2013. október 4., péntek

Két szuszogó - megélni a csodát

Igyekszel időben lefeküdni. Holnap munka, korán kelés, nagyobbikat oviba vinni, nyűgös reggel. Hideget jósolnak. 
Tudod, hogy minimum ebben a négy órában aludnod KELL, mert csak akkor tudsz egy kicsit regenerálódni. Eltelhet vagy fél óra, felébred a kicsi, ki akar jönni az ágyából, percekig sír. Rémült, fáradt, álmos,  ideges vagy egyszerre, ahogy felébredtél az éppen csak alvás fázisából,  közben a babát nyugtatod. Tudod, hogy aludnod kellene, mert ez a kritikus négy óra, ettől még idegesebb leszel. 
Kicsi lassan megnyugszik. Nem akar visszamenni a helyére, kimászik az öledből, lefekszik az ágyadra. 
....
 Kis buksiját a nagyobbik térdéhez teszi, ott szenderedik el!!! Nem tudod arrébb tenni, mert nyöszörög, hagyod hát egy kicsit itt aludni. Egyik kezedet a feje fölé téve véded a kobakot a nagyobbik térdétől. Kimerült vagy, kitekert testtartással fekszel mellette, lábaid a földön.
 Ők már alszanak, mozdulni sem szabad még vagy  tíz percig, utána majd átteszed  a minit helyére. 
Aludni kéne, aludni kéne .... Érzed, ahogy húz le a fáradtság, néha ordítani tudna az ember az ereje fogytával, de nem lehet. Ki kell bírni még ezt a tíz percet!
...
Csend van. Olyan igazi. 
Sötétség  a szobában, csak az utcai világítás fénye szűrődik be halványan. Felnézel és ez a kis világosság pont elég ahhoz, hogy lásd és megéld a csodát:  Két kobak. Két szuszogó. A tiéid. 
Elönt, átjár a boldogság melege. Hirtelen álmos sem vagy már.
Kell ennél a csodánál és életenergiánál több??? 

♥♥♥



6 megjegyzés:

  1. Bezzeg ha megnőnek alig lehet majd őket kirángatni az ágyból :D

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szeretném én is átélni mindezt! :)

    VálaszTörlés
  3. Ahogy olvastalak kisebbik lányom jutott az eszembe , hasonlóan telnek neki is az éjszakái. Nagyobbik 4 a kicsi másfél hónapos.

    VálaszTörlés
  4. Nem pontosan írtam, a nagyobbik 4 éves a kicsi másfél hónapos.

    VálaszTörlés
  5. ugye?! olyan jó.... sokszor éjszaka felébredek, és úgy várom, hogy nyíljon az ajtó, és Málni mellém bújjon az ágyba...mint régen.... de nem nyílik, nem bújik, mert ő már nagylány.... és néha nagyon fárasztó a kicsihez ugrálni éjszaka, de annyira jó, ahogy megnyugszik mellettem, és belém kapaszkodik, hogy nehogy le tudjam tenni álmában...... lesz megint éjszakai ajtónyitogatás...

    VálaszTörlés