2013. október 27., vasárnap

Vasárnap


A Vasárnap mindig az ember napja volt. A finom ételé, a találkozóké, pihenésé, örömé. A Vasárnap az Úr napja is volt. A háláé, a magunkba nézésé, a köszöneté.
A vasárnap most a hétfő előfutára. Egész nap készülünk A Hétfőre. Előre főzünk, kivasaljuk a ruhákat, előkészítünk mindent, lélekben már ott vagyunk, rástresszeltünk a munkára, a teendőkre, az elvárásokra. Elfutunk bevásárolni, mert hétköznap nem lesz rá idő. Miért is? Aztán ha marad egy óránk, korzózunk az üzletek között idomítottak módjára
Jól van ez így? 
Maradjon a vasárnap ünnep, - a családunk, a szeretteink, a rég nem látottak, a meglátogatandók és meghívandók napja. A mi napunk.






4 megjegyzés:

  1. Úgy legyen!
    Én szombaton bukok orra, hogy minden meglegyen, s ami szombat éjjel megfő, abból marad hétfőre is. Legyen a vasárnap az Úré, a lelkünké, a családunké.
    Vásárolni elmegyünk máskor:)
    Áldott pihenőt!

    VálaszTörlés
  2. Hogy én ezen már milyen sokat gondolkodtam! Akkor mikor még a boltok hétvégén csukva voltak akkor egészen más most. Akkor valóban vasárnaponként mi is mentünk a gyerekekkel a nagyszülőkhöz, vagy együtt a család kirándultunk! Most hogy már nincsenek a gyerekek itthon, bizony előfordul bár sokszor szégyellem hogy akár vasárnap is valamiért átmegyek a boltba. Hiába változott a világ !

    VálaszTörlés
  3. Igen, még az én gyerekkoromban is más volt a vasárnap, nagyon más! Nálunk szombaton van istentisztelet, a vasárnap a családé, kirándulunk, sétálunk, együtt vagyunk, és sokszor hétvégén nem is főzök, mert annyira kevés ez az idő, amit ötösben együtt vagyunk, hogy néha sajnálom főzésre.

    VálaszTörlés