2013. augusztus 31., szombat

Lekvárkörkép

Az idén készült hét üveg levendulás sárgabaracklekvár ( ebből kettőt már elajándékoztam), eddig egy üveg szeder és tíz kisebb üveg őszibaracklekvár.

Kaptam még ígéretet szederre, talán kijöhet belőle egy újabb üveggel és nagyon bízom a szilvában is, hogy találok, kapok. 
Befőtt egy üveggel sem - egyrészt az előző évi sem fogyott el, másrészt nem vagyok híve a kompótoknak. Ha gyümölcsöt ennénk télen, frisset szoktunk venni. Alma mindig van hazai is a tél folyamán.
Ami számomra a legnagyobb boldogság lekvárügyben, hogy az összes gyümölcsöt úgy kaptuk. És mégcsak nem is rokonoktól, hanem idősebb ismerősöktől, szomszédoktól, akik felkínálták,- van egy kannányi felesleges gyümölcsük a fán, elfogadnánk -e. Hogyne fogadtuk volna el! Számomra ez a legértékesebb dolog a világon. Olyan helyről származnak, ahol tudom, nem voltak agyonpermetezve. Na és persze szeretettel adták.



Fejtetőre álltak a baracklekvárok a befőzés utáni szaunázásban :-)


Nagyon szeretném, ha faluhelyen észrevennék egymást ebben a tekintetben is az emberek, szomszédok. Az idős nyugdíjas, aki nem tudja leszedni a termést, felkínálná azt a szomszéd fiatal családnak, aki ezért az ebből készített lekvárral, befőttel fizetnének. Az egyik a gyümölcsöt adná, a másik a munkájával fizetne érte. Hát nem szép?


Idilli gondolatok ezek, tudom. De bíztat az, hogy itt-ott már vannak ilyen céllal megalapított mozgalmak. Hátha,- mondjuk jövőre mi is belevágunk?!? 

1 megjegyzés:

  1. Nálunk fordítva van. :) Mi adjuk a barackot és a cukrot, és felesbe főzi nekünk a szomszédasszonyom. :)

    VálaszTörlés