2013. október 28., hétfő

Emberi nagyság és pici dolgok

Az emberi nagyság legnagyobb mércéje az, hogy mennyire vesszük észre azokat az apró, pici dolgokat, amelyek a környezetünkben élő embereket boldoggá teszik.
A kedvenc dal, szín, fagyi, virág, illat, lekvár, város, magazin, bögre, évszak,... bármi.
Felismerni, ha egy másik embernek valakire, valamire szüksége van, vagy simán csak jól esne neki egy bizonyos valami, vagy bármi. Örömet okozni és nézni átszellemült boldogságban a másik boldogságát, reakcióját, kétszeresére dagadt lélekkel.  Csak úgy, csak mert.

...

Ledermeszt, mennyire igyekeznek az emberek a fent leírtakat nem tenni, nem látni, nem akarni.
Lelket facsaró az, ahogy nemet mondanak akkor, amikor csak kézen kellene fogni, odaállni, odavinni, osztozni az örömben. Amikor csak a másik szemébe kellene nézni, hogy a lelkébe láthass.

Ennyi energiával már jót is lehetne tenni valakivel ... bárkivel.


2 megjegyzés: