2014. január 31., péntek

Hobbi és kedvtelés a nő és a férfi életében

Megint csak kíváncsiskodni szeretnék, ha lehetséges. Érdekelne, van-e valamilyen hobbitok, kedvtelésetek?
Olyan IGAZI és AKTÍV. Hogy ezeket miért hangsúlyozom nagy betűkkel?
Sok ember rávágja a fenti kérdés hallatán, hogy az én hobbim ez vagy az. Ha megkérdezem, mikor volt ideje utoljára a hobbijával foglalkozni, azt mondja, .... hát nem is tudom.... vagy egy hónapja, fél éve, a gyerek érkezése előtt.

Érhet támadás, hogy megint  a feminista fog belőlem megszólalni, de úgy veszem észre, a férfiak sokkal jobban ragaszkodnak a hobbijaikhoz és sikeresebben meg is tudják tartani azokat.
Ők kikérik maguknak az arra szükséges időt.

A nők pedig ( tisztelet a kivételnek, ezt most általánosságban írom), akkor foglalkoznak a  hobbijukkal, ha marad rá idő. És marad rá idő?

Mikor két önálló emberből először pár, majd család lesz, a felek fokozatosan elhagynak dolgokat az addigi életükből. Jó, nem jó, ezt mindenki máshogy éli meg. Ha két fiatal összeköltözik, az együttélés, a szerelem, a párkapcsolat mellett kialakul egy új háztartás is, annak minden szépségével, de kötelezettségeivel is. Ez, - és újra csak általánosságban tudok fogalmazni, - nagyrészt a nő életébe hoz újabb feladatokat. Rend is legyen, mosni is kell meg vasalni, enni is kellene valamit.  Mindemellett a nő aktívan dolgozik, akárcsak a férfi. Mikor érkezik az otthoni teendőkkel? Munka előtt, után, hétvégén. Máris kevesebb idő maradt azokra a dolgokra, amelyeket szeretett. A férfiak kapcsolatban is ragaszkodnak a péntek esti focihoz, a szombati sörözéshez, pókerhez, nagyon ritkán hagyják el ezeket. Hangsúlyozom  - nem gondolom azt, hogy mindent el kell hagyni, ha két ember együtt él, sőt! Fontos, hogy megtartsuk a saját életünkben a nekünk igazán értékes dolgokat.
Később jön a gyerek és a fent említett különbség még hangsúlyosabb lesz. Sok esetben pedig elég egy -két év és a nő a hobbi szóra már csak úgy reagál, hogy neki is volt, annak idején, dehát most ugye ....
Jól van ez így? 




Nem lázítok senkit se, de tényleg azt gondolom, hogy az anyaság, munka, háztartás és minden más mögött továbbra is ott van az ember, akinek vannak ilyesfajta szükségletei is. Embernek lenni jó. Jól esik néha levetni minden szerepet és feladatot. Azzal foglalkozni, ami nekünk bármilyen okból, de fontos vagy kedves. Olvasni, sportolni, filmet nézni, barátnőkkel találkozni, művészkedni, kertészkedni, bármit. A lényeg, hogy az a kedvtelés boldoggá tegyen minket és ne csak kivételes  ünnepnapokon legyen rá lehetőségünk. Legyenek aktívan részei a mindennapjainknak!  
Van olyan ismerősöm, aki heti egy alkalommal  elmegy egy órára otthonról. Sétál, egyedül. Nem tolja közben a babakocsit, nem oldja a bevásárlást, csak megy. Egy órát, gondolkodás és feladatok nélkül. Ha kedve van, leül egyedül meginni egy kávét és megy tovább. Neki ez kell. A magány és a csend, arra a heti egy órára. Semmi extra dolgot nem kér a családjától, a párjától, de ezt az egy órát, konkrét nap konkrét órájában kikéri magának. Ez az övé. 

Rengeteg kiszürkült arcot látok. Két lábon járó  határidőnaplókat, robotnőket és robotmamikat. Pedig milyen kevés elég lenne egy kis  feltöltődéshez!
Lányok, asszonyok, ragaszkodjatok ahhoz, ami egykor  a tiétek volt! Ha ezeket már elengedtétek, találjatok  rá új hobbikra!   Mindannyiunknak szüksége van arra, hogy emberekként is igazi, kerek életet élhessünk, ennek pedig kétségkívül ez is része.





