2013. december 29., vasárnap

Megbánhatnánk...

Megbánhatnánk ezer dolgot az elmúlt évekből, vagy kesereghetnénk azon, hogy másképp kellett volna, előbb, gyorsabban, egyáltalán nem, ...

De...
-  értelme nincs,
- a kesergés, a visszafelé tekintve sóvárgás az emberből mindig elvesz.

Viszont...
- nem lehetnénk azok, akik vagyunk
- és ott, ahol vagyunk,
ha ezek a tapasztalások, helyzetek, hibák, döntések nem GAZDAGÍTANÁNAK minket.


Merthogy az ember minden megélt helyzettől többé válik. Gazdagabb lesz.  Semmi sem vesz el belőlünk igazán az előbb említett értelmetlen, múltba sóhajtozáson kívül.
Tudnál, ismernél, éreznél annyit, amennyit most, ha nem éltél volna meg ennyi mindent, úgy, ahogy meg kellett élned?
Élettapasztalatot venni és tanulni sem lehet. Legalábbis nem könyvekől, vagy más emberek életéből. Vannak dolgok, amelyeket meg kell tapasztalni. Fájva, vagy nevetve, sírva vagy boldogan.

Az ember az év végével mindig összegez. Új és nagy dolgokat remél az érkező esztendőtől. Azt hiszem,  a legtöbb, amit kívánni lehet mindannyiunknak az, hogy bölcsen tudjuk felhasználni a meglévő tudásunkat, tapasztalatunkat, bölcsességünket annak érdekében, hogy a lehető legjobb döntéseket hozhassuk.


1 megjegyzés:

  1. Minden amit leírtál így igaz. Nem is kell azon töprengeni hogy miért is történik velünk az ami...
    Az összegzés év végén nekem is megtörténik ezek nagyobb események összegzése. A következő évre azt szoktam mondani hogy csak rosszabb ne legyen a többit pedig majd megoldjuk.Természetesen amit már előre tudok hogy lesz azért pedig minden idegszálammal szorítok és bízom abban hogy minden rendben lezajlik.( Ez a lányom szülése januárban!)

    VálaszTörlés