2013. november 1., péntek

Mindenszentek napjára készült

Más tollával ékeskedni nem szokás, most kicsit még is ezt teszem.  Az idén megbeszéltük a húgommal, hogy nem vásárolunk  koszorút, díszt a temetőbe nagyszüleink és dédszüleink sírjára, hanem elkészítjük azt. Nem anyagi okok miatt, ez már az az elvi kérdés kategória, amikor  azt mondod, minek vegyek meg olyat, amit én is el tudok készíteni? Ugye ismeritek?  A hozzávalók nagy részét a mi udvarunkon gyűjtöttük be, a csipkebogyót egy közeli tóparton. Testvéremet elkapta a hév, én az este már ezt a szépséget találtam a mosókonyhában. Elnézést a háttér miatt a képen. Méretét tekintve a koszorú fél konyhaasztalnyi nagyságú.



Lényeg, a lényeg, nekünk nagyon tetszik. Elkészült. Saját terményekből, saját munkával, szeretettel,  a legnagyobb szeretettel azoknak, akiket még mindig úgy szeretünk, mintha itt lennének. Mert itt is vannak.
Köztük elsősorban a mamánk, aki a maga nem egész 150 centijével  számunkra mindig is a világ  legnagyobb és legerősebb ember  marad.
♥♥♥

UPDATE: Így nézett ki:



3 megjegyzés:

  1. Tényleg nagyon szép lett!És természetesebb, szebb, nem annyira sablonos,annyira mű, mint amik kaphatóak.

    VálaszTörlés
  2. Egyedül a szalag vásárolt, a többi mind természetes, saját dolog.

    VálaszTörlés