2013. augusztus 19., hétfő

Ha a gyerek produkálja magát

Szerintem rengeteg szülő számára ismerős a következő: Van egy édes, szótfogadó, szeretetreméltó gyereked. Kimutatja és kimondja, hogy szeret, segít, látod rajta, hogy boldog, jól érzi magát a bőrében és az életében.
Azután jön a TÖRÉS. Jön egy vendég. Elmentek valahová és az aranyos gyerekedb˜ől hirtelen egyszemélyes színház lesz. Bemutat mindent, amit tud és amit nem és úgy beszél, viselkedik, mintha kocsmában söröznétek, vagy együtt buliztatok volna át részegen egy éjszakát.

Nálunk is ez a helyzet. Eszter mindent megtesz azért, hogy kivívja a környezete figyelmét. Ha már túl  "részegen viselkedik" olyanokat is mond, hogy: "Ugyan már Ivike (senki se hív így), vagy az apjának, hogy Józsika, meg Józsi úr. Ilyeneken meg persze mindenki nevet, ami megerősíti őt abban, hogy amit tesz, mond, az érdekes és vicces.

Mit kell és lehet tenni ilyen helyzetben?
Szó nélkül kell hagyni, hogy lássa, nem talált célközönségre? 
Ha szűk környezetben viselkedik így és mi erre eképpen reagálunk, akkor ez helyes út lehet, viszont csak akkor van értelme, ha mindenki követi a stratégiánkat. Ha egy ember is akad, aki kimutatja, vicces amit csinál, értelmetlen lesz ez a módszer.

Leállítani?
Le lehet állítani egy showmasinát? De hogyan  és mivel? Csak akkor hatékony ez a módszer, ha a gyereket vagy kivonjuk a társaságból, megfosztva őt ezzel a célközönségétől vagy van lehetőségünk egy félreeső  helyen helyrerázni ( nem fizikailag), kizökkentve őt ezzel a szerepjátékából.

Szembesíteni azzal, amit művel?
Szerintem ehhez már kell egy érettségi szint is. Hiába szembesíted a gyereket azzal, hogy amit művel, az nem helyes, illő, ha ő ezt még nem érti meg. Csak akkor hatékony a módszer, ha már ő is tudja, mi a helyes és a helytelen és egy ilyen szembesítés rávilágítja arra, hogy amit tesz, az nem tükörképe annak, mennyire okos és aranyos is ő valójában.

A három módszer közül nálunk az utolsó válik be leggyakrabban. Egy 5-6 éves gyerek már tudja, mi a helyes, mi nem. Főleg, miután már maga is része közösségeknek, mint mondjuk az óvodai csoport.
Gyakran maga is  megjegyzi, hogy ez vagy az a csoporttárs visszabeszélt, verekedett, elvett valamit valakitől, kiabált, rendetlenkedett. Van már kialakult értékrendszere és maga is tudja, ezek a dolgok nem igazán a jó gyerek jellemzői és helytelenek.
A szerepéből kibillentve megoldás lehet szembesíteni őt azzal, amit csinál. Megkérdezni, ha így viselkedne valaki a  barátai közül, ő milyennek látná.
Ez a szembesítés visszavehet egy kicsit a fordulatszámon.

Egy valamit viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni: A gyerek nem kis felnőtt. A gyerek attól gyerek, hogy így IS  viselkedik. Persze nem helyes, ha ketrecéből szabadult kisállattá válik közösségben. Ennek az oka az is lehet, hogy otthon túlságosan szabályozott az élete.
Válasszuk bármelyik módszert is, maradjon a fókuszban továbbra is a gyerek. Úgy, ahogy van, kiindulva az alaptermészetéből és vehemenciájából. Aranyosak a kisujjukat felfelé tartva teájukat kortyolgató, egyenesen, egy helyben, patyolattiszta ruhában ülő gyerekek, de szeretnénk, ha a miénk is így CSAK ILYEN lenne? Ugye, hogy nem? Tartsuk ezt továbbra is szem előtt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése