesebb idő maradt azokra a dolgokra, amelyeket szeretett. A férfiak kapcsolatban is ragaszkodnak a péntek esti focihoz, a szombati sörözéshez, pókerhez, nagyon ritkán hagyják el ezeket. Hangsúlyozom  - nem gondolom azt, hogy mindent el kell hagyni, ha két ember együtt él, sőt! Fontos, hogy megtartsuk a saját életünkben a nekünk igazán értékes dolgokat.
Később jön a gyerek és a fent említett különbség még hangsúlyosabb lesz. Sok esetben pedig elég egy -két év és a nő a hobbi szóra már csak úgy reagál, hogy neki is volt, annak idején, dehát most ugye ....
Jól van ez így? 




Nem lázítok senkit se, de tényleg azt gondolom, hogy az anyaság, munka, háztartás és minden más mögött továbbra is ott van az ember, akinek vannak ilyesfajta szükségletei is. Embernek lenni jó. Jól esik néha levetni minden szerepet és feladatot. Azzal foglalkozni, ami nekünk bármilyen okból, de fontos vagy kedves. Olvasni, sportolni, filmet nézni, barátnőkkel találkozni, művészkedni, kertészkedni, bármit. A lényeg, hogy az a kedvtelés boldoggá tegyen minket és ne csak kivételes  ünnepnapokon legyen rá lehetőségünk. Legyenek aktívan részei a mindennapjainknak!  
Van olyan ismerősöm, aki heti egy alkalommal  elmegy egy órára otthonról. Sétál, egyedül. Nem tolja közben a babakocsit, nem oldja a bevásárlást, csak megy. Egy órát, gondolkodás és feladatok nélkül. Ha kedve van, leül egyedül meginni egy kávét és megy tovább. Neki ez kell. A magány és a csend, arra a heti egy órára. Semmi extra dolgot nem kér a családjától, a párjától, de ezt az egy órát, konkrét nap konkrét órájában kikéri magának. Ez az övé. 

Rengeteg kiszürkült arcot látok. Két lábon járó  határidőnaplókat, robotnőket és robotmamikat. Pedig milyen kevés elég lenne egy kis  feltöltődéshez!
Lányok, asszonyok, ragaszkodjatok ahhoz, ami egykor  a tiétek volt! Ha ezeket már elengedtétek, találjatok  rá új hobbikra!   Mindannyiunknak szüksége van arra, hogy emberekként is igazi, kerek életet élhessünk, ennek pedig kétségkívül ez is része.





4 megjegyzés:

  1. Én pl. ezért (is) futok. :) Teljesen igazad van!

    VálaszTörlés
  2. Nekem nem egy hobbim van, hanem több, de van, hogy hónapokig, évekig hanyagolom ezt vagy azt. De olyan nincs, hogy csak a munka, a gyerek, a házimunka... És ezt a férjem is tudja, nem néz kerek szemekkel, ha 4 órája ülök a kanapén és kötök - mert belelendültem. Vagy napokig varrok, mert arra sokszor nincs ihletem, gyűjtögetem, és ha elkap a gépszíj, megvarrok 4-5 dolgot egymás után. Vagy olvasok, ezt is ritkán, de ha elkezdek egy könyvet, általában nehéz letenni. De olyankor napokig második helyre kerül a házimunka. Máskor lakberendezek, hosszasan megtervezve, boltokat járva, fotózva, vele is megbeszélve. És persze bevonom, én előkészítem, ő kifesti az adott szobát. Vagy amikor kitaláltam, hogy innentől én csinálom a tortákat szülinapokra (fondant) és az elsőt egy egész napig csináltam... A kertészkedésről nem is beszélve, amikor több hetes projektem volt - új ágyások, összetett kompozíciók.... (segített a nagyobb növényeknél, meg felásott, stb) Egyéb hobbikra én nem vágyom - pl vadvízi evezés vagy hegymászás :-)

    VálaszTörlés
  3. Én gyöngyöt fűzők és hajtogatok és mindig keresek rá időt, alkalmat, hogy legalább egy valamit készítsek! :)

    VálaszTörlés