2013. december 12., csütörtök

Kivárni és elfogadni

Minden életszakasznak megvan a maga felismerése. Legalábbis az én életemben. Ennek az évnek kétségkívül a legnagyon tapasztalása számomra a kivárás képességének tanulása volt. Kivárni a dolgokat, amelyek a saját tempójukban jönnek, mert ÚGY KELL jönniük. Nem az enyémben, az én elvárásaim szerint .Az ember mégis a saját szubjektív szemszögéből azt szeretné, ha a Föld az ő kedve szerint forogna. Mikor nagyon akar valamit, amikor kimondhatatlanul és türelmetlenül vár valamire, akkor nincs ráció, nem tudja a dolgokat kicsit felülnézetből szemlélni. Meg akarja kapni, el akarja érni azt, ami a vágya. Az meg cammog. És megáll pihenni. És leül egy padra, vagy tesz még egy kört. Mi meg csak várunk, tiporogva, idegesen, aztán mikor egyszer végre megérkezik, dühösek és felindultak vagyunk. Merthogy mennyit kellett rá várni, pedig mi már ....
Elmarad az igazi öröm, a pozitív értelemben vett katarzis. Csalódás marad a helyén.




A kivárás képessége nem csak nagy dolgok és  a célok tekintetében lehet fontos. Az emberi kapcsolatokban ez egyfajta toleranciát, elfogadást  jelent. Megtanít elfogadni, hogy nem mindenki egyforma, - más fordulatszámon is lehet élni és működni, ami nem jelenti azt, hogy a másik hasznosabb vagy haszontalanabb, mint mi.  Egyszerűen más. Felhúzhatjuk magunkat, ha a postás néni atom mozdulatokkal, számunkra mindenfajta logikát mellőzve végzi egyik munkafázisát a másik után és emiatt nekünk két perccel tovább kell a sorban állnunk. Van értelme? Van annyi energiánk, hogy az ilyen felesleges apróságokra pazaroljuk? Ki kell várni  a kivárandót. El kell fogadni azt, hogy nem mi vagyunk a mérce. És egyébbként is - ki mondta, hogy amit mi teszünk vagy ahogy tesszük, az a normális???

Lassítani a saját tempónkon, hogy kivárjuk a dolgokat, bevárjuk azt, ami kicsit lemaradt, lehetővé teszi, hogy az ember lelke  kicsit kilépjen  a testéből és felülről,  más dimenzióból szemlélje a világot. Aki már eljutott idáig, az megtanult elfogadni. Megtanult kivárni. Mert felülről nézve minden annyira kicsi! A körülöttünk lévő világ is, a rohanás is, a gondok is, ....  meg mi magunk is.

1 megjegyzés: