2013. október 31., csütörtök

Egy tehetséges anyuka - Textilvarázs, mesevilág - LOVE COLORS BY JULIANNA RENCÉS KOVÁCS

Szeretnék  nektek  bemutatni egy  fiatal, tehetséges anyukát,  Rencés Kovács Julit, aki a LOVE COLORS BY JULIANNA RENCÉS KOVÁCS márkanév alatt csodálatos,  dekoratív lakástextíliákat, hangulattextíliákat készít. Julit annak idején a Facebooknak köszönhetően ismertem meg. Itt szerettem bele levendulás díszpárnáiba és abba  a különleges hangulatba, amit munkáin keresztül áraszt. Legyen az romantikus nappali, vagy mesebeli gyerekszoba, mindent körbeleng egyfajta földön túli nyugalom és kiegyensúlyozottság. Lássuk, ki is valójában az az ember, aki ilyesfajta csodákra képes!

Mit tudhatunk rólad?
Rencés Kovács Juli vagyok, három  rosszcsont fiú boldog édesanyja és férjem szerető felesége.


Mi indított el a dekoratív lakástextil készítés útján?
 Minden anyuka számára kell hogy legyen valami,  ami kikapcsolja kicsit a zajos hétköznapokból, ami feltölti új energiával. Világ életemben kreatív ember  voltam, a varrás, bütykölés, éjszakákon át tartó kreálások mindig az életem részét képezték, ezért úgy döntöttem, hogy ezt folytatom  tovább anyaságom szép évei alatt is. Ez az, ami azzá tett, ami vagyok... Így született meg a Love Colors by Julianna Rencés Kovács.
Az azért hozzátartozik, hogy  van némi szakmai hátterem is. Az egyetemet Liberecben végeztem, (Csehországban ) Textil – divattervező szakon, majd később a divatékszer tervezésbe is belekóstoltam. A Jablonex group bizsu tervezője voltam 3 évig, komoly nagy divatcégekkel dolgoztam együtt.


Mi inspirálja a munkásságodat? Miből, kiből merítesz ihletet, inspirációt?
Számomra a legnagyobb inspirációt a kisfiaim adják. Egy dolog nagyon fontos, hogy gyermekeknek gyermek szívvel alkossunk, szeretettel és pozitív energiával. Ez az én fő indíttatásom és remélem, hogy ezt tükrözik a munkáim is.


Beavatnál minket kicsit a műhelytitkokba? Hogyan  képzeljük el  a munkádat?
Minden kreációm saját tervezésű, amit számítógépen modellezek. A vázlat, vagy látványtervet a megrendelővel elektronikus úton, a világháló segítségével  egyeztetni, finomítani tudjuk. Megbeszéljük az elképzeléseinket és a lehetőségeket, majd jóváhagyás  után   saját magam  készítem el  a megálmodott darabokat.  Munkáimat – legyenek azok bébi takarók, gyermekszoba függönyök, vagy egy kanapé díszpárnái – mind jó minőségű anyagokból varrom. Természetesen minden anyagot előmosok, így nem mennek többé össze. A termékek 40 C°-on  moshatóak és pamut hőfokon vasalhatóak.




Melyik a gyakoribb eset? Konkrét paraméterek megadása mellett rendelnek a vevőid, vagy teret hagynak a te kreativitásodnak?
 Is-is. Legjobban azt szeretem, ha a vevőnek nincs konkrét, végleges  koncepciója, csupán egy jó elképzelése, amelyből ki tudunk indulni. Sokan  nem tudják  eldönteni, mit is szeretnének konkrétan, csak tetszenek nekik  a munkáim és rám bízzák, hogy milyen legyen a végtermék. A  színkombinációkat általában meghatározzák, esetleg  a fő motívumot. Az ideális helyzet az,  ha a részleteket rám hagyják és szárnyalhat a fantáziám.



Van  kedvenc  motívumod?
Mindig éppen a legújabb a kedvencem. Nagyon szeretem az állatkás motívumokat, most például  a róka – borz -mosómedve kombinációba szerettem bele, aminek köszönhetően hamarosan egy takaró is elkészül.

Melyik mintára, motívumra vagy a legbüszkébb?
Legbüszkébb a fás motívumra vagyok, mert egy nagyon igényes motívum, sokat dolgoztam vele. Sokszor kelett áttervezni, átrajzolni, míg olyan lett,  amilyennek lennie kell. Érdekes, nemrég az egyik közösségi oldalon szembesültem azzal, hogy ezt a munkámat valaki egy az egyben lekoppintotta. Vicces volt látni J



Melyik színnel szeretsz a legjobban  dolgozni?
Kedvenc színem nincsen, viszont szeretem a nagyon színes dolgokat, de a halvány, passztell színű anyagok is közel állnak a szívemhez. Igazából nincs jó, vagy rossz szín, én mindet szeretem, főleg ha van belőle jó anyag, amivel dolgozni tudok. Akkor vagyok bajban, ha a vevőnek konkrét elképzelése van a színekkel kapcsolatban és az adott árnyalatot nem tudom beszerezni.




Kiindulva a saját ízlésvilágodból, értékrendedből, van olyan motívum, amelyet nem készítesz el?
Bármilyen meglepő is, Disney motívumokat nem készítek. Szeretem, ha a figuráim, vagy az adaptált mesefigurák  képviselnek egyfajta értéket, amellyel én is azonosulni tudok. Készítettem már Bogyó és Babóca figurákat is, mert személy szerint ez a mese számomra különleges , -  egész más energiákkal rezeg és mély üzenetet is közvetít. Egyszerű, de mégis jellemformáló üzenetet és értékrendet.
Ugyanígy megemlíthetném a Kis Herceget is, amelyet már megtalálhattok a munkáim között.  Egy Micimackó figura is lehet érdekes kihívás és motívum, de ebben az esetben is ragaszkodnék a Milne által megálmodott csacsi öreg medvéhez.


Mivel lepsz meg minket a közeljövőben?
Szeretném feldolgozni a magyar motívumok és magyar népmesék csodálatos világát a munkáimon keresztül. Bízom benne, hogy sokak szívét megdobogtatják majd a rég nem látott mesehősök és ők is örülni fognak, ha ezt az őszinte és tiszta mesevilágot  a gyerekeikkel is megismertethetik.




Ha  titeket is magával ragadott Juli személyisége és  különleges világa, keressétek meg őt a Facebookon, ahol nyomon követhetitek a munkásságát.
Aztán ki tudja ... lehet, hogy hamarosan pont a ti elképzeléseiteket váltja valóra a varászműhelyében :-D



Rendetlenség

Sokszor, ha házi szolgálatos napom van, nem munkába járós, azt érzem a nap végén, hogy semmit sem csináltam. Mindennek oka elsősorban a rengeteg bizonyíték ellenem - a rendetlenség ( két aktív kis munkagép dolgozik itt egész nap).

Még jó, hogy van  ez a blog, - visszanézve látom, hogy  készültek finomságok a konyhában, szépségek dekorációként, olvastunk is, játszottunk is, neveltünk is, meg az agyunk is dolgozott. Megnyugszom, hogy én mindent elkövettem az OTTHON érzésének erősítéséért aznap, ami az én szememben egy családanya legfontosabb feladata.
 Aztán van aki azt reagálja erre, hogy  a rendetlenség is eltűnhetett volna, ha nem ide írkodtam volna...



Lehet :-D

2013. október 28., hétfő

Emberi nagyság és pici dolgok

Az emberi nagyság legnagyobb mércéje az, hogy mennyire vesszük észre azokat az apró, pici dolgokat, amelyek a környezetünkben élő embereket boldoggá teszik.
A kedvenc dal, szín, fagyi, virág, illat, lekvár, város, magazin, bögre, évszak,... bármi.
Felismerni, ha egy másik embernek valakire, valamire szüksége van, vagy simán csak jól esne neki egy bizonyos valami, vagy bármi. Örömet okozni és nézni átszellemült boldogságban a másik boldogságát, reakcióját, kétszeresére dagadt lélekkel.  Csak úgy, csak mert.

...

Ledermeszt, mennyire igyekeznek az emberek a fent leírtakat nem tenni, nem látni, nem akarni.
Lelket facsaró az, ahogy nemet mondanak akkor, amikor csak kézen kellene fogni, odaállni, odavinni, osztozni az örömben. Amikor csak a másik szemébe kellene nézni, hogy a lelkébe láthass.

Ennyi energiával már jót is lehetne tenni valakivel ... bárkivel.


2013. október 27., vasárnap

Vasárnap


A Vasárnap mindig az ember napja volt. A finom ételé, a találkozóké, pihenésé, örömé. A Vasárnap az Úr napja is volt. A háláé, a magunkba nézésé, a köszöneté.
A vasárnap most a hétfő előfutára. Egész nap készülünk A Hétfőre. Előre főzünk, kivasaljuk a ruhákat, előkészítünk mindent, lélekben már ott vagyunk, rástresszeltünk a munkára, a teendőkre, az elvárásokra. Elfutunk bevásárolni, mert hétköznap nem lesz rá idő. Miért is? Aztán ha marad egy óránk, korzózunk az üzletek között idomítottak módjára
Jól van ez így? 
Maradjon a vasárnap ünnep, - a családunk, a szeretteink, a rég nem látottak, a meglátogatandók és meghívandók napja. A mi napunk.






2013. október 26., szombat

Dolce vita

Leírom úgy, ahogy van: majd három órát szörnyülködtem ma ( kb 4 részletben, hajnali fél kettőtől ) a youtube előtt Fellini Dolce Vitáját nézve. Az édes élet! Tudom, hogy klasszikus, a maga korában biztosan úttörően szókimondó és modern is volt. Tudjátok, miért volt végül mégis pozitív hatással rám ez a film? Mert bizonyíték arra, hogy 1960-ban sem volt jobb, szebb, tisztább, erkölcsösebb világ, mint most. Mondhatja bárki, hogy ez a mostani állapot már a mélypont, nem igaz. 53 éve is ilyen volt a világ. És nem csak a hatvanas évek Rómájával, de  az ókorral is példáulozhatnék. Örök tanulság - jó és rossz volt, van lesz. Ezek a dolgok sosem változnak. Hogy ez a film akkor csak egy fikció volt? Lehet, de minden fikció alapja valóság. Abból indul ki, gondolja tovább, képzeli el. Amit pedig elképzelünk, az valóra is válik. Mit gondoltok? Láttátok a filmet?




2013. október 24., csütörtök

Majonézes tonhalkrém

Lehet, hogy sokan ismeritek, lehet hogy nem, én csak pár hete találkoztam először a majonézes tonhalkrémmel. Vajjal kikeverve, majd fűszerezve szoktam készíteni, de nekem ez a majonézes változat sokkal jobban ízlik.
Két tonhalkonzervet lecsepegtettem, majd hozzáadtam annyi majonézt (utoljára tartármártást, amitől finomabb volt), amennyit az állaga megkívánt, hogy krémesre keverhessem.
Só, bors, kevés mustár került bele, de gazdagítható még főtt tojással, reszelt hagymával, citromlével,  ízlés szerint.
Abban a szendvicsben, amelyet volt alkalmam megkóstolni, a tonhalkrémre ruccolát pakoltak. Szerintem nagyon jó párosítás volt, ez máig a kedvencem. Én most uborkával tálaltam, így is finom volt.
A majonézes tonhalkrém ideális vendégváró falat, friss vagy pirított bagettel, friss zöldségekkel. Próbáljátok ki ti is. 
P.S.: Készítitek a tonhalkrémet más változatban is? Ha igen, írjátok meg a receptet!


2013. október 23., szerda

FRUIT CRUMBLE - Almás, körtés morzsa

A Fruit Crumble nevű morzsás édességet először Londonban kóstoltam. Régóta tervezgettem, hogy elkészítem és most az alapanyag is adott volt hozzá. Anyukám  nem akarta veszni hagyni a potyogós körtét és almát. Cukorral és szegfűszeggel finom bébipapit főzött belőle a kisebbik lányomnak. Igen ám, de édes, ő pedig a gyümölcsöt gyümölcs ízűen szeretni, ezért ezt a cukros változatot nem is akarja megenni. Nem bánom, örülök is neki, viszont a finomságot sem hagytam veszni, felhasználtam a morzsás édességbe. 
A sütőtálba beleöntöttem a körtés almás szószt. Erre készítettem egy egyszerű morzsát  - 125 gramm vaj, 1 csésze liszt, fél csésze ( kevesebb is elég) porcukor, 1 sütőpor, A tésztát morzsás állagúra összedolgoztam, a gyümölcspépre szórtam, majd 160 fokon 30 percig sütöttem. Nagyon finom lett, próbáljátok ki ti is! Londonban egy sokgyümölcsös változatot kóstoltam, vaníliasodóval tálalva.  Ezt látjátok az első képen. A másikon a miénk, kicsit nagyüzemibb kiszerelésben, de ha vendégek részére készíteném, kis kerámia sütőtálakban sütném meg őket. A legnagyobb különbség talán a tészta - gyümölcs arány. Az enyém arányosabb, az angolban több a gyümölcs, de emiatt sokak számára túl édes volt, mikor kóstoltuk, meg is hagyták. Bármit a magunk ízlésére tudunk formálni, én is így tettem és jó döntés volt. 



2013. október 22., kedd

Tervezek egy hidat!

Ma úgy döntöttem, tervezek egy hidat. Mindig nagy álmom volt. Aztán eladom a csodálatos terveimet jó pénzért. Meg tudom csinálni, hiszen mérnök vagyok.
...
Közgazdászmérnök, de ez csak részletkérdés, nem? A mérnök az mérnök.

Beleszólok én abba, ha  egy jogdoktor meg akar valakit műteni??? Nem! Na azért!

Ma már mindenki mindent csinál, azt is, amihez még elvileg sem ért. Látott két műkörmöt, stúdiót nyit. 
Elolvas egy gazdasági lapot és pénzügyi tanácsadó lesz. Elvégez egy évet a pedagógián, gyereket csak képen látott  és nevelési tanácsokat osztogat. 
Felújítja  a konyhát, építkezési vállalkozó lesz. Túlél egy szakítást, életvezetési tanácsadónak kiáltja ki magát.
...
Megtervezem azt a rohadt hidat, addig éljek is!!!



Szemfényvesztés

 Szemfényvesztés.
 Ma, öt percen belül két iskolás fiút láttam, akiket lánynak néztem. Nem csak elsőre, második ránézésre is. 
Aztán mire átált az agyam a feminim fiúk látványára, szemet szúrt egy harmadik, - az már egy fokkal férfiasabb volt, viszont észrevettem, hogy van melle. Na, ... az lány volt. 
Ha a mai tapasztalataimból indulok ki, nem lehet könnyű mostanság ismerkedni...





2013. október 20., vasárnap

Meleg, kötött, kézműves - SASHE.SK

Már nagyon régen nem mutattam nektek semmit sem a www.sashe.sk oldalról, amely fiatal kézműves, ügyes kezű, kreatív emberkék munkáit kínálja. 
Készítettem most egy válogatást meleg, kötött, színes kiegészítőkből, hátha valamelyik nektek is megtetszik. A képek alatt megjelöltem a forrást, ha valamelyik darabot szeretnétek jobban szemügyre venni, vagy megrendelni, ott megtehetitek.
Válogassatok kedvetekre:-)























Tele pince, tele kamra, jöhet a tél???

Az elődeink az évnek ebben a szakaszában már bebiztosították télire a krumplit, a hagymát, az almát, a savanyú káposztát, a pincébe, verembe került a zöldség is, felfűzve száradt a fokhagyma. Mennyire követitek ezeket a hagyományokat? 
Az üzletekben egész évben szép krumpli, zöldség és gyümölcs kapható, igaz, kissé magasabb áron, mint amennyiért ilyenkor ősz elején meg tudjuk vásárolni faluhelyen, piacon a termelőktől.
 Kissé elkényelmesített minket ez a fajta komfort, de jól van ez így? Nálatok mi a szokás? Készültök a télre ebben a formában is, vagy ráhagyatkoztok a szupermarketek gazdag kínálatára?





2013. október 19., szombat

Bekeretezett Ősz


Most egy olyan őszi dekorációt mutatok nektek, amely az egy perces kategóriába tartozik. Kell hozzá egy szép őszi mintás papír, vagy kép. Ha ez megvan, akkor lényegében minden megvan - kivágunk belőle egy darabot és egy szép képkeretbe tesszük. Íme! Ugye, milyen mutatós??? Na és ehhez sem kell nagy kézügyesség.


2013. október 18., péntek

Az őszi Bécs - nekem

A napokban Bécsben jártam három kedves barátnőmmel.  
Shoppingolni .... folytatták sokan a mondatot helyettem, de nagyot tévedtek (osszesen ha 15 percet voltam bármilyen üzletben is az egész nap folyamán). Igazi kellemes, meleg  napsütés, kávé illat, ezernyi nyugodt ember, gyönyörű parkok vártak ránk - mint mindig. Most láttam Bécset először őszi köntösben. Csodálatos. 