2014. január 30., csütörtök

Almás - répás lepény

Ma reggel elhatároztam, hogy sütök egy lepényt. Tegnap estéről maradt mára krumplis-vajbabfőzelék, tehát az ebéd meg van oldva, egy kis édességnek viszont mindig mindenki örül.

Almás lepényt szerettem volna készíteni, aztán a pár darab almát elnézve azon kezdtem el gondolkodni, mi mindennel lehetne feldobni. Így került még a reszelt almához két nagyobb répa lereszelve / a kis lyukú reszelőn /, maradék mazsola és egy narancs lereszelt héja. Ízesítéshez barnacukrot és fahéjat használtam még, bár a fő fűszer a narancshéj ebben az esetben.

A lepénytésztám egyszerű és hagyományos, -  fél kiló liszt, két tojás, 20gramm élesztő tejben felfuttatva egy kis cukorral, kevés olaj, meg ugye a tej, ami szerintem nagyjából két deci lehet - vagy három. Nem szoktam mérni, fokozatosan adagolom a  tésztához, mikor dagasztom.




Ezután hagytam  a lepényt kelni, majd kinyújtva a tepsibe igazgattam és ráraktam  a feltétet.

A lepényt 30 percig sütöttem. Jelentem, nagyon finom lett! Család még nem kóstolta, de szerintem senki sem fogja benne elsőre  kiszúrni a répát, amitől nagyon különleges lett az íze és a színe. Az meg külön öröm, hogy így Eszter is megeszi majd a répát, mert mostanság még a levesből is kiszedi.

Próbáljátok ki, ha van kedvetek! Lám, ilyen dolgokat szül az, ha abból kell valamit kiokoskodni, amit az ember otthon talál.


2014. január 29., szerda

Ismerjük meg egymást - játék

Ezt a játékfelhívást   Anikótól  kaptam! Anikó az egyetlen blogger, akivel személyesen is találkoztam múlt év nyarán Szentendrén. Nagyon megszerettük őket, az egész családdal. 

A játék lényege:

1. Linkeld be azt az embert a blogodba, aki meghívott - teljesítve
2. Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi - igyekezni fogok, bár szerintem mindegyik hétköznapi lesz, de ez nem baj. 
3. Válassz ki 7 embert, nevezd meg és linkeld be őket a blogodba - ez és a következő pont viszont elmaradnak, mert nem szoktam játékokat tovább adni, sem blogos díjakat. Remélem, nem haragszik meg rám senki sem emiatt. 
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukon, hogy rájuk esett a választásod.


Nos, íme a 7 dolog rólam:

1) Azt szokták mondani, olyan sötét a hajam, mint az apukámnak. Nos, az én eredeti hajszínem piszkos szőke.
2) Az autóban mindig bömböltetem a zenét - aki ismeri az öcsémet, az most mondhatja, hogy ez biztosan genetikai defekt. 
3) Utálok domra, hegyre felfelé gyalogolni.
4) Szeretem a piros cipőket.
5) Nem szeretem a horrorfilmeket.
6) Mindig védelmembe vettem /  veszem a gyengéket.
7) Nehezen tolerálom a lassúságot. Okot ne kérdezzetek, szerintem csak amiatt, hogy én túl gyors vagyok.

Ennyi lenne. 7  egyszerű, de személyes dolog a SW-ről :-)

2014. január 27., hétfő

Best of Eszter

- Eszter, milyen leves volt ma az oviban?
- Zöldséges.
- Mi volt benne?
- Répa.
- És még?
- Fehér répa.
- Ejha, megvolt a répa párja!
- Igen! Pont, mint a brokkolinak! Volt a levesben brokkoli is és fehér brokkoli is ( értsd karfiol ).

2014. január 26., vasárnap

Emlék, varázslat, húsleves

Csütörtökön lett volna az én imádott nagymamám, legnagyobb példaképen és tanítóm 99 éves.

Gyújthatok gyertyát, állhatok a sírja mellett, sehogy sem érzem olyan erősen az emlékét, mint mikor  vasárnapi húslevest főzök  a családomnak, lassú tűzön, gazdagon, négy órán keresztül  úgy, ahogy ő szokta nekünk annak idején. 


Szerintem egy ételt sem tudok ilyen rituálisan, ennyi szeretettel elkészíteni. 
És ez nem véletlen. Ez varázslat ♥


2014. január 25., szombat

Az én híradóm

Sokfelé, olyan blogokon, amelyeket olvasok, érzem a szomorúságot, a fájdalmat, netán a keserűséget, amiért ez a világ ilyen lett, amilyen. Csőstül adagolják belénk a letargiát, a világfájdalmat.
Ha az ember nem fordítja el a fejét, nem fogja be a fülét és csak a tíz százaléka ennek a  sok negatív mocsoknak beszivárog a belsőjébe, már sugárszennyezett. Elnézést, ha ilyen csúnya szavakat használok, de ez így van. A fegyvertár  egyik eleme pedig mi más is lehetne, mint a nagybetűs MÉDIA.

A rossz hír az, hogy ez az egész helyzet jobb biztosan nem lesz. Hatásvadász világ ez, manipulatív, tömegbutító. Hozzáteszem, régen is ilyen volt, csak más eszközökkel. Amióta emberirányította világban élünk, mindig is az a cél, hogy valakinek, valakiknek hatalma legyen valaki, valakik, mindenki felett. Ilyenek vagyunk, tetszik, nem tetszik.
Valahol, valamelyik komentben olvastam, hogy a híradó célja az, hogy az emberek megijedjenek, féljenek. Mert aki fél, az befolyásolható és formálható. Mennyire igaz ez!

Ami rajtunk múlik, hogy miből mennyit engedünk be az életünkbe. Jelentem, én keveset engedek be. Annyit, amennyi mondjuk a munkámhoz szükséges - mennyi az EURIBOR aktuális értéke, mi befolyásolta, mizu a pénzpiacon, a mezőgazdasági világpiacon, stb. 
Politika kizárva. Közügyek kizárva. Szokták kérdezni, hát akkor hogy vagyok képben? 
Hát, valahogy mégis létezem!?!

Nálam a nap híre nem az, hogy vévé valaki prostituált volt, sem az, hogy mit jelentett be a kormány, aminek hatására én holnaptól nyomoroghatok,  hol mi robbant fel, ment tönkre, ki halt meg, stb. A végén meg kicsit oldja a feszkót egy cuki két perces hír a pandamacik mesterséges szaporításáról, ugye?  Nem. Ilyen hírek az én híradómban nincsenek.

Nálam a nap legfontosabb eseményei  tegnap például ezek voltak:

♥ tökéletesre sikerült a tükörtojásom
♥ valaki, akivel reggel beszélgettem, azt mondta, hogy megváltoztattam a napját / pozitívan / mindazzal, amit mondtam és egész nap erre fog gondolni
♥ postás bácsi hazahozta a pár éve kölcsönadott pénzügyi elemzés, controlling, vállalati pénzügyek könyveimet, - a könyvek között pedig iszonyat  finom csokik lapultak a feladótól köszönetképpen
♥ este néhány régi osztálytársnőmmel kávéztunk, sztorizgattunk, beszélgettünk, ami hihetetlen jó volt

Ezekről szól az én híradóm. Itt én vagyok a szerkesztő. Rám ezek a dolgok lesznek csak hatással.  
PONT.




2014. január 24., péntek

Mi az a dolog....

Mi az a dolog, amit egykor a leghaszontalanabbnak tartottál azok közül, amelyeket  megtanultál, most mégis a javadra válik ez a tudás???

Nálam ez:

  

Jaj, de leírhatatlanul utáltam a gépírást! Szinte  megalázónak tartottam! Nem túlzok, így volt. Gondolkodás nélkül, robotpipi módjára begépelni egy akármilyen szöveget. Hát milyen feladat ez? 

Ma is így érzek, ha eszembe jut, de azért beismerem: ez a tudás, képesség, most a hasznomra válik.
Nos, a ti birtokotokban is van hasonló mihaszna-hasznos tudás???

2014. január 21., kedd

Érdekelne ...

Érdekelne, mennyire tervezitek az étkezést tudatosan? 
Ha munkába jártok  - átböngészitek a megszokott törzshelyeitek másnapi menüajánlatát, hogy nem megfelelő kínálat esetén otthonról tudjatok vinni valamit, vagy csak azért, hogy a lehető legválasztékosabban tudjátok összeállítani - megtervezni a heti ebédeteket? 
Ha sokat vagytok úton, idegen helyre készültök - készítetek valamit a táskába, kocsiba, arra az esetre, ha nem lenne hol, vagy mikor nyugodtan megebédelni?


Olyan apróságok ezek, mégis szerintem rengeteget tehetünk egy kis odafigyeléssel, tervezéssel az egészségünkért.  Nem vagyok én sem  mestere a témának,  de soha sem késő változtatni, tanulni, tervezni. Ezt teszem én is.

Az üveg tartalma a holnapi vitaminadagom. Hosszú munkanapnak nézek elébe, rengeteg feladattal, ezért holnap igazán fontos az efajta rásegítés.
A mai smoothie narancsból, répából, almából és vízből készült. 

Nagylány is megkapta az esti adagját, nagyon ízlett neki. 

Az elmúlt hetekben gyakran készítek efajta energia és vitaminbombát. Meglepődve tapasztalom, hogy ha egy smoothieval indítom a napot, valahogy elmarad a reggeli kávé. Nálam, aki számára a kávézás igazi rituálé!
Van valakinek hasonló tapasztalata? 




2014. január 19., vasárnap

Bundás alma - egy kis csavarral

Már nagyon régen készítettem bundás almát ( értsd tizenéve ), de amikor Szilvinél megláttam a napokban, kedvet kaptam hozzá.

Néhány finomítással, itt az én változatom:
A szokásosnál sűrűbb palacsintatésztát készítettem ( két tojás, kb  400 ml tej, liszt, olaj, egy kanál cukor, egy csipet só ). A tésztát szerintem mindenki készítse a szokásos módon, kicsit sűrűbb állagúra. A tésztába a kevéske fehér cukor helyett barna került, valamint fahéj és egy narancs lereszelt héja. 
Az almaszeleteket ebbe a tésztába raktam, majd kevés / nagyon kevés / olajon kisütöttem. A kész bundás almákat egy tálba raktam, majd még forrón  vékonyan meglocsoltam mézzel és még egy kevés fahéjat szórtam rá.
Ez a tésztamennyiség 7-8 almához elég lesz.



Nagyon finom volt, Eszter nagyüzemi mennyiségben ette, de azért mi is pusztítottunk belőle. 
Ti hagyományosan készítitek a bundás almát, vagy szintén  bevettek valamilyen barbatrükköt???

2014. január 18., szombat

Horizontális, vertikális

Hogyan rajzolja le egy gyerek  a családját?
És a társait?
Az embereket?
Az állatait?
...
EGYMÁS MELLÉ.  EGYENLŐEKNEK.
...


Mi mindent rontunk el, hogy felnőttként már kevés kapcsolatunk marad meg  a horizontális síkon és ösztönösen egyre több embert  és kapcsolatot minősítünk be magunkhoz képest vertikálisan alánk vagy  fölénk???
...
Nem kommentálom, mi miért alakul így, elég, ha mindenki egy percig elgondolkodik rajta. 
...
Mégis egy fél gondolat így a végére: Kézen fogni csak azokat lehet, akik MELLETTÜNK ÁLLNAK! 



2014. január 17., péntek

Rakott karfiol

Szeretitek a karfiolt? Ha igen, ti milyen formában szoktátok készíteni? Ahogy azt a Facebookos csoportban már említettem, én nem nagyon rajongok a kirántott karfiolért. Más formában viszont magam ís szívesen fogyasztom.




Mostanában elég gyakran készítek karfiolos ételeket. A kislányom miatt került ez az alapanyag újra terítékre, mivelhogy ő nagyon kedveli a párol karfiolt és a brokkolit is. Ez az étel egyébbként brokkoli - karfiol keverékéből is elkészíthető.



A karfiolrózsákat bio ételízesítős (DM-ben vásárolom ) vízben puhára főztem. Miután kihalásztam őket, ebben a vízben megfőztem a vastagabb szeletekre vágott burgyonyát is. A burgonya főzési idejét kihasználva, megfőzöm a tojást is. Miután minden alapanyag készen van, összeállítom a rakott karfiolt.
A kiolajozott edénybe belepakolom a krumplit. Kevés só, frissen őrölt bors. Ezt követi egy réteg felkarikázott tojás. Ezzel beborítom a krumpliréteget. Újra csak kevés só és bors. A tojásokra kerül  a megfőtt karfiol, újra kevés só és bors. Egy kis doboz főzőtejszínnel nyakon öntöm a rakott karfiolt. Egy kevés (maradék ) krémsajtot nyomtam még rá, majd reszelt sajttal megszórtam. A tepsit betoltam egy fél órára a sütőbe, amíg szépen megpirult a teteje.

Nagyon egyszerű és nagyon finom étel. Ti is szoktatok hasonlót készíteni???



2014. január 16., csütörtök

A pozitív sokk

Régen, nagyon régen, sokszor bántam utólag, hogy nem mertem megtenni, meglépni bizonyos dolgokat. 
Hitványabb érzés nem is létezik az életben, mint a saját kesergésünkben  fuldokolni. Tudom ezt én is, megtapasztaltam és ma már mindent megteszek, hogy ne így éljem meg a történések  utóízét.

Az elmúlt egy évben belevágtam egy nagy erőpróbába. Félve, de bizakodva abban, hogy sokat adhat szakmailag és tudásban. 
Eltelt egy esztendő. A képzés lassan véget ér, de legnagyobb meglepetésemre nem a szakmai fejlődést érzem legerősebbnek a hatására, hanem az emberit, a jellembélit.

Fura megfogalmazni, mit is adott igazán, merthogy számomra a legnagyobb hozadéka a megerősítés volt. Az a kép, amit rólam adott, nekem. Hogy mire is gondolok?




Képzeld el, hogy hegymászó vagy. Mászol egyre feljebb a hegyre, közben gyakorlottabb leszel, tanulsz, erősödsz, tapasztalsz. Lenézel és megítéséled szerint az út egyharmadánál járhatsz.
Ekkor egy helikopterből lefényképeznek téged. Ott, abban a helyzetben, úgy, ahogy vagy és te egy csoda folytán megnézheted az elkészült képet. Nézed, de valami nem stimmel. Hogy létezik az, hogy a képen már a csúcs alatt jársz? Hiszen te még csak az utad elején tartasz! Küzdelmes emelkedők várnak rád, nem is fáradtál ki! Ezer dolgot meg kellene még ismerned, tanulnod, tapasztalnod!  Hogy létezik ez???

Valahogy ilyen  érzés az, amikor mások, külső szemmel téged teljesen máshol és máshogy látnak, mint te saját magadat. 

" Még nem vagyok kész. Még nem tartok ott."
 .... mire a válasz: 
" Te már rég készen állsz erre. Nem ott tartasz, sokkal tovább jársz már! Nézz vissza!"

Visszanézel és látod, hogy tényleg így van. Hirtelen hosszúnak látod te is a már megtett szakaszt. 

Át kell ilyenkor értékelni a helyzetet, az utat, a célt. Mindent. 
Merthogy egy ilyen kép mindent átrendez. 
Mindent, amit eddig hittél és éreztél.A pozitív sokk hatása. Az ilyet is fel kell dolgozni.

 Ez pedig  már egy újabb kihívás.  




2014. január 15., szerda

Megérkeztem

Megérkeztem. Olyan most a Tátra, mint amilyennek én is érzem magam. 
Nem részletezem, beszéljenek a képek helyettem.







2014. január 11., szombat

Biztosan így van?

Két ember látja ugyanezt a kilátást az ablakából.




Az első azt gondolja: 
- Köszönöm a sorsnak, hogy ez kilátás adatott meg nekem! Hálás vagyok érte, kiváltságosnak érzem magam. Minden nap újra bele tudok szeretni, ha a tekintetem megpihen rajta.

