2013. augusztus 31., szombat

Töltött paradicsom

Sok finom érett paradicsomot kaptunk a szüleimtől. Készült belőlük  finom, nyári töltött paradicsom.


A töltelékbe balkáni sajt került / lehet feta is/, egy kevés eidami sajt, füstölt sonka, pulykasonka - mind  felkockázva. Kevertem hozzá apróra vágott petrezselymet, sót és borsot. 
A paradicsomok tetejét levágtam, - ebből lesz a kalap. A paradicsomok húsát kiszedtem egy kanál segítségével, megsóztam őket  és megtöltöttem  a töltelékkel. A paradicsomokra visszakerült  a fejfedő, majd kiolajozott jénaiba kerültek és alufólia alatt kb 25 percig sültek 200 fokon. Ezután a fólia lekerült róluk és további 15 percig sültek. 



A töltött paradicsomok langyosra visszahűtve a legfinomabbak. Próbáljátok ki, nagyon finom!

Lekvárkörkép

Az idén készült hét üveg levendulás sárgabaracklekvár ( ebből kettőt már elajándékoztam), eddig egy üveg szeder és tíz kisebb üveg őszibaracklekvár.

Kaptam még ígéretet szederre, talán kijöhet belőle egy újabb üveggel és nagyon bízom a szilvában is, hogy találok, kapok. 
Befőtt egy üveggel sem - egyrészt az előző évi sem fogyott el, másrészt nem vagyok híve a kompótoknak. Ha gyümölcsöt ennénk télen, frisset szoktunk venni. Alma mindig van hazai is a tél folyamán.
Ami számomra a legnagyobb boldogság lekvárügyben, hogy az összes gyümölcsöt úgy kaptuk. És mégcsak nem is rokonoktól, hanem idősebb ismerősöktől, szomszédoktól, akik felkínálták,- van egy kannányi felesleges gyümölcsük a fán, elfogadnánk -e. Hogyne fogadtuk volna el! Számomra ez a legértékesebb dolog a világon. Olyan helyről származnak, ahol tudom, nem voltak agyonpermetezve. Na és persze szeretettel adták.



Fejtetőre álltak a baracklekvárok a befőzés utáni szaunázásban :-)


Nagyon szeretném, ha faluhelyen észrevennék egymást ebben a tekintetben is az emberek, szomszédok. Az idős nyugdíjas, aki nem tudja leszedni a termést, felkínálná azt a szomszéd fiatal családnak, aki ezért az ebből készített lekvárral, befőttel fizetnének. Az egyik a gyümölcsöt adná, a másik a munkájával fizetne érte. Hát nem szép?


Idilli gondolatok ezek, tudom. De bíztat az, hogy itt-ott már vannak ilyen céllal megalapított mozgalmak. Hátha,- mondjuk jövőre mi is belevágunk?!? 

2013. augusztus 29., csütörtök

Ki a valódi ellenség?

Néha olyan emberek rombolják tudatosan az életedet, akiktől soha nem várnád. Megvan a jelenet valamelyik amerikai filmből, ahol a főhősnő legjobb barátnője, férje, testvére, kollégája mindig ott van, amikor ott kell lennie? Egy ágyban az ellenséggel. A kéz, amely a bölcsőt ringatja.  Támasz, - tanácsot ad, megvígasztal, segít. Közben pedig a háttérben a célszemély a legnagyobb ellensége. Rombolja annak életét, családját, munkáját, kapcsolatait. Ő az, aki kellő helyeken megsúgja, vigyázni kell vele, mert gyenge, beteg, labilis, kiszámíthatatlan, megbízhatatlan, gonosz, rossz, önző, elnyomó.  Nem árt óvatosnak lenni vele!
A legtöbb romboló igazi paszív -  agresszív. Azt sem feltételeznéd róla, hogy egy rossz szót tudna szólni,  nem hogy gyűlölni vagy irigyelni a másik életét - a te életedet. 
Azt mondod, ez csak mozi? Paranoia? Gondolkodj el rajta!  
A valódi ellenség nem az, aki hangot ad a véleményének, ellenszenvének. Nem az, aki nyíltan támad. A valódi ellenség ott rejtőzködik sunyin, mögéd bújva. Vagy éppen melletted állva...






Az a bizonyos jót nem jelentő mondat

Szerintem minden kisgyerek szótárában van olyan bevett szöveg, amellyel bevezeti, mit is művelt.
Nálunk az egyik  jót nem jelentő mondat a következő: 

Anya, csináltam egy csodát!!!

...

Ajaj!!!


2013. augusztus 28., szerda

Ide gurulj be, kerekes!!!

A keszthelyi Festetics kastély tájékoztatója:

A Főúri életforma kiállítás és a Helikon könyvtár nem 

alkalmas babakocsik és kerekes székek fogadására!

Forrás: ITT, ha nem hiszed el.

Értsd ezt úgy, hogy egy  kirándulni elmerészkedő, babakocsis fiatal  család nem teheti be a lábát a kastély kiállítótermeibe.
Kértem indoklást is, ezt kaptam: a kerekek összekarcolják a fa burkolatot!
Voltam olyan ellenszenves, hogy megkérdeztem, kerekesszékes személynek is ezt a választ adják -e. A hölgyike nem válaszolt, a kastély weboldala viszont egyértelmű választ adott.

Kérdem én, - miért engednek be magas sarkú,  vagy fekete talpú cipőben embereket a kiállításra? Merthogy a sarkas cipő nagyobb kárt tud mívelni a parkettel, mint a fehér gumi kerék, de ugyanúgy egy fekete csíkot húzó sportcipő is.


Na ennyit a diszkriminációról... 2013-ban.




2013. augusztus 27., kedd

Született tehetség

Én a tehetséget, -legyen az bármivel kapcsolatos is, minden további nélkül elismerem. Fejet hajtok előtte.

Így voltam ezzel Keszthelyen is, amikor édes kedves kislányom a városban fellelhető egyetlen tócsát megtalálta, az előtt fél méterrel elcsúszot az úton / nem jégen, hóban/ és dobott egy fenekest egyenesen bele a vízbe:



Hát lehetne ezt jobban is csinálni???
Született tehetség!

Maximalista

Két típusú maximalista van. Az egyik minden áron bizonyítani akar a világnak, bárkinek, mindenkinek, hogy ő a legjobb, - sőt egy perc múlva már annál is jobb. Az ilyen ember, bár mindig előbbre jut, eredményes, elismert és sikeres lesz, soha nem lesz elég jó saját magának. 
Maximalizmusával leplezi saját bizonytalanságát.




A másik típusú maximalistát egyszerű dolgok motiválják. Új csúcsokat akar elérni. Saját késztetésből, önmagának bizonyítva, a maga boldogságára. 

2013. augusztus 25., vasárnap

Superwoman, nem robot

Tegnap tudatosítottam, hogy milyen hamar átpöröghet az ember egy olyan dimenzióba, ahol már nem igazán ura a saját tempójának. Robot - üzemmód. Gyors, motorikus, pihenés nélküli. A baj az, hogy a robotok (amellett, hogy nem éreznek), el is romolhatnak, azután jöhet a nagy generál.

Pihenni is kell. Ki kell kapcsolni néha. 


Itt pihentem egyszer. Rodosz, Lindosz.




Aztán itt is. Törökország, Marmaris.




Most egyik helyre sem megyek,  de majd abból fogok töltekezni, ami jelenleg megadatik.

Beismerni, hogy SOK, hogy ELÉG, hogy kell öt perc,  NEM GYENGESÉG.
Aki ezt be meri ismerni, az az igazán erős ember.







2013. augusztus 24., szombat

Boldogságfotózás

Írtam már pár mondat erejéig a boldogságfotózásról. Mit is jelent ez valójában? Nagyon egyszerű. Egy  fénykép formájában megörökíteni az olyan dolgokat és pillanatokat az életünkben, amelyek jó érzéssel töltöttek el minket.
Mi minden szerepelhet egy boldogságfotón? Emberek, táj, állatok, egy szép csokor virág, egy csésze habos kávé, egy csodás deszert,  egy szép ajtókilincs egy régi kapun, naplemente, ... egyszóval bármi, ami abban a pillanatban belőled boldogságot vagy pozitív emóciókat váltott ki.

Mi kell hozzá? Elég egy mobiltelefon.

Mire jó? 
Volt már olyan pillanat, amikor nem találtál semmi jót sem az életedben, fáradt, lemerült, kiégett, beszürkült, mérges, morcos voltál? Ugye, hogy volt? 
Pont ezekben a helyzetekben  balzsam a lélekre, ha az ilyen megörökített pillanatokat vissza tudjuk idézni.
Várod a hidegben a vonatot,  ami természetesen késik.  Bosszús vagy és fázol. Eleged van mindenből. Mit tudsz tenni? Semmit. Várnod kell, hiszen a vonat érkeztét te nem tudod befolyásolni. Az egyetlen dolog, amin javítani tudsz a sok kellemetlen körülmény közül, a te hangulatod. Nézd meg a telefonodban, hogyan fröcskölte a gyereked a vizet nyáron a Balatonban, hogyan majszolta a lángost, a fagyit, hogyan napozott a kutya az udvaron, milyen volt a csodás lila levendula a kertedben. Ugye, hogy máris jobban érzed magad?

Ilyen egyszerű az egész. Ezek a képek felidézik az átélt boldog pillanatokat. Szembesítenek azzal, hogy nem minden olyan negatív, vagy rossz, mint ahogy azt akkor, abban a kritikus pillanatban megéled. Hajlamosak vagyunk gyakran azt érezni, hogy minden jó elkerül minket. Mindenki másnak jobb, csak nekünk ilyen bonyolult és nehéz. Lelki mélypontok mindig voltak és lesznek. Hullámzik a kedélyállapotunk, fogy az energiánk. Viszont ha saját magunknak meg tudjuk mutatni, hogy volt már jobb is, akkor talán újra hinni tudunk abban, hogy lesz is. 
Mire vársz?!?  Keresd  a pillanatnyi kincseket, örökítsd meg őket, hogy aztán újra, akár többször is beragyoghassák az életedet!

A boldogságfotókat őrizheted a telefonodban, számítógépen, - lehet egy privát mappán a munkahelyi gépedben is. Készíttess kulcstartót, egéralátétet, bögrét  egy olyan képről, amely mindig erőt ad, visszabillent, helyrerak. 

Túl rövid ez az élet ahhoz, hogy bosszúsan, keseregve éljük TÚL . És ugye te sem csak túlélni akarod???

Pongó hízeleg

 Az idei első tulipánjaim

 Szoptat a ló

 Szamos, Szentendre

Thalmeiner kávézó, Nagyszombat

 Nyúl

Rózsáim 

 London, Black Swan Pub

Kis - Duna nálunk

2013. augusztus 23., péntek

Okosanyu meg a kerítés

Mi történik, ha okosanyu, - aki nem tud a kerítésen átmászni,  a gyereket tanítja erre?

Ez:


2013. augusztus 22., csütörtök

Egy "KIS" baki

Vannak pillanatok, amikor egy-egy fordításbeli hiba miatt én szégyenlem magam más helyett. Így volt ez ma  Dunaszerdahelyen is:


Örülünk az Ön következő látogatásához

.........
Píííííííp, görcsöl az agyam és ég a pofám, hogy egy szinte csak magyarok által lakott városban ez  díszeleg egy bisztró minden asztalán.

Senkit sem zavar, vagy csupán nem tesszük szóvá? 
Melyik a rosszabb? 

Azt kérded...

Azt kérded, megérte e másfél órát dolgozni egy üveg szederdzsemmel? 
...
Ha láttál már fülig maszatos, lekváros kenyeret vagy palacsintát boldogan majszoló gyereket, akkor a választ is tudod.



P.S.: a szedret cukorral és Dr. Oetker Dzsemfixxel kb egy órát főztem, majd a dzsemet átpaszíroztam, hogy a magjai ne keruljenek bele. Az üveget és a tetőt kifőztem, beleöntöttem a dzsemet és száraz dunsztba tettem egy napra.

2013. augusztus 21., szerda

Az ősz már az ablakon kopogtat - ablakdekoráció ingyen

Az ősz már az ablakon kopogtat. Legalábbis nálunk, helyes kis papír díszek formájában. Falevél, gyümölcsök, sünik. Két perces munka, mutatós és ingyen van :-)



2013. augusztus 19., hétfő

Ha a gyerek produkálja magát

Szerintem rengeteg szülő számára ismerős a következő: Van egy édes, szótfogadó, szeretetreméltó gyereked. Kimutatja és kimondja, hogy szeret, segít, látod rajta, hogy boldog, jól érzi magát a bőrében és az életében.
Azután jön a TÖRÉS. Jön egy vendég. Elmentek valahová és az aranyos gyerekedb˜ől hirtelen egyszemélyes színház lesz. Bemutat mindent, amit tud és amit nem és úgy beszél, viselkedik, mintha kocsmában söröznétek, vagy együtt buliztatok volna át részegen egy éjszakát.

Nálunk is ez a helyzet. Eszter mindent megtesz azért, hogy kivívja a környezete figyelmét. Ha már túl  "részegen viselkedik" olyanokat is mond, hogy: "Ugyan már Ivike (senki se hív így), vagy az apjának, hogy Józsika, meg Józsi úr. Ilyeneken meg persze mindenki nevet, ami megerősíti őt abban, hogy amit tesz, mond, az érdekes és vicces.

Mit kell és lehet tenni ilyen helyzetben?
Szó nélkül kell hagyni, hogy lássa, nem talált célközönségre? 
Ha szűk környezetben viselkedik így és mi erre eképpen reagálunk, akkor ez helyes út lehet, viszont csak akkor van értelme, ha mindenki követi a stratégiánkat. Ha egy ember is akad, aki kimutatja, vicces amit csinál, értelmetlen lesz ez a módszer.

Leállítani?
Le lehet állítani egy showmasinát? De hogyan  és mivel? Csak akkor hatékony ez a módszer, ha a gyereket vagy kivonjuk a társaságból, megfosztva őt ezzel a célközönségétől vagy van lehetőségünk egy félreeső  helyen helyrerázni ( nem fizikailag), kizökkentve őt ezzel a szerepjátékából.

Szembesíteni azzal, amit művel?
Szerintem ehhez már kell egy érettségi szint is. Hiába szembesíted a gyereket azzal, hogy amit művel, az nem helyes, illő, ha ő ezt még nem érti meg. Csak akkor hatékony a módszer, ha már ő is tudja, mi a helyes és a helytelen és egy ilyen szembesítés rávilágítja arra, hogy amit tesz, az nem tükörképe annak, mennyire okos és aranyos is ő valójában.

A három módszer közül nálunk az utolsó válik be leggyakrabban. Egy 5-6 éves gyerek már tudja, mi a helyes, mi nem. Főleg, miután már maga is része közösségeknek, mint mondjuk az óvodai csoport.
Gyakran maga is  megjegyzi, hogy ez vagy az a csoporttárs visszabeszélt, verekedett, elvett valamit valakitől, kiabált, rendetlenkedett. Van már kialakult értékrendszere és maga is tudja, ezek a dolgok nem igazán a jó gyerek jellemzői és helytelenek.
A szerepéből kibillentve megoldás lehet szembesíteni őt azzal, amit csinál. Megkérdezni, ha így viselkedne valaki a  barátai közül, ő milyennek látná.
Ez a szembesítés visszavehet egy kicsit a fordulatszámon.

Egy valamit viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni: A gyerek nem kis felnőtt. A gyerek attól gyerek, hogy így IS  viselkedik. Persze nem helyes, ha ketrecéből szabadult kisállattá válik közösségben. Ennek az oka az is lehet, hogy otthon túlságosan szabályozott az élete.
Válasszuk bármelyik módszert is, maradjon a fókuszban továbbra is a gyerek. Úgy, ahogy van, kiindulva az alaptermészetéből és vehemenciájából. Aranyosak a kisujjukat felfelé tartva teájukat kortyolgató, egyenesen, egy helyben, patyolattiszta ruhában ülő gyerekek, de szeretnénk, ha a miénk is így CSAK ILYEN lenne? Ugye, hogy nem? Tartsuk ezt továbbra is szem előtt!

A nagytestvér hasznos tanácsa - Nem szabad megrágni a kábelt!!!

Nemrég említettem, mi volt Eszter legfontosabb nagytestvéri tanácsa Nonónak: 

Nem szabad  megrágni a kábelt!

De jót is nevettünk rajta ... akkor. Azóta meg lessük, hol cuppanna rá a mini a kábelre.
Tud ez az Eszter valamit!!!


2013. augusztus 18., vasárnap

Az én toszkán csokitortám

A toszkán csokitorta receptjét sokszor és sok helyen láttam már, így egy előtesztelést követően élesben is elkészítettem.
Az első változatnál követtem az eredeti receptet: fele-fele arányban használtam tejcsokit és étcsokit. A torta tetejét baracklekvárral kentem meg, de sokan készítettétek málna, vagy más öntettel, esetleg krémmel töltve is.

Másodszorra kicsit formáztam a receptet, végül ez lett belőle:

Hozzávalók: 10 dkg cukor, 20 dkg étcsokoládé, 20 dkg vaj, 10 dkg liszt, 3 kanál holland kakaópor, 6 darab tojás, kevés rum.

A csokit vízgőz felett felolvasztottam. Amíg olvadt, a cukrot a tojásokkal és a rummal  jó habosra kevertem robotgép segítségével, nagyjából 5 perc alatt, a legnagyobb fokozaton.
A felolvasztott csokihoz hozzáadtam a vajat, majd az egészet a cukros tojásos masszához öntöttem  és tovább kevertem pár percig. Fakanál segítségével óvatosan beleforgattam a lisztet és a kakaóport is.

A tésztát kivajazott tortaformába öntöttem. Én szilikon formát használtam. Előmelegített sütőven 200 fokon 25 percig sütöttem.

Miután a torta megsült, kifordítottam a formából és a tetejét megkentem nutellával. Használhattok helyette mást is, én maradok a nagyon csokis változatnál.

Legközelebb még apróra vágott, pirított dióval is meg fogom szórni a nutellás réteget.

Csokiimádóknak kötelező, de figyelmeztetek mindenkit,- egy szeletnél többet egyszerre még senki se bírt megenni belőle :-)





Egy gondolat

Ha egy könyvben legalább egy gondolatot  találsz, amely megnyit, elvarázsol, elgondolkodtat téged, akkor már megérte elolvasni. 
Ez az aktuális gondolat nálam ma  Farkas Lívia Ennél zöldebb című könyvében szerepelt és ( nem idézem), valahogy így hangzott:

HA UTÁLSZ MOSOGATNI, GONDOLJ ARRA, HOGY VOLT MIT ENNED!

Mélyebb ez a gondolat annál, mint amilyennek elsőre tűnik, ezért olvasd el újra másodszor és harmadszor is!
Mennyire igaz, hogy a dolgokat más szemszögből is meg kell nézni! A magunkba nézés ugyanolyan fontos, mint az, hogy lássuk  az életünket kívülről is, külső szemmel. Talán pont ez az a szemszög, amelynek köszönhetően kevesebb lesz az önsajnálat és több a hála az olyan dolgokért az életünkben, amelyek számunkra értéktelennek tűnnek, vagy természetesek, más számára viszont  kiváltságosak vagy áhítottak.


2013. augusztus 16., péntek

Hullócsillag

Tizennégy évvel ezelőtt tábortűz mellett végigültem egy hullócsillagos éjszakát. Rengeteg hullócsillagot szerettem vona látni, számtalan mohó  kívánság várt a saját fénysugarára. A csillagok pedig csak hullottak. Egyik a másik után, harmincadik a huszonkilencedik után. Már nem is számoltam, szerintem akkorra  olyan hülyeségeket kívántam, mint hogy egy cukorral több legyen a kávémban, amit a kezemben tartottam /anélkül persze, hogy én tenném bele /.

Három napja csupán egy csillagot szerettem volna látni. Csak egyet. Megkaptam. Amikor megláttam, kirázott a hideg, hiszen csodát láthattam. Egyet kivántam, összehasonlítva a 14 évvel ezelőttiekkel, igazán szerényet.

Visszagondoltam arra a régi csillagzáporra és az jutott az eszembe, hogy én azt akkor mennyire elpazaroltam. Sok volt a csoda egyszerre. Ha csodát látsz, beleborzongsz, kiráz a hideg, és kivételesnek érzed magad, amiért ez veled történt. Azután a másodiknál már azt mondod, jaj micsoda hihetetlen dolog, újra megéltem! A harmadiknál már csak mosolyogsz, a negyediknél elkezd elaprózodni a dolog, majd kifakul. Annyi neki, szerte hullik, meghal, mint a fénylő csodás csillag.


Ugye mennyi mindennel van ez így a mindennapokban?

Nem állítom, hogy mindenki hasonlóan élte meg a gyerekkori dolgait, mint én, de mondok pár példát. Amikor kicsik voltunk, gyerekek, a szekrény leghátsó részében lógott szépen felakasztva az ünneplő ruha. A RUHA, így, nagy betűkkel. Szép volt és színes, pörgős, ünnepre való. Minden nap megcsodáltunk, egy volt belőle és tudtuk, ha felvehetjük, az igazi tündöklés lesz, valamilyen kivételes alkalomból.
Idővel egyre több ilyen ruha lógott a szekrényben, változunk, jobban élünk, felhalmozzuk a pillanatnyi csodákat, azután már a szekrényt sem akarjuk kinyitni. Minek? Semmi sincs benne, csak sok unalmas kacat. Mindezek után, megérte mohónak lenni? Kellett ennyi csillogás? Miért halmozzuk, habzsoljuk a csodát?

A vasárnapi fagyi is egy csoda volt. Kiváltság, ünnep. Egész héten lehetett gondolkodni rajta, milyen is lesz a DUPLA! Most is így éljük ezt meg?

Habzsolva élünk, eszünk, vásárolunk, kívánunk, szeretünk.
Az igazi kérdés - a végén, egyszer csak a csodákból lesz kevesebb, vagy belőlünk is???

2013. augusztus 13., kedd

Espresso hűtve - egy kis barbatrükk

Ha szereted az igazi erős espresso kávét, viszont jól esne ebben a melegben jéghidegen, akkor itt egy hasznos tipp:

Az erős espresso picolo kávét egy kis, csavaros tetejű üvegbe főztem le és rögtön rázártam a tetejét. Ebben az egészben a gyorsaság a lényeg, hogy a kávé minden íz és illatanyaga a zárt üvegben maradjon.  Édesítő és tej is került az üvegbe ( még a kávé előtt ), majd lehűtöttem és egy órára a fagyasztóba tettem. Kb 20 percenként összeráztam az üveg tartalmát, majd mikor finom hideg volt, pohárba öntöttem. 


2013. augusztus 11., vasárnap

Az én -boldogságról

Olvastam pár napja egy bejegyzést arról, kinek a boldogsága is a legfontosabb az ember életében. A szerző nyíltan felvállalta, hogy a sajátja, mert akkor abból mindenkinek jut, az mindenkire kihat.
Nagy igazság ez, csak valahogy úgy lettünk nevelve, hogy ezt így nem illik kimondani. Leírni meg, hogy még nyoma is legyen az önzőségünknek, kétszer akkora bűn.
Pedig gondoljuk végig - egy fáradt, megfáradt, megkeseredett, kiégett ember tud még adni? Tud adni annyit, amennyit adhatna? Vegetál. Úgy él, hogy túlél. Jaj, csak még ezt a napot, hetet éljem túl! Úgy működik, mint egy lélek, szív, érzések nélküli robot. Hogyan tudna helyt állni így, mint anya? Igen, tud. Pelenkáz, etet, altat. Ellát. De az anya pont attól anya, hogy magából és a lelkéből is ad. Adhat, ha elveszítette azt?
Ugyanez a felállás érvényes a munkára, de párkapcsolatra, barátságra is.
Boldognak kell lenni! Legyen a saját boldogságunk a legfontosabb! Merjünk érezni, -  ha fáj, fájjon, ha feszít, ordítsunk, ha kétszeresére dagad a szív a boldogságtól, adjunk belőle egy maroknyit másnak is!
Boldognak lenni tudatosság és spontaneitás fügvénye egyszerre. El kell határozni,hogy igen is, az leszek! Felismerem, mi kell hozzá, elhárítom az okokat, amelyek akadályoznak benne és elérem. Ha tudom, hogy a boldogtalanságom oka az, hogy ki vagyok fáradva, kell szólnom a társamnak, családomnak, barátomnak, hogy szükségem van egy kis időre, segítsenek! Merni kell segítséget kérni ahhoz, hogy fel tudjunk töltődni. Lehet, hogy csak aludni szeretnénk egyet. Egy igazit, mélyet, előtte megmerülni egy kád forró vízben, inni egy teát és aludni. Lehet, hogy ennyi kell csak, mert erre a kevésre nem jut idő a héten. Vagy rumli van  a lakásban és úgy érzed, megfojt, elmerülsz benne, lehúz, ha nem szűnik meg. Ha a család nem tud segíteni, vagy a kisgyerekek csak bonyolítják a helyzetet, küld el őket a pároddal, merj szólni a testvérednek, anyukádnak, barátnődnek, hogy jöjjön át, segítsen neked egy kicsit, mert ez már túltesz rajtad és kell a támogatás. Lehet, hogy elég lesz, ha van kivel beszélgetni közben, főz neked egy kávét. Azt fogod érezni, van, aki megerősít, támogat és utána újra helyreállnak a dolgok.  Ha nincs ilyen segítség, de módodban áll valamennyit áldozni rá, kérj hivatásos segítséget! Annyi diák, fiatal, vagy nyugdíjas segít házi munkákban kevés pénzért.  A lényeg, hogy hárítsd el azt, ami beárnyékolja az örömödet és a boldogságodat!
Annyi apró boldogságbonbon van a tányéron! Sétálni, futni, biciklizni egyet - egyedül, vagy társsal. Olvasni, egy filmet megnézni, - utóbbit akár otthon is, egy tál popcorn és a kedvenc üdítőd kíséretében a számítógéped előtt. Privát mozi! Kell ennél jobb? Megjutalmazni magad egy aprósággal, egy ruhával, kézműves termékkel, a kedvenc csokiddal! Virágot venni csak úgy, mert tetszik!
Említettem a spontaneitás fontosságát is a boldogság megtalálásában és felismerésében. Pont a felismerésben van a legnagyobb szerepe. Kora reggel mész autóval, busszal, vonattal a munkába? Dühösen, mert neked mindig korán kell kelned? Nézz ki az ablakon és éld át a napkeltét! Banálisan hangzik? Nem az! Nézd a Napot, ahogy erőre kap! Légy részese a fényén, melegén keresztül! Kell, lehet nagyobb öröm, mint a világ egyik legszebb, legnagyobb csodájának a szemtanúja, részese lenni?  Kapd el a pillanatot és zárd az emlékezetedre egész napra! Rohansz a munkába, szürkeség vár odabenn. Minden hivatalos, minden kimért. Te is az vagy, ahogy közeledsz. Kellene valami, amitől jobb lehet a nap? Mit szólnál egy fahéjas capuccinohoz? Ugorj be érte, kérd elvitelre és a gőzölgő, illatos itallal a kezedben kezd el ezt a napot!