Őszi portéka a virágárusnál




Ezeket az angyalkákat mindig lefotózom, ha arra járok.



A parkok ... csak ülni itt és nézni a várost, az embereket. 
Egy ilyen igazi nagyvárosban mégsem láttam fejüket vesztve rohanó bolondokat, amilyenekkel a mi városaink tele vannak a hétkönapokon. Olyanokat, akik mindezt végül hétvégén plázákat járva ellensúlyozzák, vesznek egy kis örömöt maguknak, azzal kárpótolva a meg nem élt hétköznapokat. Mert a jutalomért, amit a PÉNZEN lehet venni, .... na azért legalább megérte nem emberként élni 5 napig. 



Ha Bécs, akkor fiáker 


... és  Sacher torta kávéval a Hotel Sacherben


Otthon pedig már várják a Mozart golyót és a tallért


Leírhatatlanul szép nap volt. Megélni és megfigyelni egy másfajta életet.  Nincs bennem sóvárgás, mert az is  rajtam múlik, tudok -e így élni itt, a saját életemben, vagy máshol, akár ott is, ha arra vágyom.  ...  De ez majd egy másik gondolatsor lesz :-)
Nekem most elég volt megélni és látni a szépet.

2013. október 17., csütörtök

2013. október 16., szerda

Csengetett, Mylord???

Nem nagyon szoktam tévét nézni mostanában. Szeretem egyébbként az agráriummal és vidékkel,  hagyományőrzéssel  foglalkozó magazinokat, ezeket azért reggel megnézem, ha alkalom adódik rá ( a reggel az hajnalban van).

Számomra az elmúlt hetekben a Csengetett Mylord című angol sorozat jelentette a filmes kikapcsolódást. Emlékeztek még rá? 
A youtube-on egyébbként megtalálható mind a huszonvalahány rész. Egy-egy epizód kb 45 perc, szóval ha csak napi egyet néztek meg, akkor majdnem egy hónapon keresztül biztosított a kellemes, fanyar angol humorú szórakozás. 


Kedvcsinálónak itt van az első rész. Jaj, én nagyon szeretem ♥

2013. október 15., kedd

Cantuccini - hogy legyen igazi olasz keksz az espresso piccolo mellé

Nagyon szeretem a cantuccinit, ami egy olasz szárazsütemény. Az olaszok kávéba, capuccinoba, vagy akár kakaóba is mártogatják. Én a kávémba fogom ♥
Hozzávalók:
30 dkg liszt - ebből 20 dkg simaliszt, 10 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
20 dkg krisztálycukor - a recept szerint, szerintem kicsivel kevesebb is lehet
kb 50 gramm olvasztott vaj
2 tojás
15 dkg mandula (ezt egy kicsit agyoncsaptam kloffolóval )
1 sütőpor
Ízlés szerint: mandulaaroma, citromaroma, reszelt citrom, illetve narancshéj





A tojásokat és a cukrot pár perc alatt habosra keverjük.   Ezután belekeverjük az aromákat, vagy a reszelt citrushéjat, a mandulát, majd óvatosan hozzáforgatjuk a sütőporos lisztet. A tésztából 10 centi széles, kb 3 centi magas rudakat formálunk,  majd sütőpapírral kibélelt sütőlapon  sütjük 160-170 fokon kb 20-25 percig. (A formázás elég macerás volt, hablap segítségét is igénybe vettem hozzá, majd nedves kézzel kicsit átformáztam a rudakat a sütőpapíron. )

Ezután a sütit kiszedjük, hagyjuk állni nagyjából 10 percig és recés kés segítségével ferdén, kb 1 centi széles szeletekre vágjuk. A szeleteket sütőpapírra fektetjük és visszatesszük sülni tíz percre, majd utána átforgatjuk és újabb tíz percig sütjük a másik oldalukat. Ez a fázis szükséges ahhoz, hogy a cantuccini jól kiszáradjon.

Próbáljátok ki, tényleg nagyon finom. Szerintem a citrusos íz feldobja, nagyon illik hozzá. 

2013. október 14., hétfő

Őszi ruhában a faáglámpa

Őszi ruhát kapott a faáglámpánk is. Csipkebogyó, vékony kötöződrót, pár falevél. Ennyi.
Szép lett, ugye???





A helye egyébbként a tévé mellett van, az ablaknál csak a fény miatt fotóztam.