A másik így látja:
- Nem értem, miért jönnek az emberek emiatt a vastorony miatt Párizsba?! Mi ezen a különleges? Unom, ráadásul ronda is!

Azt gondoljátok, hogy  a másik ember gépezetében hiba van? 
Miért? Mert a legtöbben csodásnak tartjuk az Eiffel tornyot és ha a többség gondol, érez valamit, akkor az a helyes vagy a normális?

Befejezted a tanulmányaidat, irány dolgozni! Ne felejts el felfelé lépkedni a ranglétrán! Házasodj meg! Alapíts családot! Vásárolj házat, törleszd az árát harminc évig! Törekedj arra, hogy évente egyszer nyaralni vihesd a családod, mellé egy - egy hosszú hétvége, vagy síelés is dukál.
Hogy miért? Mert ez a normális! Mindenki erre vágyik!!!


Miért állunk be a sorba akkor is, ha másra vágyunk? És ami még rosszabb, - miért  kezdjük el rövid időn belül a sajátunkénak vallani mindazt, amivel kapcsolatban megalkuldtunk? Miért feledkezünk meg arról, hogy nem vagyunk mind egyformák és követeljük az egyenszürkeséget mi is másoktól?

Azért, mert amit a többség hisz, az a normális?

Biztosan így van?
...

Biztosan így van!
...  

Hiszen a többség így gondolja. 
Igaz?
Igaz.


2014. január 7., kedd

Üzenet a túlvilágról - 1.

A Facebookon már megosztottam egy videót, amely számomra  elsőre igencsak gyilkos volt - ezért is a cím. Szinte a túlvilágon voltam, mire a végére értem a tíz perces kardio tornának. A gyerekek szinkronban röhögtek rajtam. Látjátok, így kell olcsón jó szórakozást bebiztosítani a miniknek!!!

Mostanra már jobban bírom, kimondottan jól esik a fáradtság, amit okoz.
Megosztanám a videót, had éljétek át ti is az alagút élményt a segítségével. Vagy ha nem vagytok ilyen piskóták, mint én, akkor csak mozogjatok egy jót!

Hamarosan hozom a következő  üzenetet a túlvilágról, már azt is leteszteltem.


2014. január 6., hétfő

A dívák nem kötnek - könyvajánló

Magam is egy könyvajánlónak köszönhetem, hogy rátaláltam Gil McNeil: A dívák nem kötnek című művére.

A történet dióhéjban: 

 Jo, a hősnő, Londonban él, fő állású anyaként. Férjével két kisfiút nevelnek.  Évekkel ezelőtt felhagyott karrierjével, férjének és családjának biztosítva a stabil  hátteret. Aztán egy szép napon  férje közli vele, hogy elhagyja egy másik nőért és külföldre költözik. A vita hevében a férj elhajt otthoról, ... a következő pillanatban már rendőrök állnak az ajtóban és közlik Joval, - a férje autóbalesetben meghalt.
Özvegyen maradni egy olyan férfi után, aki épp a halála előtt készült otthagyni a családját, férj által titokban felvett hitelekkel, amelyek miatt el kel adni a házat, két kisfiúval... mi a kiút ebből a helyzetből?  
Jo otthagyva Londont, egy tengerparti kisvárosban kezd új életet, ahol szeretett nagymamája segíti őt az újrakezdésben. Átveszi, majd fellendíti nagyanyja fonalboltját, lendületet  és frissességet hozva ezzel a saját és az álmos kisváros mindennapjaiba is. 




A könyvet  bizonyára minden nagyobb könyvesüzletben megtaláljátok, én a dunaszerdahelyi Panta Rheiben rendeltem meg. 

Olvassátok el, igazán kellemes olvasmány. 

A kínai mindig olcsóbb???

Mindig azt gondoljuk, hogy a kínai termékek olcsóbbak.  
Nos, ezzel a példával megcáfolnám ezt a tévhitet:

A szürke tetős, fából készült pajtát Magyarországon vásároltam egy játéküzletben. Nagyjából 40 euróba került, állatok nélkül, üresen. A termék kínai gyártmány.



A zöld tetejű, szintén fából készült, belülről is szinte ugyan olyan pajtát a Lidlben vásároltam, 15 euróért, fa állatkákkal és figurákkal. Ez a játék német gyártmány.


Kell ehhez kommentár?
Azt tudom csak gondolni, hogy  a kínai repülő vagy hajójegyét is mi fizettük. 


2014. január 5., vasárnap

A legszebb bókok egyike

Tegnap kaptam az egyik legszebb bókot életemben!
Eszter 3 napja boldogította a szüleimet és a testvéreimet - nyaralt a szomszéd utcában.
Mikor délután elmentem érte, mindenki azzal fogadott, hogy három napig olyan volt, mintha én is ott lettem volna. Ez a kis hatéves ugyanúgy dirigált, irányított, feladatokat osztott, koordinált, tanított (szerintem kioktatott), gesztikulált, nézett, mint én.


Hát kell ennél szebb bók??? 

♥♥♥

2014. január 3., péntek

Mai youtube - 1.

A Facebookon már többször mutattam olyan youtube videókat, amelyeket Eszterrel (6) néztünk meg, egy-egy hogy van az,  hogyan készítik, stb kérdése után. Szeretem a videómegosztót, szerintem hasznosan be lehet építeni az "okosításba", rögtön illusztrálva is azt, amiről éppen beszélünk.

Továbbra is negatív kedvencünk a CSIRKEGYÁR, avagy a kiscsibék keltetése, válogatása, dobozolása ipari körülmények között.

Megnéztük már a PET palackok újrahasznosítását, a tej útját a tehéntől  a tejesdobozig,  malacok, borjú, cicák, kutyus, csikó születését. 

Ma a lopó volt soron. Eszter gyakran nevezi a tolvajt lopónak, ezért megmutattam neki, mi is a lopó, amelyet ugye a bor kinyeréséhez használnak  a hordóból.

Belinkelem nektek a csirkegyáras videót, a jövőben pedig azokat, amelyek által okosodtunk egy kicsit.

A ti gyerkőceitek is szeretik a youtube-ot???


2014. január 2., csütörtök

Új év - új jelszó

Nálam már hagyománnyá vált, hogy minden évre választok magamnak egy jelszót. 
Hogy mi is a jelszó? Egy szó, amely lehet tulajdonság, tárgy, érzés, hely, állapot, bármi.
Mi a szerepe? Ha nehéz pillanatok vannak az évben, akkor emlékeztetni magunkat arra, mi a legfőbb érték, mi a cél. Minden más pedig mellékes, kevésbé fontos.A jelszó legyen egyben motiváló is. Jelentsen sokat (számunkra) és fejezze ki jól azt, amiről  ez az évünk  szól majd. 

Én a múlt évben egy nagyon érdekeset választottam, nem árulom el, mi volt az. Akkor még nem gondoltam bele, hogy a jelentése nem csak az, amit én elsőre összekötöttem vele, hanem a küzdelem,  a kemény munka és valamilyen szinten a háború  is. Ilyen is volt ez az év, rengeteg megvívott harccal és mellette csillogással is.



Volt már követőm is ebben a dologban, egy kedves ismerősöm jelszava az EASY volt. Hát nem jó? Ha beléd marnak, bántani akarnak, rád akarja erőltetni a világ azt, ami számára fontos, annyit mondasz csak magadban  - EASY. " Lazán veszem, te dolgod, bajod, nem az enyém. Amit rám próbálsz erőltetni, számodra fontos, nekem nem. "  Ilyen egyszerűen működik ez az egész.

Erre az évre is megvan az új jelszavam. Egy szó, amely  kifejezi, mi szeretnék lenni ebben az évben. Ezt sem árulom el, de bevalom, könnyebb lesz, mint az előző. Vagy mégsem? Majd kiderül :-)

Ha van kedvetek, csatlakozzatok! Ha megtetszett az ötlet, legyen nálatok is hagyomány az új év, új jelszó. Aki vezet naplót, fel is jegyezheti ezeket. Milyen jó lesz egyszer visszatekinteni l arra, mik voltak  a legkifejezőbb szavak  a saját életünkre, céljainkra, vágyainkra a huszas, harmincas, akárhányas éveinkben.

Nos, van olyan, aki elárulja a jelszavát a 2014-es évre?