Tudod mi az a boldogságfotózás? Erről egyszer majd bővebben is írok, de a lényege ez: Ha bárhol, bármit látsz, ami megragadott, tetszett, elgondolkodtatott, lenyűgözött, fotózd le! Elég hozzá egy telefon. Őrizd meg magadnak ilyen formában a spontán boldogság pillanatait. Milyen jó lesz ezeket a képeket átnézni a telefonodban, miközben a hat órási vonaton ülsz reggel, munkába menet.
A "Mert megérdemlem" reklámszlogen kerüljön szótáradba!
Megérdemeled a boldogságot! Keresni kell a boldogságot! Akarni kell a boldogságot, utána már szétosztani is van mit és ez egy olyan dolog, amely nem aprózódik el! Ha tudsz adni, van miből és adsz, a sajátod még nagyobb lesz általa. Akkor meg? Mond ki: A saját boldogságom a legfontosabb az életemben!

Cukkinis, juhtúrós rakott krumpli

A cukkini és a bryndza - juhtúró nálunk már összeszokott párost alkotnak. Most egy rakott krumpli alkotóelemeiként találtak újra egymásra.

A krumplit meghámoztam, félbevagdostam,  majd bioételízesítős vízben megfőztem. Miután puhára főtt, leszűrtem és felkarikáztam.
A kivajazott sütőtál aljára raktam a krumplikarikákat. Ezt a réteget a cukkini követte. Két közepes cukkinit vékony karikákra vágtam és a krumpliágyra helyeztem. A cukkinit bio ételízesítővel és borssal ízesítettem. Füstölt, vékonyra szeletelt szalonnával megszórtam. A juhtúrót tejföllel kikevertem, borssal, ételízesítővel még egy kicsit megízesítettem, majd a rakott krumpli tetejére pakoltam. 
30 percig sütöttem letakarva, kb 200 fokon, majd még tíz percig pirítottam, hogy szép legyen.
Nagyon finom, máskor is elkészítem, talán egy kicsit más variációban is :-)






2013. augusztus 10., szombat

Citromos mentás jeges tea

Ez a jeges tea inkább csak jéghideg, mint jeges, de az íze verhetetlen. Olyan igazi ICE TEA!
3 db Twinings Earl Grey teát, valamint egy maréknyi, megtépett  mentát 1,5 liter vízzel leforráztam. A teafiltereket 5 percig hagytam a vízben ázni, hogy a tea ne legyen nagyon erős.




 Miután  kihalásztam őket, a teába belereszeltem egy citrom héját, majd belecsavartam a levét, a többit pedig felkockázva beledobtam. Porcukorral édesítettem, majd miután kihűlt, a hűtőben pihent egy éjszakát. Nagyon finom, ak eddig kóstolta, elkérte a "receptet" és a teafiltereket meg a mentát is osztogattam hozzá.
Próbáljátok ki ti is! 

A "Személyes" utóélete - nyíltan kiállni

Bejelentve a NAGY HÍRT, mely szerint újabb kisangyalt kaptunk az ördögképzőnkbe, rengeteg reakciót kaptam. A legtöbb persze gratuláció volt, amelyek nagyon jól estek. Aminek a legjobban örülök, hogy sok ember fordult hozzám bizalmasan ezzel a dologgal  kapcsolatban. Volt aki leírta, féltek azelőtt az örökbefogadástól, mostanra megöregedtek és  bánják a döntésüket, főleg a mi drágaságainkat látva, ismerve. Többen tanácsot kértek, hasonló döntés előtt állva, miután évek óta hiába próbálkoznak és várakoznak. Az örökbefogadásról én mindig is nyíltan beszéltem. Bárki kérdezett és kérdez, megosztom a tapasztalataimat, nézetemet ezzel kapcsolatban. Tabu téma ez még mindig, 2013-ban is és meglepi az embereket ez a fajta nyíltság. Ebben a kérdésben én csakis a nyíltságot tartom helyes útnak. Az én gyerkőcöm a maga módján el tudja magyarázni, hogy ő szív szerinti gyerekünk és hogyan is zajlik az örökbefogadás. Nagy dolog volt vele együtt átélni, megtapasztalni mindezt újra, másodszor is. Biztosan sok dolgot helyrerakott a fejecskéjében, mert még tisztábban el tudja mondani, mi is az örökbefogadás.
Miért nem kezelem ezt a kérdést diszkrétebben? Talán azért sem, mert nem titok, nem szégyen, - sőt, de ami nagyon fontos, pont a nyíltságomnak köszönhetően sikerült már más gyermekre váró családokat is odasegítenem a startvonalhoz, "fogni a kezüket" ebben a sorsdöntő pillanatban és megerősíteni őket döntésük helyességében.
Ezért már megérte. Egyfajta küldetésemnek is tekintem, hogy segítsek azoknak, akiknek tudok ebben a kérdésben. Az egyik legfontosabb küldetésemnek. Ha már egy gyerek a megfelelő családba kerül ennek köszönhetően, akkor nem voltam hiába.
Sokan írták, mennyire csodálnak minket a döntésünkért és az elszántságunkért. Elhiheti nekem bárki, nincs ebben a dologban semmi karitatív vonal. Én gyerekeket akartam, ezek a gyerekek pedig anyukát és egy apukát. Megtaláltuk egymást, szükségünk van egymásra.  Ha az ember családot akar, akkor lesz családja. Nem számít a természet akarata, mert szülővé fejben és lélekben válunk elsősorban, ehhez pedig nem kell gyereket szülni, csak megtalálni a módját annak, hogy legyen és rátalálni arra a kisbabára, akit nekünk szánt a sors.
Egy általam sokra becsült, ismert, de főleg elismert embertől kaptam nemrég egy nagyon őszinte és szép e-mailt, amelyben  jókívánságai mellett kifejtette, mennyire felnéz ránk az utunkért, amelyet választottunk. És bár leírtam az imént, hogyan éljük meg  ezt az egészet, nagyon meg tud hatni, ha ilyen szavakat kapok. Mert meglepnek. Hiszen az, amit léptünk, számunkra természetes és egyértelmű volt. Most látjuk, sokaknak mennyire nem az még.

2013. augusztus 9., péntek

Madeleine - egy igazi francia teasütemény

  • Madeleinet készíteni nem nagy ördöngősség. A tésztája olyan, mint egy lágy, omlós piskóta, köszönhetően az olvasztott  vajnak. 
  • A hozzávalók a következők:
  • 10 dkg vaj, 10 dkg finomliszt, 10 dkg cukor, egy pici só, 2 tojás, valamint egy citrom reszelt héja.... na és persze a madeleine sütiforma. Én szilikont vettem, fémből is kapható. 
 Először is a vajat felolvasztjuk, majd visszahűtjük. Amíg hül, a tojásokat a cukorral habosra keverjük, - ez nagyjából 5 perc. Hozzáadjuk a citrom héját, majd a felolvasztott és kihűlt vajat. Végül lazán belekeverjük a lisztet és a sót. Ennyi. A tészta tíz percig a hűtőben pihen, majd kimérjük a formákba. 18 -20 darabra lesz elég ez az adag. 
A sütőt 190 fokra melegítjük, majd a sütiket 15 percig sütjük.





2013. augusztus 8., csütörtök

Azok a bizonyos fájdalmas fél mondatok

Egy - egy fél mondat, amit akkor, abban a meghatározó pillanatban kapunk, lehet kés a szívbe, pofon az arcra, ítélet, atombomba, amely megsemmisít, pusztító tűz, ...  de lehet akár tisztító tűz is, defibrillátor, egy határozott nyomás az ON gombra, élénkítő hidegzuhany, egy csecsemő  első hangos, lélekből fakadó felsírása.
Ha felsírtál, élsz. Benned marad a nyom, a heg, marad égési sérülés. De mégiscsak élsz.

Számtalan súlyos nehezéket cipelünk egy életen át. Olyanokat, amelyeket más meg sem érzett volna talán abban az adott pillanatban, amikor eltalált minket az a bizonyos fél mondat.
Nekünk mégis ez rendeltetett. Ránk ragadt, beitta magát a bőrünkbe is.
Nem tudjuk lemosni, levakarni, leégetni.

Egy bántónak szánt szülői kritika - Semmire se vagy jó, semmire se viszed! Mihaszna vagy!
Egy gyerekkori beszólás - Ronda vagy, kövér vagy, undorító vagy!
Egy sértett pár utolsó rúgása - Melletted soha sem lehettem önmagam!
Egy irigy barát utolsó szavai - Egoista vagy,  téged csak a saját nyomorod érdekel!
Egy főnök véleménye húsz év odaadó munka után - Mindenki pótolható!

Elhangzik valamelyik mondat, becsapódik, hatalmas krátert robbantva odabenn. Aztán annyi. Nincs az a balzsam, ami gyógyír lehetne az ilyen sebre.Elfedhetetd, beragaszthatod, de meggyógyítani szinte lehetetlen.



2013. augusztus 7., szerda

Több lila ételt és italt a világnak!!!

Hát nem szép a színe? És az íze!!!!!!!!!
Nyári turmix szederből és tejből. 


Másképpen is lehetne

Minden tiszteletem a fizikai munkát végző embereké. Csodálatom tárgyát elsősorban az olyan munkák képezik, amelyeknek látható eredménye van (vagyis nem olyan, mint az én munkámé).
Az apukám fel tud építeni egy házat! Az anyukám meg tud varrni egy ruhát! Számomra ezek igazi értékek.
Egy valami nem tetszik nekem, sokadig mesterembert végighallgatva az elmúlt időszakban. Az, ahogy egymás munkáját szarozzák le. Elnézést a választott kifejezésért, igyekeztem még jólnevelt maradni, mert ennél cifrábban szokták minősíteni azokat, akik után valahol, bárhol dolgoznak.
Távol áll tőlem ez a fajta kritika, - ez a mindenki hülye, csak én vagyok okos stílus ( még ha néha magam is hajlamos vagyok rá), mert már rájöttem, még azok sem járnak el egyformán a munkájuk során, akiket szigorú előírások, szabályok, vagy paragrafusok irányítanak.
Kiindultam a mesteremberekből, de érvényes ez a fajta minősítés könyvelőre, vagy orvosra egyaránt.
Pedig lehetne kultúráltabban is. Annyit hozzáfűzve, hogy ÉN ESETLEG MÁSKÉPPEN CSINÁLTAM VOLNA. Vagy: ÍGY IS LEHETETT VOLNA CSINÁLNI. Érteném én úgy is a lényeget, de mégsem lenne az az érzésem, hogy adjak hálát az égieknek, hogy eddig nem szakadt a fejemre a mennyezet, gyulladt ki az elektromos vezeték, robbant fel  bármi, valami.

2013. augusztus 5., hétfő

Kapros kukoricakrémleves

A kukoricakrémlevest egy kicsit kevesebb tejszínnel és egy jó maroknyi  kaporral igazi finom nyári levessé varázsolhatod. Levesgyönggyel, tésztarudacskával vagy bármilyen finom sós lepénnyel is remek párosítás!


Best of Eszter - a nagytestvér tanácsa

- Eszter, mi a legfontosabb dolog, amit meg akarsz tanítani a kistestvérednek?
- Azt, hogy nem szabad megrágni a kábelt!

2013. augusztus 4., vasárnap

Múzeum kávé

A múzeum kávét  Szentendrén kóstoltam. Nagyon egyszerű elkészíteni. Főzzünk egy jó erős espressót, hozzá pedig vaníliás tejet kínáljunk. A vaníliás tejhez én egy nagyon kevés vaníliás cukrot használtam és egy fél vaníliarudat. Ezekkel átfőztem a tejet, majd a kávéhoz adtam. Ha vendégnek kínáljátok, a vaníliás tejet tegyétek egy kis kancsóba, hogy mindenki a saját ízlése szerint adhasson a kávéhoz.


2013. augusztus 3., szombat

Cukkinis - kapros - márványsajtos tészta

Gyors ebédtipp következi a húsmentes napokra.
Vajon megfuttattam egy kis fokhagymát, majd rádobtam két, kis szeletekre vágott cukkinit. Só, bors, kapor hozzáadása után lefedtem és hagytam a cukkinit megpuhulni. Ez alatt kifőztem a tésztát, majd a cukkinihez öntöttem.   Még egy kis kaprot szórtam rá, majd vajat és márványsajtot adtam a tésztához. Aki akarja, ezeket már  nyugodtan kihagyhatja, de kár lenne értük, mert  nagyon szeretik egymást a cukkinis tésztával.
Jó étvágyat kívánok hozzá:-)


Személyes

Szeretnék egy személyes hírt közölni veletek. Akik valamilyen rendszerességgel olvassák a blogomat, azok tudják, hogy van egy öt éves kislányunk, akit örökbe fogadtunk annak idején. Nem vér szerinti, de szív szerinti gyerekünk - ezt a kifejezést egy nagyon szép beszámolóban olvastam pár hónapja itt a blogon.
Nos, abban a két szívben még volt hely, így  az Eszter által megadott paramétereket papírra vetve, "megrendeltük"  a hivatalban a néniknél a következő babát, aki már egy ideje aktív részese az életünknek. Kislány, természetesen. Eszter mellett egy igazi kis angyal, bár látom, hogy az ördögképzőbe fog ő is kerülni. 
Aktívabbak a napok, de még így is, két kisgyerekkel is azt mondom, mindenre juthat idő, amit az ember szeretne, ha okosan csinálja a dolgait. Van egy modern kifejezés - NO PARA. Ismeritek? Igyekszem e szerint élni. Minden alakul, minden meglesz, ha én rendben leszek. Ezért ez az új jelszó. Aztán majd meglátjuk :-)

2013. augusztus 1., csütörtök

Ha nincs ez a blog ...

Ha nincs ez a blog, soha nem lett volna esélyem megismerni Anikót és családját.

Három óra távolságra lakunk egymásról, soha nem találkoztunk vagy beszéltük azelőtt, most mégis barátokként találkoztunk ♥


Ilyenkor azt gondolom, csoda ez az egész elektronikus világ! Amikor olyat hoz létre, ami máshogyan nem valósulhatna meg...