2014. január 25., szombat

Az én híradóm

Sokfelé, olyan blogokon, amelyeket olvasok, érzem a szomorúságot, a fájdalmat, netán a keserűséget, amiért ez a világ ilyen lett, amilyen. Csőstül adagolják belénk a letargiát, a világfájdalmat.
Ha az ember nem fordítja el a fejét, nem fogja be a fülét és csak a tíz százaléka ennek a  sok negatív mocsoknak beszivárog a belsőjébe, már sugárszennyezett. Elnézést, ha ilyen csúnya szavakat használok, de ez így van. A fegyvertár  egyik eleme pedig mi más is lehetne, mint a nagybetűs MÉDIA.

A rossz hír az, hogy ez az egész helyzet jobb biztosan nem lesz. Hatásvadász világ ez, manipulatív, tömegbutító. Hozzáteszem, régen is ilyen volt, csak más eszközökkel. Amióta emberirányította világban élünk, mindig is az a cél, hogy valakinek, valakiknek hatalma legyen valaki, valakik, mindenki felett. Ilyenek vagyunk, tetszik, nem tetszik.
Valahol, valamelyik komentben olvastam, hogy a híradó célja az, hogy az emberek megijedjenek, féljenek. Mert aki fél, az befolyásolható és formálható. Mennyire igaz ez!

Ami rajtunk múlik, hogy miből mennyit engedünk be az életünkbe. Jelentem, én keveset engedek be. Annyit, amennyi mondjuk a munkámhoz szükséges - mennyi az EURIBOR aktuális értéke, mi befolyásolta, mizu a pénzpiacon, a mezőgazdasági világpiacon, stb. 
Politika kizárva. Közügyek kizárva. Szokták kérdezni, hát akkor hogy vagyok képben? 
Hát, valahogy mégis létezem!?!

Nálam a nap híre nem az, hogy vévé valaki prostituált volt, sem az, hogy mit jelentett be a kormány, aminek hatására én holnaptól nyomoroghatok,  hol mi robbant fel, ment tönkre, ki halt meg, stb. A végén meg kicsit oldja a feszkót egy cuki két perces hír a pandamacik mesterséges szaporításáról, ugye?  Nem. Ilyen hírek az én híradómban nincsenek.

Nálam a nap legfontosabb eseményei  tegnap például ezek voltak:

♥ tökéletesre sikerült a tükörtojásom
♥ valaki, akivel reggel beszélgettem, azt mondta, hogy megváltoztattam a napját / pozitívan / mindazzal, amit mondtam és egész nap erre fog gondolni
♥ postás bácsi hazahozta a pár éve kölcsönadott pénzügyi elemzés, controlling, vállalati pénzügyek könyveimet, - a könyvek között pedig iszonyat  finom csokik lapultak a feladótól köszönetképpen
♥ este néhány régi osztálytársnőmmel kávéztunk, sztorizgattunk, beszélgettünk, ami hihetetlen jó volt

Ezekről szól az én híradóm. Itt én vagyok a szerkesztő. Rám ezek a dolgok lesznek csak hatással.  
PONT.




10 megjegyzés:

  1. Imádom olvasni az ilyen híradásokat. Köszönet a szép reggelért.

    VálaszTörlés
  2. Egyetértek! Én is ezt vallom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem könnyebb így a saját életünket élni.

      Törlés
  3. Ez az önhíradó zseniális ötlet! Maga a módszer is, hogy a saját magunk híradóját helyezzük előtérbe, de az, hogy én vagyok a (fő)szerkesztője, az különösen tetszik. Azokhoz a klasszikus mondatokhoz hasonlítom, mint: "Én vagyok a saját hajóm kapitánya" vagy a "saját filmem rendezője". De nálam bővítetted ezt a listát: A saját híradóm főszerkesztője!!!
    Ez nagyon tetszik! A mai napom második hírértéke ez, mert az első, hogy hatalmas hó van odakint, lehet lapátolni :)
    Köszi a bejegyzést!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök neki, ha tetszik. Nekem ezek a hírértékű események a saját életemben, amely rólam szól, nem a politika, a gazdaság, vagy egyéb hatalom határozza meg.
      Hó az nálunk nincs, csak mínusz nyolc fok!

      Törlés
    2. elnézést, hogy nem állok be a tapsolók sorába, én nem így látom

      az, hogy valaki a saját világába bújik, amely csak RÓLA SZÓL, sem politikai, sem gazdasági, sem semmilyen információt meg nem ismerve, közügyeket kizárva, elég fura világ (sem szavazni, sem vásárolni, sem jogvédeni, ugyanakkor kereskedni az ingatlanpiacon, hát ez nekem meredek ...
      Én azt vallom, hogy az a nehezebb, ha ANNAK ELLENÉRE,
      ha tudok róla, és van véleményem - és el is mondom, sőt teszek is valamit -, és ezzel együtt mégis tudok örülni apróságoknak: hogy jön a postás csokival, és sikerül a tükörtojás tökéletesre, és csacsogtunk a lányokkal, ......de ennél azért kicsit több a dolgunk a világban nem?

      Törlés
    3. Kedves Katalin! Ismerem a véleményedet, hiszen nap mint nap olvaslak és természetesen elfogadom. Ne egyfajta elzárkózásnak tekintsd ezt. Hacsak nem a világ végére megy az ember, nem tud mindent kiszűrni, eljutnak hozzá az információk. Ráadásul olyan munkám van, amely szükségessé teszi, hogy képben legyek a dolgokról, világról, gazdaságpolitikáról. Mégsem hagyom, hogy ezek a hírek, információk valamilyen nagyobb hatással legyenek rám.

      Törlés
  4. és kérlek bocsáss meg (most látom, nem is jó helyre írtam, bocs)
    ha nem sikerült elég simulékonyan leírnom...

    de azt hiszem NEM SZABAD elfordított fejjel elmenni a problémák mellett, igen, szomorúvá tesz
    az emberi butaság, a szellemi és testi nyomor
    és olyan sok minden, de azért mert érzékeny vagyok a megoldatlan dolgokra, és keresem a megoldást, nem zárom ki a külvilágot (megválogatom, mit nézek, persze, de tudnom kell a híreket
    és igen, szomorúvá tesz, ha nem sikerül segítenem, de aztán másnap más nap jön,
    és odafordulok a bajban lévőhöz - bár nem a saját világomban él, és azt mondom, ha mást nem tudok: "Testvér éld túl, és gyere vissza közénk", és igyekszem keresni, mivel lehet javítani valamin
    persze közben tiszta a mosdóm, és - bár nem műkörmöt, de kavicsot szívesen festek, és szeretek sokat nevetni
    nemcsak az enyémek között

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A globális dolgokon én sajnos nem tudok változtatni, ezért nem szeretném, ha beárnyékolnák az én életemet. Az én világomba viszont rengeteg ember belefér, igyekszem mindig segíteni, bárkit beengedni oda. Attól még lehet nagy a saját világunk, hogy vonunk fölé egy védőburkot, - szűrőt. Szerintem ez nagyon egyszerű :-)

      Törlés