2013. szeptember 15., vasárnap

Pont ezt nem engedhetem meg magamnak

A múlt heti maratoni szilvalekvárfőzéssel azt gondoltam, finiselni  fog már nálunk erre az évre  az ilyen jellegű munka. Ezután kaptunk paradicsomot és paprikát, így a héten még ezeket is befőztem, a paprikából konkrétan olajos paprika készült.
Jópáran megkérdezik - miért csinálom ezt, miért vesződök ennyit az ilyen munkákkal, hiszen én aztán IGAZÁN MEGENGEDHETNÉM MAGAMNAK, hogy megveszem készen fél perc alatt azt, amire éppen vágyunk.
A válaszom erre mindig ugyanaz: PONT HOGY NEM ENGEDHETEM MEG MAGAMNAK. Ez nem pénz vagy kényelmi kérdés, ez elhatározás és egyfajta tudatosság kérdése esetemben.



Egyrészt elmondhatom, hogy minden dekányi gyümölcsöt és zöldséget úgy kaptunk az idén, ami számomra hihetetlen ajándék, írtam már erről itt korábban. Másrészt, szilvalekvárt venni jó esetben 30%-os szilva tartalommal számomra nevetséges. Abszurd. Ezt nem engedem meg magamnak, hogy ezekben a dolgokban palira vegyenek. Ha meg tudom csinálni egyedül is, időt is tudok rá szakítani, akkor miért ne készíteném el magamnak, a családomnak és az ismerőseimnek ( mert igen, sokszor adok másoknak is egy-egy üveg lekvárt és még mindig mindenki nagyon örült neki.)??? Ja, hogy esetleg hajnalban kelek, vagy későn fekszem le miatta? Ezek még nálam a megengedhetem magamnak kategóriába tartoznak. Az eredmény pedig  mindenért kárpótol.
Summa - summárum - nem vásárolunk üzletben lekvárt, nyomokban tartalmazó gyümölccsel és hozzáadott gyümölcsaromával, színanyagokkal. Nem kerül  ilyen módon előállított savanyúság sem az asztalra. Hogy miért? Mert mindezt ugye magunk takarmányozzuk be és pont ezért EZT MI NEM ENGEDJüK MEG MAGUNKNAK. Ki akarna szánt szándékkal rosszat saját magának???

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése